Baán Tibor: Rilke, Tudom, érzem (versek)
Rilke
Szótlanságod, mint kőfejtő bánya.
Alvó sziget-ágyad fölé az égbolt
nagy arca úgy néz, mintha Istent
keresné, kinek sok égboltja van,
sok földje, sok bolygója, napja,
és az Egészet úgy lapozza fel,
hogy a hegyre egy másik hegy kerül
és a tavak is egymás fölé terítve
mint rétegek –
Mint kerteket csábító kertek
egymás illatától részegedve,
hogy szétáradjon bennük az Egy.
Az Egy – melyben a kettő
családfák lombjaként virulva
hirtelen száz- meg százezer…
s mégis e látszat napja mögött
csak egy nap ég… Az Örökegy!
Tudom, érzem
Mondhattok nekem már bármit
tudom, hogy a piros virágot ontó
elnyomás kárpitja már mállik
s mint doboz zárul a koporsó
Tartalma énteő – semmi furcsa
Férfi volt Szakálla, mint a dudva
nől… hallgatag pillája csukva
s viszi lelkét a másvilág sodra
Kérdések ezre – Hová? Miért
bukkan elő szinte szeletelve
de választ – zsugori – nem ad a kép
Bekerül a megszokott keretbe
Retusálják… szépítik esetleg
hogy elmondható legyen a gyereknek
Ne rémüljön meg ha este
ingó árnyakat lát a kertben
S az is igaz – fölösleges tagadni!
hogy a felnőtt gyerek akar maradni
hisz a tekintélyes Állítmányra
úgy tekint, mint az Atyára
Szüksége van erre mert neveltetése
bezárta rég a korszak ketrecébe
egész odáig míg elhitte végre
nincs joga vágyni tágabb létre
Leszokott kényelme érdekében –
leszokott arról, hogy a kérdések
késeivel magát nyiszatolva
kerüljön arca vallatófénybe
Nem! Csak semmi sóhaj
rím… divat… kinövés… goromba
szó mely a lázadást fokozza
Attól csöpp lelke összeroppan
Muszáj neki e talányos létet
szeretni, mint egy képet
mit ő fest voltaképpen
s szereti nézni alva… ébren
Szereti szokott hátterét, ahol
a törpe fák s a keskeny utca
fölött megjelenik a régi hold
kit visszatapsolnának újra –
Hát ezt a képet adja ő is át –
ha nincs tovább… Követi a példát
Engedelmesen fekszik a dobozban
Csönd… Játékszer, amit elpakoltak
Illusztráció: Klossowska Rilke-rajzának felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
