Csontos Márta: A ’létbegyógyulás’ stációi Urbán Gyula Orvosaim című kötetében
Urbán Gyula ez évi könyvhétre megjelent új kötete, az Orvosaim (Üveghegy Kiadó, 2023), létfilozófiai elmélkedéseit tekintve, mintegy folytatása az elmúlt évben napvilágot látott Siket ember házának, melyben még közelebb visz bennünket az önmegértéshez és a létmegértéshez, élni segít bennünket is a benne lévő félelmek és fájdalmak kibeszélésével. Közérzetjelzésként is értékelhetjük az Orvosaim című verseskötetet, melyben retrospektív módon, jól körülhatárolható események és élmények felidézésével saját érzelmei szubjektív jelenvalóságában, önnön világáról alkotott véleményét fogalmazza meg egy 85 éves, sokat látott és tapasztalt szerző szemszögéből, nem szokványos módon.
Már a kötet címe is sejteti, hogy az életmentésben és életmegőrzésben vitathatatlanul fontos szerepet játszó orvosok vagy egészségügyi dolgozók kapnak főszerepet, a szerző gyógyítóknak írt verseket teszi közzé kötetében. A kötet különlegességét fokozza, hogy dr. Merkely Béla ajánlását olvashatjuk a kötet hátoldalán és az előszóban, akinek a neve a pandémia kapcsán már kitörölhetetlenül beépült a tudatunkba. A professzor számára is egyértelmű a versválogatás alapján, hogy Urbán Gyulának az orvos jelenléte biztonságot és reményt jelent, számára az orvos több mint gyógyító személy; akár gyermekkori orvos-emlékképek felidézéséről, akár történelmi traumákra való visszatekintésről, vagy a hitvesi szeretet megvallásának megejtő pillanatairól van szó.
Az orvosok jelenléte a művészetekben egyébként is köztudott, számtalan fejlett moralitású alkotó ember van köztük, akik az élet több területén is tudnak maradandó értéket hagyni maguk után, hiszen sokkal közvetlenebb kapcsolatban vannak az emberben zajló folyamatokkal, a már feltárt és még megismerésre váró testi-lelki titkok mélységei szenvedélyesen foglalkoztatják őket. Az orvosok irodalom iránti fogékonyságának fényes bizonyítéka, hogy már közel 50 éve létezik és figyelemreméltóan működik a Magyar Orvos Írók és Képzőművészek Köre.
Urbán Gyula jelen kötetében egy rendkívül gazdag poétikai eszköztárral rendelkező alkotó magabiztosságával vezet bennünket végig élete fontos stációin, mintegy ’listázva’ azokat a gyógyítókat, akik bizonyos élethelyzeteiben főszerepet kaptak. Magánéleti és történelmi traumák sorát kísérhetjük végig, születéstől halálközelségig egy egész emberöltő során végigélt traumatapasztalatok nyomvonalán, s a végigélt változások drámai sűrítményét kapjuk „fogyasztóként”.
A kötetnyitó sorok a Lukács evangéliumból még jobban megerősítenek bennünket abban, amit az Urbán-világérzés ismerői már eddig is tudtak. Az orvosi segítség eredményessége, sikeressége számára mindig isteni segítséggel, a hit gyógyító erejével kapcsolódik össze. A költői tehetségen túl, a magas fokú érzelmi intelligencia, a szakrális és a profán együttélése, a keresztény értékrend elfogadása rajzolja meg a művészi- emberi portrét, s juttatja eszünkbe Nagy Gáspár egyik csodálatos sorát: Isten hatalmas verse a teremtett Világ.
A szülész című nyitóversben Urbán Gyula az éppen napvilágra született kisded fölött már a lélek küldetését véli meglátni; Végre kilökődtél / a barátságtalan világra; / élve születtél a halálra…Ember született! / – kiáltozták a pásztorok, / valahol messze… Én, eszelős apád, / csillagot láttam.
Kincses doktor alakjának felidézésével a Csalódás című versben Urbán Gyula a maga senkiével össze nem hasonlítható képi világával és szókapcsolataival tárja fel az igazságot, mely az orvosi segítségnyújtás végességét jelképezi olyan módon, hogy a benne rejtőző lélekderűt mindvégig sikerül megőrizni. A rendkívül szemléletes leírás megnyitja számunkra a betegszoba ajtaját, hogy érezhessük a láz s az őszi barackbefőtt illatát… láthassuk a küszöböt, ahol Kincses doktor törölgette cipőit a kifagyott fűvel borított küszöbön…
A konyha törött üvege mögött felvillantott égő csipkebokor versbe telepítése is arra utal, hogy Urbán Gyula nem tud elszakadni a vallásos élmény-igenléstől, csak ezzel együtt tud saját teremtett világában tájékozódni. És a szerző tisztában van vele, hogy az orvos nem képes mindig segíteni, nem képes minden esetben a veszteség-félelem feloldására, hiszen nem minden esetben volt Kincses doktor táskájában életmentő injekció.
Nem véletlenül került a kötetbe a Bethesda című vers. Mint tudjuk a szó eredeti jelentése ’irgalom háza’, s bibliai ismereteink szerint ennél a Bethesda tónál gyógyított meg Jézus egy férfit, aki már 38 éve küzdött betegségével. A vershez kapcsolódó orvos is önzetlen segítőként van jelen; akinek „ujjaiból fény sugárzik”.
