Nagy László Bálint: Beavatás az érdeklődőknek és tudományos szintézis
Rubens, Van Dyck meg a többiek – Gosztola Annamária új interpretációja
A Szépművészeti Múzeum tavaly év végén forgalomba került kiadványa, a Rubens és pályatársai – 17. századi flamand remekművek a Szépművészeti Múzeumban címmel megjelent kötet a flamand barokk festészet avatott ismerője, Gosztola Annamária munkája.[1] A művészettörténész 2008-ban megvédett, A flamand barokk életképfestészet tematikai és interpretációs kérdéseinek összefüggései a holland realista festészet tükrében c. doktori disszertációja[2] folytatásának is tekinthető ez az összegző mű, amelynek egyedi színt ad kettős célközönsége, az érdeklődők és a szakma.
A könyvet az internetes publikációk korában kifejezetten jó kézbe venni. A minden részletében igényes és színvonalas grafikai tervezés Balder Eszter és a szerző, Gosztola Annamária érdeme. A kötetet Áment Gellért, Harasztos Áron Gergely és Józsa Dénes szakmai profizmussal kivitelezett műtárgyfotói teszik teljessé, a tartalom méltó képi illusztrációiként, míg a festmények felnagyított, figyelemfelkeltő részletfotói ugyancsak a szerző gondos válogatásának köszönhető.
Gosztola Annamária könyve. A címlapon: Stuart Maria Henrietta esküvői portréja (részlet). Szépművészeti Múzeum. Ltsz. 2019.2
A címlapon a Szépművészeti Múzeum elmúlt évtizedeinek legjelentősebb új szerzeménye, Anthonis Van Dyck: Stuart Mária Henrietta, I. Károly angol király lánya nagyméretű esküvői portréja látható.[3] A tragikus sorsú, II. Vilmos orániai herceggel mindössze 9 évesen házasságot kötött, korán megözvegyült és 30 éves kora előtt elhunyt hercegnőről készített arckép Van Dyck egyik utolsó, az életművében jelentős helyet képviselő alkotása. A Szépművészeti Múzeum 2018-ban vásárolta a Christie’s aukcióján:[4] 2019 februárjában kamarakiállítás keretein belül mutatták be a közönségnek,[5] majd hamarosan, az év végi Rubens és a flamand festészet fénykora c. kiállítás egyik népszerű darabja lett.[6] Jelenleg a múzeum állandó kiállításán, a tárgyalt kötet szerzője által rendezett flamand nagyteremben (III.) látható a kép, Van Dyck más műveivel együtt.[7] Gosztola Annamária a következőképpen foglalja össze a remekmű erényeit, egyébként részletesen kitérve a történelmi háttérre is:
„A festmény kiválóan tükrözi Van Dyck arcképfestői erényeit, és egyben azt is, milyen utat járt be az antwerpeni és az itáliai évek portréitól kezdve az Angliában készült művekig… Utóbbiakon nemcsak a modell fiziognómiájának pontos visszaadása, a csillogó anyagok textúrájának szinte tapinthatóan plasztikus megfestése és az ékszerek részletgazdag dokumentálása volt a célja, hanem az is, hogy az ábrázolt – akár csak egy mozdulat vagy egy eleven tekintet által – életteli legyen, hogy vitalitással, mozgalmassággal töltse meg az arisztokratikusan hűvös portrékat. … Újszerű megoldás a mester részéről, ahogy a kilencéves kislány kezeit és ujjait – az alkalomhoz illően – nőiessé formálta, így ezzel, valamint a felnőtt nők portréira jellemző kecses kézmozdulattal is jelezte, hogy a hercegnő itt már nem gyermeki mivoltában, hanem feleségként és egy politikailag jelentős dinasztikus frigy résztvevőjeként jelenik meg.”[8]
A jelentős nemzetközi sikerrel zárult Rubens-tárlat kiváló flamand barokk hazai anyaga továbbra is megtekinthető a Régi Képtár 2021-ben újrarendezett, a fentiekben már említett állandó kiállításán. Ez a műtárgyegység önállóan, külön is megállja a helyét.
