Baka Györgyi: A keskeny út, Közelít felém (versek)
*
A keskeny út
Köszönettel P. Gábor Mózesnek
Most értem meg:
önmagammal kell szembe
fordulni, legyőzni bennem
a sárkányt, mely a kaput őrzi
s aki valójában én magam
vagyok.
Jaj nekem, önmagam miatt!
Az út egyre keskenyebb,
járhatatlanabb. Saját
elhatározásból le kell
tennem mindazt, amit sokan
kényszerűségből
fognak letenni a halál
kapujánál
Uram, segíts kicsinnyé lennem!
Nem elég rátalálni,
végig is kell menni
a keskeny, alig járható
hegyi úton, meredélyen,
szakadékok között,
erdőkben, mocsarakban
Csak az önmeghaladás
útja vezet Hozzád!
Nem új test születik,
hanem új lélek,
a csönd mélyén megélt
belső tapasztalatban
felragyog a sötétség
fénybe fordulása
Boldogok a Lélekért szegények!
Közelít felém
Tétovaságom elvesztegetett
ideje sejtjeim mélyébe zárva
mindent elnehezít, fájdalmamban
lecsukom szemem.
Fekszem csontsoványan,
csillagokat csókol homlokomra
az éj – álmokból szőtt
puha takarómba rejtezem.
Áttetsző virágszirom szárnyak
suhannak, zöld levél-lángok
lobognak, lassan közelít felém
a felemelt ujjú angyal.
Illusztráció: T. C. Gotch
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
