Benyó Tamás: Egyszer valaki
Egyszer valaki magához ölelt,
de eltaszítottam.
Egyszer valaki elhívott
egy hosszú útra.
Egyszer valakit magamhoz öleltem,
de eltaszított.
Egyszer valakit elhívtam
egy hosszú útra.
Azóta hányjuk-vetjük egymást
egy feneketlen kút falán
felfelé kapaszkodva
Illusztráció: „Kútból”
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