Jacob Jordaens: Szatír a parasztnál. Szépművészeti Múzeum. Ltsz. 738[9]
Gosztola Annamária könyvében az erről készült rendkívül reprezentatív válogatás érzékletesen és jól bemutatja a korabeli flamand festészeti tendenciákat: nemcsak az alkotók, iskolák és műhelyek vonatkozásában, hanem – miként a kötet koncepciója mutatja – a műfajok, illetve a különféle hatások tekintetében is. Mivel eddig nem készült ilyen átfogó, magyar nyelvű összegzés a témáról, jelentős mérföldkő ez a kiadvány. Egyrészt tudományos-ismeretterjesztő, másrészt azonban sokkal több: aki most találkozik először ezekkel a festményekkel és kedvet kap a tanulmányozásukhoz, éppúgy széles körű ismeretekkel gazdagodik, mint aki már behatóbban kutatta a témát. A gördülékeny, közérthető stílusban fogalmazó, az adathalmozás csapdáját is elkerülő szerző szerényen a háttérbe húzódik, hagyja érvényesülni a korszakot és magukat az alkotásokat, melyeket nemcsak a történelmi háttér, hanem a korabeli közgondolkodás tendenciáinak kiváló felvázolásával is szemléletessé tesz.
A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Baán László a könyvhöz írt előszavában a Régi Képtár és a flamand gyűjtemény helyének a közgyűjteményi struktúrában való kijelölését követően méltatja a kiadvány erényeit:
„A 17. századi flamand kiállítást kiválóan egészíti ki ez a minden szempontból igényesen összeállított tudományos-ismeretterjesztő kötet, amely a múzeum állandó kiállításának remekművein keresztül az iskola legjelentősebb mestereit és műfajait mutatja be.
Bepillantást nyerünk a kor festőinek életébe és alkotói tevékenységébe; képeikről élvezetes leírásokat és elemzéseket olvashatunk. Esetenként a művészettörténeti kutatás folyamatába, módszereibe is betekinthetünk, a bevezető tanulmány pedig – hiánypótló módon – rálátást nyújt a kor történelmi hátterére, szellemi és festészeti kultúrájára.”[10]
A könyv két részre tagolódik: az informatív, a történelmi hátteret, a főbb tendenciákat és mestereket áttekintő, műfajtörténeti összefoglalóra, illetve – műfaji csoportosításban – az egyes műveknek az elemzésére. A történeti festészetet (ide tartoznak a bibliai, mitológiai témák, de az egyes allegóriák is) és a portréfestészetet az élet- és a tájképfestészet emlékei, majd a csendéletek és az állatábrázolások követik. Izgalmas az első fejezet: olyan, késő manierista és kora barokk stílusjegyeket egyaránt viselő alkotásokból merít a szerző, amelyek a különféle műfajok találkozásából születettek. Ilyen pl. id. Jan Brueghel természetábrázolása a Noé bárkájába vonuló állatokkal,[11] illetve Sebastiaen Vrancx tájképet és zsánerképet ötvöző, szimbólumok sokaságát rejtő festménye.[12] Zsánerképi jelenettel egészül ki id. Hendrick van Steenwijck és id. Jan Brueghel antwerpeni katedrálist bemutató interieur-képe, amely az egyes oltárképek dokumentálásával a „kép a képben” eszközével is él.[13]
Az utóbbi elv mesteri kivitelezésének példája ifj. Frans Francken Krisztus a festőműteremben (Pictura Sacra) c. képe[14], melynek alcíme – miként Gosztola Annamária rámutat – a Louis Richeome francia jezsuita teológus 1611-ben kiadott La Peinture spirituelle (A kegyes festészet) c. könyvének inspirációjára a „szent”, vagyis az egyházi festészetre utal. A központi jelenet a festészet allegóriáját megszemélyesítő nőalak és Jézus interakciója, körülöttük Jézus életéből vett jeleneteket ábrázoló műtárgyakkal:
„A tér zsúfolásig tele van festményekkel, szobrokkal, különböző kegytárgyakkal és értékes könyvekkel. A képek szinte kivétel nélkül Krisztus életéből vett, leginkább szenvedésére és alázatára utaló eseményeket ábrázolnak… Francken ezzel a festményével valójában az „ut pictura meditatio”, vagyis a festészetet és a meditációt egyenértékűnek tartó elmélet értelmében nemcsak ezt az alkotását, hanem általában a festészetet is kivételes szellemi rangra emeli azáltal, hogy hangsúlyozza annak a vallásos elmélyülésben betöltött jelentőségét. Ezt példázza a festőnő, aki nem azt festi, amit lát, hanem amire a Krisztust megidéző meditációja ihleti.”[15]
A festmény gondolati tartalmát érdemes összevetni Vaszary János Modern keresztút[16] és Budapest kálváriája[17] témájú képeivel, amelyek nemrégiben a mester monografikus kiállításán kerültek bemutatásra a Magyar Nemzeti Galériában.[18] A nagyváros tömegébe beleolvadó, csak alapos megfigyeléssel kivehető Krisztus-alakok ugyanis Vaszary művein azzal szembesítenek (itt az ábrázolás vagy a bemutatás már nem adekvát kifejezés), hogy Isten itt van köztünk, de nem vesszük észre, elveszik a világ forgatagában, az amorf tömegben: a szekularizáció korában már az elidegenedés determinál, beleértve az Istentől való elidegenedést is. Viszont teret kap – éppúgy, mint Francken képén – a hit személyessé válásának folyamata és ennek korábban nem látott őszinte, bensőséges kifejezése.
