Pannónia u. 6. A padlástól a pincéig (Poétai plener 13.)
Padlástól pincéig
A gangon
Baley Endre
Pince-ihletett pillanatok
——(önvallomás 2023-ból)
Hol vagyok? Hogy kerültem ide?
Mi ez az egész, ami magába szippantott
már sok-sok éve, évtizede?
Vagy talán én faltam fel
megihletett önmagam,
mert fájt a magánya?
Hol vagyok? Mit keresek itt,
ebben a Pannónia utcai pincében?
Körülöttem kiváló kortárs szerzők
pincekárhozatra ítélt könyvezrei.
Mementó:
Ne írj!
És a kérdés:
Kinek, minek?
A pince falán omló vakolat.
Pókháló-fércelt sarkok sötétje
sanyargat sovány lámpafényben.
Elakadt bennem az utolsó szavam,
undorodva köpöm ki magamból
magam, mert épp oly dohos vagyok,
mint ez a pince, ahol mégis
felkiáltójel a könyvek gerince.
Hol vagyok, hol meg nem;
ez az én tudathasadt életem.
Élek, sokszor önmagam
pincéjébe zárva.
Ez van, mondom ilyenkor,
és köpök az egész világra.
————–(Szondi szentélyében. Budapest, 2023. 08. 29.)
Basa Viktor
Pannónia utca 6.
1
talányos ösvény
még most is melengető
padlás-színek
tört cserép mellett a bádog
szelíd szürkesége, világosa
egy narancsos fénysáv
csikorgó törmeléken
hősies nekifeszülések
———-üres cementeszsákjai
2
végül majd mi is
így adunk át mindent
3
alászállunk a csigalépcsőn
életünk labirintusának alján
———–megpihenünk
már bölcselet sem lesz
———–a mélyben
csak szeretet és szépség
Tornai Xénia
Háztűznézőben
Kint fény, nap, nyár.
Bent hűs por vár.
Lent doh, könyv, csend.
Fent kosz s hullt rend.
Csepp rés. Szűrt fény.
Két úr és én.
Itt nincs friss lég.
Jaj, benn úgy ég!
Négy szint. Lak-bér.
Szűk gang. Mély tér.
Sok-sok kék ég.
Írj, hát, írj még!
Egy csatt! Kép kész.
Új sor. Nincs vész.
Most lágy nesz kél.
Múlt száll. Még él.
Bölcs szó gyűl lenn.
Pók fon s sző fenn.
Ez, lám, oly ház,
Mint itt más száz.
Budapest, Pannónia utca 6., 2023. augusztus 29.
Fotók: Sal Antal
Illusztráció: Sal Antal fotójával
Ezek is érdekelhetik!
Ikebanaalkotás a Honvéd téri park zugában (Poétai plener, 12.) →
A Szent Margit kolostorromoknál (Poétai plener, 11.) →
A Szépművészeti Múzeumban (Poétai plener, 10.) →
