Tárnok Attila: Tellér Gyula Dylan Thomast fordít
Chaucer verses zarándokénekében a társasággal tartó (egyetemista) ’deák’ azzal dicsekedhet, hogy otthonában mintegy húsz könyv gazdája. Ha Chaucer ezt kiemeli, az nyilván azért történik, mert húsz kötetnyi irodalommal egyszerű családok nem rendelkezhettek az ezerháromszázas évek derekán. A húsz kötetnyi könyvgyűjtemény tekintélyesnek volt mondható, tulajdonosáról következtetni engedte, hogy nagytudású, sokat olvasott ember.
Gimnáziumi ’deákéveim’ alatt, talán tizenhat évesen, abban a kegyben lehetett részem, hogy angoltanárnőm a saját könyvei közül egy verseskötetet adott kölcsön. A könyv Dylan Thomas válogatott verseit tartalmazta. Magyarországon, az 1970-es években még gimnáziumi nyelvtanárok könyvespolcain sem sorakoztak bőségben angol nyelvű kiadványok, főként, hogy az én tanárom, friss diplomásként, még épphogy csak elkezdhette a nehezen beszerezhető kötetek gyűjtését. Hogy mennyi könyvvel rendelkezett Miss Illés az otthonában, azt ekkor még nem tudhattam. Később, a nyári szünetben, amikor meglátogattam a Gellérthegyen, ahol a nálam csak néhány évvel idősebb tanárnő kétrészes fürdőruhára vetkezve fogadott, volt alkalmam tapasztalni, hogy angol nyelvű könyveinek száma igencsak korlátozott. Talán alig volt több húsznál. Hogy nyári olvasmányként D. H. Lawrence Lady Chatterley’s Lover című regényét kaptam, abban semmi különöset nem éreztem, ahogy a kánikulában az erkélyen napozó fürdőruhás nőről sem regisztrált agyam semmi csiklandozót, és bár – ha nyelvtudásom nem szabott volna gátakat a megértésben – joggal várhatta a kedves hölgy, hogy ez majd nagyon fog nekem tetszeni, hetekkel később sajnálattal adtam vissza a regényt, mondván, unalmasnak találtam.
Mindebből könnyen megítélhető, milyen gyatra színvonalon állhattam ez idő tájt az angollal, de a regényolvasásban(?) elszenvedett ’kudarc’ sem tántoríthatott el attól az elképzelésemtől, hogy Dylan Thomas néhány versét magyarra fordítsam. Miss Illés utóbb a fordításaimat nagyszerűnek találta, továbbá ösztönzést leltem abban az általánosan osztott hitben, hogy Arany János sem tudott rendesen angolul, mégis kiváló Shakespeare-fordításokat készített, szótár segítségével. (A tévhitet, miszerint Arany Shakespeare-fordításai, ahogy Karinthy Micimackója vagy Romhányi József Frédi és Bénije túlszárnyalja az eredetit, bár ez utóbbiról nincs pontos képem, csak sokkal később sikerült levetkőznöm, de sajnálattal tapasztalom, hogy a magyar olvasói köztudatban a tévhit még jelenleg is él.)
Egykori Dylan Thomas-fordításaim természetesen azóta rég elvesztek. Túl sokszor cseréltem időközben nyelvet, hazát, főleg lakást, hogy egyáltalán emlékeznék rá, mikor váltam meg tőlük. Azonban néha felmerült bennem, hogy egy versét mindenképpen újrafordítom.[*] Csiholom, csiszolom, morzsolom a szavait, szinte már kívülről tudom az egészet, mert amúgy harminc éve tanítom is angol szakos tanárjelölteknek, de sehogy sem sikerül Tellér Gyula fordítását meghaladnom. A feladat ezek után kézenfekvő: megpróbálom néhány mozzanaton bemutatni, miképpen szárnyalja túl az eredeti az egyébként kiváló Tellér-fordítást.