E személyes kitérőt követően visszatérve Gosztola Annamára könyvére, természetesen helyet kapnak benne a Szépművészeti Múzeum jól ismert remekművei, így Peter Paul Rubens, Anthonis Van Dyck, id. Jan Brueghel, Jacob Jordaens, David Rijckaert III., ifj. David Teniers és Frans Snijders alkotásai. A „többiekre” vonatkozóan – a minőségi elvet szem előtt tartva – a szerző szándékosan nem használja a szakirodalomban általánosan bevett „kismesterek” kategóriát (viszont a nagymester kifejezés gyakran előfordul az ismertek jellemzőjeként).
Peter van Lint: Silvio és Linco a megsebzett Dorindával. Szépművészeti Múzeum. Ltsz. 87.5
A mai szemlélő számára a több mester által, közösen alkotott képek különösen érdekesek. Ennek a flamand festőműhelyekre tipikusan jellemző gyakorlatnak a legismertebb példája a Régi Képtárban Rubens és legtehetségesebb tanítványa, Van Dyck Mucius Scaevola történetét megörökítő vászna.[19] A szerző így foglalja össze kettejük munkamegosztását:
„a budapesti kép kompozíciója és motívumvilága tehát alapvetően Rubens invencióján alapul, míg a mű tényleges megfestése Van Dyck érdeme. … kivitelezésében tetten érhető az az elegáns visszafogottság és kifinomult érzékenység, különösen az alakok pszichikai ábrázolását tekintve, amely tipikusan Van Dyckra jellemző. … Bravúros a dráma csúcspontján egymásnak feszülő indulatok bemutatása, a haragot, elszántságot, félelmet és döbbenetet kifejező arcok árnyalt jellemzése és a gesztusok lendülete.”[20]
Az antwerpeni katedrálisnak a fentiekben már említett, id. Hendrick van Steenwijck által festett belső terét a mester elhunyta után húsz évvel később nagynevű pályatársa, id. Jan Brueghel egészítette ki életképi jelenetekkel:[21]
„a budapesti kép kompozíciója és motívumvilága tehát – közel húsz évvel később – id. Jan Brueghel népesítette be asszonyokkal és férfiakkal, gyerekekkel és kutyákkal: néhányan csak ráérősen sétálgatnak, beszélgetnek, többen letérdelve imádkoznak vagy éppen koldulnak.”[22]
Az együttműködésnek egy érzékletesen szép további példája Adriaen Fransz. Boudewijns Erdei út c. festménye, amelyre a zsánerjelenetet az ember- és állatalakok ábrázolására specializálódott Pieter Bout festette.[23]
Boudewijns „Kizárólag tájképekre specializálódott, így műveire a staffázsalakokat általában olyan mesterek festették, akik jártasak voltak a figurális festészetben. Gyakran dolgozott együtt Pieter Bouttal, a budapesti kép szereplői is tőle származnak.”[24]
David Rijckaert III.: „Ahogy az öregek énekelnek, úgy fújják a fiatalok”. Szépművészeti Múzeum. Ltsz. 53.452
A flamand festészet rendkívül összetett és bonyolult, sokszor közmondásokat is megjelenítő szimbolikáját Gosztola Annamária – a bevezetőben és az egyes képek esetében egyaránt – példákkal, magyarázatokkal, források elemzésével érthetővé, mindenki számára „fogyaszthatóvá” teszi.
