Magyar Miklós: Talányok »A Kis Testamentum« befejezése körül
*
(François Villon)
A Kis Testamentum befejezésének értelmezése körüli viták a mai napig nem tudtak nyugvópontra jutni. Utolsó hagyatéka után a költő abbahagyja az írást és imádkozik:
XXXV.
Végezetül éppen írván,
Jókedvemben és egyedül,
Hagyatékom szerzém s írám,
Hallom, hogy a harang csendül,
Amely mindig kilenc körül
Zeng Angelust a Sorbonne-on;
Megállok hát, végszó nélkül
S szívem szerint imádkozom.
És Ekkor írja le Villon azokat a sorokat, amelyek az említett vitákat kiváltják. Az eredeti változat:
XXXVI.
Ce faisant, je m’entroublié,
Non pas par force de vin boire,
Mon esperit comme lié;
Lors je sentis dame Memoire
Reprendre et mettre en son aumoire
Ses especes collatéralles,
Oppinative faulce et voire,
Et autres intellectualles.
A fordításban:
XXXVI.
S ima közben elrévedtem,
De nem úgy, mint a részegek,
Szinte gúzsban lön a lelkem…
S érzém, amint Emlékezet
Asszonyság a sublótba vet
Species collaterálist,
Igaz s hamis ítéletet,
S egyéb intellectuálist.
A viták tárgyát a s’entroubli szó jelentése és ezzel összefüggésben az a kérdés képezi, miért írta ezt Villon.
Byvanck Willem Cornekis német nyelvész, történész 1882-ben megjelent, Spécimen d’un essai critique sur les œuvres de François Villon. Le Petit Testament (Egy kritikai esszé François Villon műveiről. A Kis Testamentum) című könyvében azt mondja, hogy az ’entroubli’ egyfajta álom, és Villon az irodalmi álmokat akarta parodizálni. Azokat az álmokat, amelyek a Rózsaregény óta szinte kötelező keretei voltak a középkor irodalmi műveinek, így Villon nagy elődje, Alain Chartier írásainak is. Byvanck A Kis Testamentumban a hanyatló lovagi korszakhoz tartozó műfaj szatíráját látja, és konklúziójában azt mondja, hogy az álom, a kor költői termésének egyik legfontosabb eleme Villonnál is jelen van, ám ahelyett, hogy kiindulópontként szolgálna, A Kis Testamentum lezárása lesz.
François Villon et les thèmes poétiques du Moyen Age (François Villon és a Középkor költői témái) című könyvében Italo Siciliano hasonló véleményen van: „a költő elszunnyad, de csak azért, hogy azután belefogjon utolsó paródiájába, egy bolondos, művelt, Alain Chartier és Arisztotelész skolasztikus nyelvének és pszichológiájának paródiájába.”
Louis Thuasne 1923-ban kiadott, Œuvres de François Villon (François Villon művei) című könyvében viszont tagadja, hogy a „s’entroublier” azt jelentené, hogy „elalszik”: „a visszaható ige, „s’oublier” jelentése ismert: törlődik emlékezetéből a külső valóság. (…) A Villon által leírt entroubli egy félig öntudatlan állapot és nem álom.” Ezt az álláspontját Thouasne azzal támasztja alá, hogy ezt az állapotot Villon nem az álomhoz, hanem a részegséghez, az őrültséghez és a holdkórossághoz hasonlítja. Ennek a vélekedésnek ellentmondani látszik az a tény, hogy Villon verseiben másutt is parodizálja Alain Chartier műveit, a Rózsaregényt pedig több helyütt is forrásként használja. Az udvari szerelem paródiája François Villonnál (https://tiszatajonline.hu/…/az-udvari-szerelem…/) című tanulmányomban rámutatok arra, hogy Alain Chartier La Belle dame sans mercy (A kegyetlen szép hölgy) című verse az egyik, aminek alapján Villon parodizálja az udvari szerelmet. Ennek legékesebb példája a Villonról meg a vastag Margot-ról szóló ballada. Egy több mint 500 éves verses regény, melyről François Villon is rajongva írt (https://ectopolis.hu/…/egy-tobb-mint-500-eves-verses…/) című írásomban pedig elemzem a Rózsaregény hatását Villon Ballada a hajdani idők dámáiról és A hajdanszép csiszárnénak vénségén való siralma című verseire.