Októberi vers
Már harminc év emelt az égnek,
Felvert a dokkon s a szomszédos erdőkön át
S a kagylókelyhes, kócsagpapos
Partokon
Miséző hajnal
Vízmormolás, sirálysikoly meg szárcsa-szó
S hálós móló-falakra koccanó hajók zajával,
Hogy lábraálljak
Azonnal
S az alvó városon útra váljak.
Indult a nap: vizimadár-sereg
És szárnyas fák madárhada surrogta nevem
Tanyák s fehér lovak felett
S felkeltem
A lucskos őszben
S baktattam mindennapjaimnak záporán.
De már az ár s a vizimadár letűnt, ahogy kiléptem
Túl a mezsgyéken
S kapuin át
A városnak, mely ébredezett éppen.
Pacsirta-zuhatag a hömpölygő
Felhőben és bokrok csordultig füttyögő
Rigóval és az októberi nap
Nyári-mód
A dombok vállán:
Lágy évszak kelt elő édesded dalosokkal
E reggelen, hol bandukoltam és figyeltem
Záporba pergő
Szeleket
Az erdőn messze lent alattam.
Fakó esőbe mosódott a móló
S a tengernyirkos templom, mely csigányi csak
Ködökbe tolva szarvát és a kastély
A barna bagoly –
De minden kerten
Tavasz meg nyár virult mágus meséken át
A mezsgyén túl, pacsirtabujtató felhők alatt.
Ím, csodálhattam
Születésnapom,
Habár ború kerített távolabb.
De elkerült a fénylő táj felől.
És lent az új fuvalom és a kékre vált égbolt
Ontotta már a nyári csodát,
Sok almát
Körtét és ribizkét –
S oly tisztán láttam bennük egy gyerek
Elfeledt reggeleit, midőn anyjával lépkedett
A napsugár
Árkádjain
És zöld kápolnánk legendáiban
A kétszer mondott gyerekkori tájon,
Hogy könnye elöntött s szive megmoccant szívemben:
Ez a folyó volt, ez a tenger és az erdők,
Hol a gyermek
A holtak fülelő
Nyarában fáknak és halaknak és köveknek
Suttogta el boldogsága igazát.
És a volt-varázs
Élve zengett
Az árban és dalos madárban.
Ím, csodálhattam születésnapom,
Habár ború kerített távolabb. S a rég halott
Gyerek igaz öröme lángolt és dalolt
A napban.
Már harmincadik
Évem emelt az égnek, álltam a nyári délben,
Míg a városra lombot szórt az októberi vér.
Ó, bár szólna itt
E szív igaza
E dombtetőn az új évfordulón.
(Fordította: Tellér Gyula)
Jómagam már a vers második soránál kudarcot vallottam. Miképpen adható vissza magyarul a szójáték: Woke to my hearing from harbor and neighbor wood? Nem csupán a harbor-neighbor belső rímre gondolok, hanem arra az áthallásra, amit az eredeti ki sem mond, de amit nincs józan anyanyelvű olvasó, aki meg ne hallana: a neighborhood (környék) kifejezés akkor is ott rezonál a sorban, ha helyette ’szomszédos erdő’ szerepel, persze az is stilisztikailag helytelenül, mert helyesen nearby wood kéne álljon, csakhogy Dylan Thomas verset ír, nem nyelvtankönyvet. Vagy jeleznem kellett volna a magam fordításában, hogy az eredetiben, nyelvhelyesség szempontjából szintén helytelenül, elmarad az alany: I woke lenne a helyes formula, vagy hogy amire ébredtem, tudniillik a kikötőből és a közeli erdőből érkező neszekre, szintén kimondatlan marad. Az első sorban már szereplő egyes szám első személyű birtokos névmás (my) megismétlése jelzi, ki a cselekvő alany. És akkor még nem is érintettem, hogy a tárgy is hiányzik az eredetiből, nincs nesz, csupán a helyszínek, ahonnan a neszek érkezhetnek és a tárgyas ige (hear) tárgy nélkül.