Csak egy jellemző, kiragadott példa Jan Fijt különféle állatokat ábrázoló csendéletének az elemzéséből:[25]
„A leölt állatok – akárcsak a hervadó, fonnyadó növények – hagyományosan vanitas-jelképek, a mulandóság, a memento mori szimbólumai. Ennek a mondandónak ad további nyomatékot a szikla mellett alig észrevehetően végighúzódó két szúrós ág, amely Krisztus töviskoronájára és passiójára utalhat.”[26]
A művészettörténeti analógiák mindegyik kép esetében lényegi interpretációs kulcsot nyújtanak. Segítségükkel egyik mű sem „lóg a levegőben”, hanem mind az alkotók életművében, mind a korszak tágabb kontextusában konkrét, egyértelmű elhelyezést nyer.
Az ábrázolt modellek szempontjából különösen érdekes az a brüsszeli Coudenberg-palotát és kertjét ábrázoló festmény, amelyhez a 17. század közepén élt, ismeretlen flamand mester a szereplőket ifj. David Teniersnek a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött, egy brüsszeli madárlövészetet bemutató művéről „kölcsönözte.”[27]
Megkerülhetetlen az a kérdéskör is, hogy egy adott képet a különböző korokban kinek attribuáltak, kinek a művének tartották. Gosztola Annamária végigköveti a szerzőség kérdésének folyamatos változását, amely több esetben igen fordulatos meglepetésekkel szolgál. A legtöbb attribúciája Jan van den Hoecke Angyali üdvözletének volt: kezdetben Rubens és Van Dyck oeuvre-jébe sorolták, majd több, Rubens környezetében dolgozó mester következett.[28] A gyűjtemény egy jól ismert férfiportréját pedig sokáig Rubens alkotásának tartották, ma már azonban Van Dycknak tulajdonítják. Az együttműködésük során készült képeket ugyanis rendkívül nehéz megkülönböztetni egymástól.[29]
„A képet a múzeum jogelődje, az Országos Képtár 1894-ben Peter Paul Rubens műveként vásárolta egy müncheni restaurátortól, majd ezzel a meghatározással került be az 1924-es gyűjteményi katalógusba is, holott Abraham Bredius, a neves holland műgyűjtő és kutató már a 19. század végén felvetette Anthonis van Dyck szerzőségének a lehetőségét. A kérdés napjaink szakértőit is megosztja: Van Dyck legutóbbi monografikus kiadványába nem került be a kép, de a Szépművészeti Múzeum szakkatalógusában és az intézmény 2020-ban tartott flamand barokk konferenciáján – megítélésünk szerint is helytálló módon – Van Dycknak tulajdonított műként elemezték. … a karakter rendkívül kifinomult, árnyalt bemutatása és az elegánsan visszafogott, távolságtartó ábrázolásmód inkább Van Dyckra utal.”[30]
A múzeumi munka elengedhetetlen része a restaurálás is, de nemcsak az állagmegőrzés szempontjából. Számos esetben ugyanis csak a helyreállítást követően válik minden kétséget kizáróan egyértelművé az alkotó személye. Ennek egy szemléletes példája Andries Benedetti csendéletete.[31] Az Esterházy-gyűjteményben Jan Davidsz. de Heem festményeként határozták meg, majd Abraham van Beijeren képének tartották. Bár a jelenlegi festő neve már 1933-ban felmerült, mégis Devich Sándor restaurátori feltárása döntötte el véglegesen a kérdést 1952-ben: „ekkor került elő ugyanis a mester teljes nevét tartalmazó szignatúra a széktámla jobb oldalán.”[32]
Andries Benedetti: Csendélet gyümölcsökkel, osztrigákkal és homárokkal. Szépművészeti Múzeum. Ltsz. 255
A festményeken elvégzett mikroszkopikus vizsgálatok és a különböző röntgenfelvételek révén – adott esetben – láthatóvá válhatnak az ún. pentimentók, vagyis a művész által elvégzett változtatások. Ezek alapján sok esetben rekonstruálhatjuk az alkotófolyamat egyes fázisait és közvetlen tanúi lehetünk, hogyan nyerte el egy-egy mű a végső formáját.