A magam részéről azokkal a kritikusokkal értek egyet, akik a „s’entroubli” szót álomnak, Villon szándékát pedig a középkori álom-motívum paródiájának tartják.
Az álom Alain Chartier-nál és a Rózsaregényben
Villon egyik nagy elődje, Alain Chartier 1429-ben Le Livre de l’Espérance (A Remény Könyve) címmel prózában és versben írt egy erkölcsi és politikai értekezést allegorikus dialógusok formájában.
Alain Chartier és művei
Egy versben írt prológus után Chartier bemutatja saját magát Entendement (Értelem) szerepében, amint betegen és elkeseredetten, félájultan fekszik ágyában „fájdalmas száműzetésének tizedik évében, számos gyász és halálos veszély” után. Ekkor Entendement előtt megjelenik három szörny: Défiance (Bizalmatlanság), Indignation (Felháborodás) és Désespérance (Reménytelenség). Entendement egészen addig a szörnyek hatása alatt áll, míg rá nem talál újra az emlékezet útjára. Ez után a három teológiai erény: Hit, Remény és Szeretet megpróbálja vigasztalni. Értelem dialógusa Erénnyel egy politikai, erkölcsi és vallási lecke; a Remény is vigasztalni próbálja, ám a Szeretettel való beszélgetésre nem kerül sor, itt Chartier félbehagyja művét.
Chartier, mint valamennyi középkori költő a Rózsaregényhez nyúlt vissza mintáért. A Rózsaregény a középkor francia irodalmának legnagyobb hatású verses regénye, Guillaume de Lorris és Jean de Meun 21780 sorból álló műve, amelynek nyomán mintegy kötelező kezdés volt a középkori irodalomban az álom leírása.
A Rózsaregény kéziratos kiadásának egy lapja
A Rózsaregényt − számos kéziratos kiadás után − először 1481-ben adták ki nyomtatásban, és azonnal hatalmas sikert aratott. Magyar nyelven Rajnavölgyi Géza kitűnő fordításában olvasható. (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2008.) A Rózsaregény első soraiban a szerző az álmok természetéről szól:
Az álmokban − mondják sokan−
valótlanságok képe van.
Ám álmodunk oly álmot is,
mi nem csal meg, mert nem hamis,
s láttatja, mi lesz, a valót.
Tanúként egy szerzőt hozok.
kinek Macrobius neve.
S az álom, vélte, nem mese:
egy álomkép könyvében áll.
mit látott Scipio király.
Ha bárki olyat mondana,
hogy őrült lám ez ostoba,
vélvén, meglesz, mit álmodott
− Higgye csak, hogy bolond vagyok
Ezután a mesélő álomba merül:
Egy éjszaka, húszévesen
− fiataloktól Szerelem
vámját e kor táján szedi –
hevertem, mint szokás teszi,
s hogy elnyomott a szunnyadás,
im meglepett egy látomás,
a szép álmok legszebbike.
De nem volt abban semmi se,
mi azután nem úgy esett,
mint hozta álom képzelet.
Az álmot most rímbe szedem,
hogy szívnek szép gyönyör legyen
− Szerelem is igy rendeli.
Ha elfogadjuk, hogy az „entroubli szó egyfajta álmot jelent A Kis testamentumban, sem Süpek Ottó, sem Mészöly Dezső fordítása nem adja vissza a villoni gondolatot. Süpek így fordítja a Ce faisant, je m’entroublié, sort: S ima közben elrévedtem, Mészöly pedig elrévülést ír: Elrévült szellemem. Meglepő, hogy Süpek Ottó, aki Villon Kis Testamentumának keletkezése címmel egy egész könyvet írt, egy szóval sem említi a mű befejezésének problematikáját, pedig a kérdés körüljárása ismételten rávilágít arra, hogy Villon minduntalan visszanyúl az irodalmi előzményekhez, legtöbbször azért, hogy parodizálja azokat.
Illusztráció: Villon Rózsaregénnyel
Ezek is érdekelhetik!
Mezey László Miklós: A FELVIDÉKI NEMZETISÉGI SORSREGÉNY ÉS VÁLTOZATAI →
Szepesi Judit: A Szép, a Művészet, a Tudomány és a Művészetpedagógia →
Kovács katáng Ferenc: Egy ősz örök emléke – Sulyok Vince 1956-ot megidéző versei és visszaemlékezései* →
