Ádám Tamás: „Két temetés” (versek)
Imre szenvedett
Erzsike ott feküdt a csacsogó patak partján
Csesztvén, részegen. Így beszélték rekedten
a helyiek. Alig hiszem. A kóbor kutyák
körbejárták. Imre meg csak szenvedett.
Talán a szigorú szájú anyja miatt történt ez így,
hintóban karmolt Anna.
Jött a nagyokos: nem adhatott mást,
mi, lényegem. Pontos fogalmazás.
Most meg itt állok, a pattanásos arcú
suhancokat kérdezem. Falujukban
azt sem tudják, itt élt vagy nyolc évig
Madách. Hátborzongató történet.
A hárs is kiszáradt az udvaron, csupán
háromszáz évet élt. Utoljára Kerényi Ferivel
láttam, minden csuda volt.
Előbb két lagzi
Előbb két lagzi,
aztán megint kettő.
Csákós templomig tartó
menet, fürge szempilla-seprűk.
Vérbő cigányzene.
Fogadalom az oltár előtt,
szoruló gyűrűk vastag ujjakon,
omló sírig tartó szeretet.
Csöpögő faggyú, tátott
szájú tabernákulum.
Vászonsátorba szökő villásfarkú
fecskék, szuszogó vacsora.
szédítő menyasszonytánc,
szitában gyűjtött tízezresek.
Cifra menyecskeruha,
elhalasztott nászéjszaka.
Megfordult a helyzet.
Két temetés, aztán megint kettő.
Most meg számlálni sem lehet.
Anyám is ott van, apám is,
nem a lagziban. Férgek, giliszták
mulatnak a föld alatt.
Illusztráció: M. Fry-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