A Van Dyckkal szoros kapcsolatban álló, „kis Van Dyck” jelzővel is illetett Gonzales Coques talányos családi portréjának (Jacques van Eyck vagy Gaspar Duarte famíliáját ábrázolja?) több változata is fennmaradt.[33] A szakértők – így Gosztola Annamária is – egyetértenek abban, hogy a „legjobb kvalitású” budapesti mű lehetett „a szülők számára festett első példány”. Ennek helytállóságát pedig nemcsak a kvalitás, hanem a Fáy András által elvégzett restaurátori vizsgálat során felfedezett pentimentók is igazolták: „A legutóbbi restaurálás és technikai vizsgálat számos pentimentót fedett fel, további bizonyítékául annak, hogy valóban a budapesti példány lehet a családi képmás prototípusa.”[34]
Gosztola Annamária hangsúlyozza, amit a részletes provenienciaadatok is mutatnak, hogy a Szépművészeti Múzeum flamand barokk kollekciója elképzelhetetlen lenne az Esterházy-gyűjtemény nélkül. Az Országos Képtár központi magját képező főúri gyűjtemény 1871-es állami megvételével (és az MTA épületében való kiállításával) egy olyan szisztematikusan összeállított műtárgyegység vált közkiccsé, amely a flamand anyag vonatkozásában is megadta a későbbi gyűjtés máig ívelő struktúrájának az alapját. De fontos műtárgyak kerültek be adományozások és vásárlások révén is. Előbbire példa a kastélyait különféle műtörténeti stílusokban berendező gr. Pálffy János (Jan van den Hoecke: Dávid hárfán játszik Saul király előtt[35]; ifj. David Teniers: Trikk-trakk játékosok kocsmában[36]) és a keleti expedíciókat vezető gr. Zichy Jenő (ifj. Frans Francken: Krisztus a festőműteremben /Pictura Sacra/[37]; David Rijckaert III.: „Ahogy az öregek énekelnek, úgy fújják a fiatalok”[38]; David Rijckaert III.: Az alkimista[39]; id. Jan van den Hecke: Csendélet gyümölcsökkel, homárral és rózsákkal[40]) gazdag hagyatéka. A vételek közül pedig a MÁV egykori elnöke, Gerhardt Gusztáv kollekciójának nagy sajtóvisszhangot keltett, 1911-es berlini árverését emelném ki (Jan van den Hoecke: Angyali üdvözlet[41]).
A festmények útja, egykori tulajdonosainak személye is számos kultúrtörténeti aspektusra világít rá. Egy esetben még maga a konkrét mű is beazonosítható egy korabeli képi forrás alapján: a Szépművészeti Múzeum kiállításán letétként szereplő Abraham Janssens Vidámságot és Búskomorságot ábrázoló allegóriája,[42] mint „kép a képben” szerepel ifj. David Teniers Lipót Vilmos főherceg brüsszeli képtárát ábrázoló galériaképének bal alsó sarkában.[43]
A legillusztrisabb provenienciák között van az Esterházy-kollekció egyik forrásaként a bécsi Kaunitz-gyűjtemény (Peter Paul Rubens – Anthonis van Dyck: Mucius Scaevola Lars Porsenna előtt,[44] Anthonis Van Dyck: Házaspár portréja,[45] Frans Luyckx: Fiatal férfi képmása,[46] Peter van Lint: Férfiképmás[47]), továbbá az Andrássy-gyűjtemény (Peter van Lint: Silvio és Linco a megsebzett Dorindával[48]), a jeles cseh gyáriparos Gustav Hoschek von Mühlheim (Peter Paul Rubens: Férfi tanulmányfej[49]), a Munkácsyt népszerűsítő párizsi műkereskedő Charles Sedelmayer (ifj. David Teniers: Trikk-trakk játékosok kocsmában[50]) és a gazdag műgyűjteménnyel rendelkező szegedi malomiparos, Back Bernát (Anthonis Van Dyck: Szent János evangélista[51]) is.
Id. Jan van den Heckének tulajdonítva: Virágfüzér Mária-büszt körül. Szépművészeti Múzeum. Ltsz. 3445[52]
A kötet – bár a Régi Képtár flamand barokk festményeinek a remekeit mutatja be –, oly nagyívű kitekintéssel és széles spektrumban teszi, hogy teljes rálátást biztosít a kor flamand festészetének az egészére. Mindemellett a képeket mindenki számára befogadhatóvá, érthetővé, de legfőképpen élvezhetővé teszi, áthidalva az űrt a szűkszavú ismeretterjesztés és a száraz, szigorúan szakmai publikációk között. A művészet iránt érdeklődőket és a szakembereket egyaránt megszólító könyv éppen ezért példaértékű és iránymutató kiadvány, felvetve annak sürgető igényét, hogy a Régi Képtár más egységeiről és a múzeum többi gyűjteményéről is szülessen ilyen tematikájú, összefoglaló és hiánypótló mű.