A következő versmondat, jóllehet az eredeti szöveg csupán egyetlen mondatzáró pontot használ, többnyire a versszakok végén, vélhetőleg az ötödik sorban kezdődik: The morning beckon. Itt van újra alanyunk (reggel) és állítmányunk (hív, köszönt), de nincs egyeztetve, és nem áll múlt időben. (Jelen időben az egyes szám harmadik személy jele hiányzik, the morning beckons lenne helyesen, ha pedig múlt idejű, a múlt idő jele hiányzik: the morning beckoned.) Így, ahogy az eredetiben szerepel, legfeljebb felszólító alak lehetne, ám ez eléggé ellehetetlenítené az értelmezést. Valószínűbb a szándékosan elhagyott múlt idő, de felteszem, az olvasó, a vers alaphelyzetéből kiindulva, múlt idejűként érti az igét. Tellér Gyula fordításában az ötödik sor az eredeti hatodik sorából (With water praying and call of seagull and rook) átemelt tárgy (’miséző hajnal’, t.i. az vert fel álmomból), ami így értelmet ad az eredetileg tárgy nélkül álló hear igének. Felismerését, hogy a call of seagull kifejezés belső parallelizmus, kiválóan érzékelteti a ’sirálysikoly’. Ám az első verszak utolsó versmondatában (a szakasz utolsó három sora) a fordítás félresikerült. To set foot, éppen mert az állandóan áthallásokra hagyatkozó Dylan Thomasnál az utolsó sorban szereplő set forth kifejezésre rímel, itt azt jelenti, elindulni, útra kelni. ’Hogy lábraálljak’ ezzel szemben lábadozást, betegségből, tragédiából történő felépülést jelez, amiről itt szó sincs.
A versbeli én, akit jelen esetben nyugodtan tekinthetünk a költőnek, hisz a harmincadik születésnapján önmagát ünneplő költő szólal meg, tehát: a költő, születésnapja reggelén, rögtön ébredés után, sétára indul. A színhely egy tengerparti város, eszerint nyilván New Quay, a Nyugat-Wales-i apró, alig ezer lakosú városka, ahol a költő családjával 1944 szeptembere és 1945 májusa között élt. Itt kezdte el írni a BBC számára a walesi miliőt humorral bemutató sikeres rádiójátékot, melynek későbbi változata ismertebb, mint az eredeti: Under Milkwood (magyarul: A mi erdőnk alján), továbbá itt forgatták a Thomas életét megjelenítő 2008-as nagyjátékfilmet, The Edge of Love, magyarul A szerelem határai címen került bemutatásra, Matthew Rhyssel a költő szerepében, feleségét pedig a gyönyörű Kiera Knightley alakítja. Versünkben a sétára induló költő először maga mögött hagyja a középkori városfalat, majd a várost körülölelő dombok felé veszi az útját. „S felkeltem / A lucskos őszben” (And I rose / In rainy autumn) – a ’lucskos’ itt indokolatlanul erős jelző. „S baktattam mindennapjaimnak záporán. / De már az ár s a vizimadár letűnt, ahogy kiléptem” (And walked abroad in a shower of all my days. / High tide and the heron dived when I took the road). Valami alapvető félreértésről lehet szó. Az eredeti itt idézett két sora között nem áll fenn ellentét, sem időbeli jelzése bármilyen késlekedésnek, így a ’de már’ sorkezdet teljesen szükségtelen. A ’high tide’ azt jelenti: dagály, és a gém sem ’letűnt’, sokkal inkább nyilván halászik, ezért: lebukott, vagy hogy ne legyen félreérthető: alábukott. Tellér Gyulát talán az az igény vezette, hogy érzékeltesse Dylan Thomas örökös belső rímeit, hangzóinak összecsengését: High tide and the heron dived. Ehhez az összecsengéshez igyekszik közelíteni a ’De már az ár s a vizimadár’.
