Gennadij Ajgi verseiből
AZ „ABLAK – ÁLOM” CÍMŰ VERSHEZ
álom – isten vidéke:
a halál elutasítását jeleníti
haldokló észben: képe –
létezők rettegése
1965
HELYEK AZ ERDŐBEN: ÉBREDŐBEN
amikor álmunk — csak szem
(nem szereplő álom-színész)
hirtelen mintha-tűz-zsaráttal-áttörő
ragyogás fölött ti vagytok
álom-Látcsőben (szem-fájdalom):
amikor – nem álom-színész!… —
és t ú l r a j t a t o k m i m é g ? o t t ? – mikor
mértéketek
í g y l é t e z ő ? . . . –
amikor: csak szem-álom
1972
FELJEGYZÉS
a tiszta fájdalmat, ami szellem-színű
olvassa bennünk szabadság-Halál
gyilkos-emberek fél-halál
behatolva káprázatokként az Olvasásba
ez kettővé-rothadás – múlékony talán!
(a Halál szabadsága nem tiszta)
1972
VÁLASZ – PILINSZKY JÁNOSNAK
S a hó, a téli hó? Talán
száműzött tenger, Isten hallgatása.
(Vesztőhely télen)
legalább Némaság
mikor az Ország nem Szó
(és a hit?… szél… szavak nélkül)
legalább meghagyva
hóviharokban-a-lényeg-nélküliben
csak a hitet (szél nélkülünk)
abban a Némaságban mint Szóban
1978
KIS LAP JÁZMINOKKAL
minden a Földig akár tiszta Látása Istennek
csak jázminok felhői odalenn
1979
CÍM NÉLKÜL
istenem! micsoda
hajlam-és-szembetalálkozás a középpontban
ama centrum – varázs:
tűz-talapzat: emelkedő értelem „én! ez-én-vagyok!”-odaadás
mintha tartva repülésben
édes emlékmű
a boldogságnak
1978
RÓZSÁK: ELHAGYATOTTSÁG
ti fehérrel-hűvössel
egyre tisztábbak
mint ájulásban! –
mi egyre inkább – akár az elhagyottak! –
mintha
itt
titkolnátok a pillanatot:
amely: létező: nekünk elmúltnak tűnik! –
és mintha
a természetben
éreznénk:
a nem nyilvánuló Isten megnyíló helyét:
és ráismerünk
hol volt ez
ha ő elhagyta már…–
ó bánat tőletek! –
e bánat mindig
mint érzékelése a szent elhagyatottságnak! –
vagytok – tiszta öble
1970
Fordította: Haffner Rita
Illusztráció: fh. K. Sz. Malevics
Ezek is érdekelhetik!
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
Kis dalok a szerelemről →
Pascal Mérigeau: Mikor Angèle egyedül volt, Roger Jouet: A gyűjtő →
