Ferenczfi János: Altató
Vállamra hajlik a
Csend s az alkony,
Fejemet én is
Válladra hajtom:
Ne menj el, kérlek,
Maradj, s ma este
Fejedet te is
Vállamra hajtsd le!
Ha nem vagy itthon,
Oly nagy a bánat,
Percenként röppen
A sóhaj utánad.
Ha nem vagy itthon,
Gyötör a vágyam.
Jaj, Kedves, nehogy
Szemedre hányjam!
Ha nem vagy itthon,
Kerül az álom,
Balga reménnyel
Jöttödet várom.
Ha nem vagy itthon,
Leülök csendben.
Kezedről dicsekszik
Köröttem minden.
Vállamra hajlik a
Csend s az alkony.
Fejemet én is
Válladra hajtom.
Illusztráció: fh. L. Balestrieri
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