A dombról, ahonnan az ébredő városka templomtornya már csak akkora, mint egy csiga óvatosan kinyújtott szarva, a költő visszatekint, nemcsak a lenti tengerparti tájra, de az időben is, gyermekkora meséire, tavaszra, nyárra, és itt teremtődik meg az ellentét a gyerekkor napsütötte emlékei, melyeket itt a dombtetőn a felhők fölött megidéz és a jelen, a lenti esőáztatta város komorsága között. Ekkor, mintegy az emlékek hatásának ellentéteként hangsúlyozódik a lenti, a kikötőbeli komor idő, bár ezt Tellér Gyula egyáltalán nem érzékelteti. There could I marvel / My birthday / Away but the weather turned around. „Ím, csodálhattam / Születésnapom, / Habár ború kerített távolabb” – írja, tehát időváltozásnak nyoma sincs (the weather turned around), jóllehet az eredeti következő sora megismétli: It turned around. A fordításban két sorral később jelenítődik meg az idő jobbra fordulása („és a kékre vált égbolt / Ontotta már a nyári csodát”).
Az utolsó versszak első sorai megismétlik az időváltozás mozzanatát: And there could I marvel my birthday / Away but the weather turned around. And the true / Joy of the long dead child sang burning / In the sun. („Ím, csodálhattam születésnapom, / Habár ború kerített távolabb. S a rég halott / Gyerek igaz öröme lángolt és dalolt / A napban.”) Tellér Gyula mindkét alkalommal a weather turned around kifejezést a „habár ború kerített távolabb” kifejezéssel fordítja, holott az utolsó versszakban egyértelműen az idő jobbra fordulásáról van szó: a derült, napos időben énekelni támad kedve a költőnek, mert visszaréved felhőtlen gyerekkorára. Arra gondolok, hogy a fordító esetleg félreérthette a kifejezést: the weather turned around (megfordult / változott az idő), mert következetesen kissé enigmatikusan fordítja: „habár ború kerített távolabb”. Nem kizárt, hogy az eredetit olvassa félre és akként értelmezi, mintha az állna ott: the weather turned around me. A „habár ború kerített távolabb” sor miatt – hangzásra ugyan tetszetős, de – elveszik a lenti esőáztatta város, a jelen és a napsütötte dombtető, a kószálás közben visszaidézett múlt, a gyerekkor ellentéte.
Tudom, hogy lehetetlent várok el. Hogy is várhatnánk el, hogy egy versfordítás sorról sorra adja vissza ugyanazt és ugyanott, amit az eredeti? Ám az eredeti szövegből a derűs gyermekkor versus komor jelen, napsütötte dombtető versus az esőáztatta lenti város ellentéte kis odafigyeléssel kihámozható. Ezt az ellentétet a fordító kissé egyértelműbbé tehette volna, ha a weather turned around kifejezést egyszerű tükörfordítással adja vissza: ’fordult az idő’.
Dylan Thomas pontos magyarítása lehetetlen feladat (vajon nem így van-e ez minden versfordítás esetében?), még akkor is, ha Tellér Gyula számtalan kiváló megoldással áll elő. Nagyon sok hangzásbeli játékot észrevesz és jelez. Például a rain wringing nála ’záporba pergő’, a brown as owls nála ’barna bagoly’, a size of a snail nála ’csigányi csak’. Mindezek a hangkapcsolatok telitalálat a részéről. Szükségtelen a további részletezés azért is, mert mindenkor a vers egésze számít, és Tellér Gyula fordítása versként olvasható, és a versegész akkor is szép marad, ha néhol a fordítás pontatlan. Amit nem tudott visszaadni egy bizonyos ponton, azt később pótolja. Például a Pale rain over the dwindling harbor előtagjának belső rímét (pale rain) csak késleltetve jelzi, de jelzi: ’Fakó esőbe mosódott a móló’.