Aligha lehet szemléletesebben megjeleníteni az orvos-arcot, mint a dr. Bereti István emlékét idéző gyógyítóéban, aki orra horgas görbületével… keserű-illatú füvek gőzében jelenik meg, s térdig salakban baktat, / flaska fenekéből kitört szemüvegén keresztül.
Urbán Gyula az adottságok és a kötöttségek hatalmán is túlemelkedve próbál közelebb vinni bennünket a lehetőségekhez és a megoldásokhoz, kiemeli azoknak a fontosságát, akik lelki és mentális egészségünket védik, hogy a létet még élhetőbbé, még teljesebbé tegyék. És itt, a lírai történésfolyamatban egyidejűleg szembesülünk a költészet mágiájával, varázserejével, mely semmi mással nem pótolható.
A Thébai mondakör Labdakida-átka jelenik meg egy ismeretlen madridi sebésznek ajánlott versében, ahol nem véletlen a híres uralkodó család megemlítése, s Pelops ivadékainak nemzedékről nemzedékre húzódó sötét végzete, hiszen az erőszakos halál az Urbán családot sem kímélte, a szerző egy spanyolországi utazás során veszítette el egyik fiát. A család / LABDAKIDA –ÁTKA: / egy piros Ford képben. Éppen a benzinkútnál…most téged forgácsolt / fém-és húsdarabokra.
Urbán Gyula lehatol a mélyrétegekbe, ahol a romlottság, az értelmetlenség, az előre nem látható pusztítás rettenete kerül fókuszba, így nem maradhat ki a világon végigsöprő covid járvány felidézése, amelyet nem véletlenül ajánl dr. Merkely Bélának, aki küldetésének tekintette a járvány-szörnyeteggel folyamatosan felvenni a harcot. Az orvos alakjának felvillantása horror regénybe is illő leírással indul. A hosszúorrú orvos / orrában keserűfüvekkel, / palástján genny és vér keverékével, / fölkel minden reggel. A gyógyító elszánt, feladatát minden körülmények között vállalni tudó és akaró küldetésvállalását még tovább erősíti Hippokratész esküjének vershez csatolása teljes terjedelmében.
Egy egész élményfolyam emlékképeinek felidézésével történész fiának idéz fel múltbéli pillanatképeket, melyek egy családi fotóalbum kollázs- történéseit körvonalazzák.
Urbán Gyula írásaiban, az élményenergiák versbe kódolásával, szubjektív, objektív és pszichikai erők együttműködésével egy egész emberöltő képe rajzolódik ki; a gyermekkori meggyszínű cukorfütyülő, a domb felől érkező édes szelek, …a tojáshéj-színű szobák felejthetetlen emlék-lenyomatai összesűrűsödnek, egybeolvadnak az író teremtő képzeletével, tanúi leszünk a valósággal folytatott küzdelmének, melyben próbálja egyfajta rendbe terelni a valóságot.
Egyedül maradás, elfogadás, kiszolgáltatottság teljesen soha fel nem dolgozható traumatapasztalatai kapcsolódnak az elmúlás érzést többször felvillantó keserű soraiban. A gyengeség és az esendőség különleges Urbán-világérzés formájában van jelen, így a szerző sajtos képi világában mindannyiszor elhatalmasodik bennünk a környezeti impulzusok teremtette érintések döbbenete. Tekintetem a rácsos ablak felé fordult, / melynek keretében lezajlott / a második világháború.
Catullustól kölcsönzött címmel ajánlja versét feleségének, dr. Lux Juditnak. A vers címe Odi et amo, jelentésében „gyűlöllek és szeretlek”, ami egy egészen különleges vallomás élete párjának, akivel már több évtizede él együtt. A cím arra utal, hogy el tudja őt fogadni minden számára kedvezőtlen élethelyzetben, ellentmondásos szituációban, kedvese olykor diszharmóniát sugárzó megnyilvánulásban, örök társként tekint rá a maga teljességében, s akit méltó ellenfélnek tud tekinteni a mindennapokban, s elfogadja őt önmaga teljességének megvalósulásához. Ülök kertünkben / a jól ismert mohás padon/ebben a csupaszín őszben / tehetetlenül, / hogy végre / megfejtselek…ODI ET AMO
Lehetetlen minden verset külön kiemelni egy recenzióban, hiszen mindegyiknek fontos üzenete van. A Trianon címűt azonban szeretném még kiemelni, ugyanis egy kiegészítő információból megtudjuk, hogy Benárd Ágoston hadiorvos, keresztényszocialista politikus emlékét idézik a sorok, ő volt az egyik személy, aki a magyar kormány megbízásából aláírta a trianoni békeszerződést.
Urbán Gyula az elkerülhetetlen végzet demonstrálására így jellemzi, mintegy summázva jelen állapotát: Egy élethez kevés; halálhoz sok…. Öreg vagyok: itt nincs már forradalom /…várok; / most már meztelenül, / én, véresarcú, / ORVOSTALAN.
Mégis, bízunk benne, hogy hatalmas életműve darabjai mellé még további kötetek fognak felsorakozni, hiszen a költészet, Ködöböcz Gábor irodalomtörténész olvasatában: Élni segít azzal is, ha a feszültségek, fájdalmak és rettenetek kibeszélésével, a lelki-szellemi járatok tisztításával a derűt a harmóniát és a belső békét munkálja bennünk.
Illusztráció: Könyvkritika
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: Tunikák alatt s felett a szépség →
Németh Léna: A szelek fogságában →
Turai Kamil: Már hazai lépcsőket járván →