A vers utolsó sorai részben megismétlik az első sorokat, másrészt a költő ama kívánságának adnak hangot, bárcsak módját ejthetné, hogy az elkövetkező születésnapokat is verselve ünnepelje. Csak itt jelenik meg, átvitt értelemben és csupán érintőlegesen a vers körülményeit, a kort megidéző mozzanat. 1944-ben a Thomas család azért költözött vissza Walesbe, mert London-beli, Chelsea-ben bérelt garzonlakásukat nem érezték többé biztonságosnak. (A németek korábbi stratégiai bombázásának Dylan Thomas szülővárosa, Swansea is áldozatul esett; Swansea-nk halott, sóhajt fel.) A nagyvárossal szemben egy Nyugat-Wales-i, tengerparti városka békésnek tűnhetett, több biztonságot nyújtott. Az őszi természeti képen túl, a metaforában talán megjelenítődik a költő emlékeiből előhívott bombázás borzalma is, amikor így ír: the town below lay leaved with October blood („a városra lombot szórt az októberi vér”).
Tellér Gyula magáévá tette Dylan Thomas versét, kiváló érzékkel adta azt vissza, messze felülmúlva nemcsak az én kamaszkori, de minden későbbi próbálkozásomat. De hogy jobb lenne, mint az eredeti? Ne áltassuk magunkat! Jobbnak érzi, akinek a magyar az anyanyelve, és aki az angolt idegen nyelvként kezeli. De ne legyek kegyeletsértő: az idén elhunyt Tellér Gyula ebben a fordításában (is) kimagasló, magyarul szépen megszólaló verset hagyott ránk. Ahogy Dylan Thomas csodálatos természeti képei, nyelvi leleménye nem csupán a kortárs és a számára közelmúlt angol költészet hideg, logikus képviselőivel, Auden és Eliot szárazabb stílusával veszi fel a versenyt, de közel áll, és nem kizárólag neo-romantikus hangvétele okán, nagyobb elődeihez is, Keatshez, Shelleyhez, Byronhoz vagy Wordsworth-höz és Coleridge-hoz, úgy Tellér Gyula műfordítása is kiugró irodalmi teljesítmény.
[*] A vers eredeti szövege
Poem in October
It was my thirtieth year to heaven
Woke to my hearing from harbor and neighbor wood
And the mussel pooled and the heron
Priested shore
The morning beckon
With water praying and call of seagull and rook
And the knock of sailing boats on the net webbed wall
Myself to set foot
That second
In the still sleeping town and set forth.
My birthday began with the water-
Birds and the birds of the winged trees flying my name
Above the farms and the white horses
And I rose
In rainy autumn
And walked abroad in a shower of all my days.
High tide and the heron dived when I took the road
Over the border
And the gates
Of the town closed as the town awoke.
A springful of larks in a rolling
Cloud and the roadside bushes brimming with whistling
Black birds and the sun of October
Summery
On the hill’s shoulder,
Here were fond climates and sweet singers suddenly
Come in the morning where I wandered and listened
To the rain wringing
Wind blow cold
In the wood faraway under me.
Pale rain over the dwindling harbor
And over the sea wet church the size of a snail
With its horns through mist and the castle
Brown as owls
But all the gardens
Of spring and summer were blooming in the tall tales
Beyond the border and under the lark full cloud.
There could I marvel
My birthday
Away but the weather turned around.
It turned away from the blithe country
And down the other air and the blue altered sky
Streamed again a wonder of summer
With apples
Pears and red currants
And I saw in the turning so clearly a child’s
Forgotten mornings when he walked with his mother
Through the parables
Of sun light
And the legends of the green chapels
And the twice told fields of infancy
That his tears burned my cheeks and his heart burned in mine.
These were the woods the river and sea
Where a boy
In the listening
Summertime of the dead whispered the truth of his joy
To the trees and the stones and the fish in the tide.
And the mystery
Sang alive
Still in the water and singingbirds.
And there could I marvel my birthday
Away but the weather turned around. And the true
Joy of the long dead child sang burning
In the sun.
It was my thirtieth
Year to heaven stood there then in the summer noon
Though the town below lay leaved with October blood.
O may my heart’s truth
Still be sung
On this high hill in a year’s turning.
Illusztráció: Dylan Thomas októbere
Ezek is érdekelhetik!
Thomas Möhlmann versei →
André Maurois: Antoine de Saint-Exupéry →
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