Jegyzetek
[1] Gosztola Annamária: Rubens és pályatársai. 17. századi flamand remekművek a Szépművészeti Múzeumban. Budapest, 2022, Szépművészeti Múzeum.
[2] https://doktori.hu/index.php?menuid=193&lang=HU&vid=415
[3] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/stuart-maria-henrietta-1631-1660-eskuvoi-portreja/
[4] https://www.christies.com/en/lot/lot-6182751
[5] https://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/van-dyck-stuart-maria-henrietta-eskuvoi-portreja/
[6] https://www.szepmuveszeti.hu/rubens-es-a-flamand-festeszet-fenykora/
[7] https://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/europai-muveszet-1600-1700/
[8] Gosztola, 2022, 98. o.
[9] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/a-szatir-a-parasztnal/
[10] Baán László: Előszó. In: Gosztola, 2022, 10. o.
[11] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/paradicsomi-taj-noe-barkajaba-tarto-allatokkal/
[12] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/etkezo-tarsasag-a-szabadban/
[13] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/az-antwerpeni-katedralis-2/
[14] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/krisztus-a-festomuteremben-pictura-sacra/
[15] Gosztola, 2022, 35-36. o.
[16] https://mng.hu/mutargyak/modern-keresztut/
[17] https://mng.hu/mutargyak/budapest-kalvariaja-iii/ ;
https://mng.hu/mutargyak/vazlat-a-budapest-kalvariaja-cimu-kephez/
[18] https://mng.hu/kiallitasok/vaszary-az-ismeretlen-ismeros/
[19] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/mucius-scaevola-lars-porsenna-elott/
[20] Gosztola, 2022, 57-58. o.
[21] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/az-antwerpeni-katedralis-2/
[22] Gosztola, 2022, 48. o.
[23] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/erdei-ut/
[24] Gosztola, 2022, 158. o.
[25] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/csendelet-elejtett-nyullal-es-madarakkal/
[26] Gosztola, 2022, 191. és 193. o.
[27] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/a-nemetalfoldi-helytartok-palotaja-brusszelben/ ; Gosztola, 2022, 166-169. o.; https://www.khm.at/objektdb/detail/1906/?offset=28&lv=list
[28] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/angyali-udvozlet-14/
[29] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/ferfikepmas-14/
[30] Gosztola, 2022, 89. o.
[31] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/pompa-csendelet-gyumolcsokkel-osztrigakkal-es-homarokkal/
[32] Gosztola, 2022, 174-175. o.
[33] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/jacques-van-eyck-es-csaladja/
[34] Gosztola, 2022, 115. o.; András Fáy: The Restoration of the Gonzales Coques Panel – Saving and Exploring in New Lighting. Előadás. In: Conference related to the exhibition Rubens, Van Dyck and the Splendour of Flemish Painting. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2020. február 10.
[35] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/david-harfazik-a-beteg-saul-kiralynak/
[36] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/trikk-trakk-jatekosok/
[37] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/krisztus-a-festomuteremben-pictura-sacra/
[38] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/ahogy-az-oregek-enekelnek-ugy-fujjak-a-fiatalok/
[39] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/az-alkimista-2/
[40] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/csendelet-gyumolcsokkel-homarral-es-rozsakkal/
[41] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/angyali-udvozlet-14/
[42] https://www.artnet.com/artists/abraham-janssens/a-vid%C3%A1ms%C3%A1g-%C3%A9s-a-b%C3%BAskomors%C3%A1g-alleg%C3%B3ri%C3%A1ja-a4-6Fr2jmzxlP8yA0QZr0g2
[43] https://www.sammlung.pinakothek.de/en/artwork/02LAQl7Lyk/david-teniers-d-j/ansicht-der-galerie-des-erzherzogs-leopold-in-bruessel-ii ; Gosztola, 2022, 54-55.o.
[44] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/mucius-scaevola-lars-porsenna-elott/
[45] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/hazaspar-portreja/
[46] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/fiatal-ferfi-kepmasa/
[47] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/ferfikepmas-19/
[48] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/silvio-es-linco-a-megsebzett-dorindaval/
[49] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/ferfi-tanulmanyfej-2/
[50] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/trikk-trakk-jatekosok/
[51] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/szent-janos-evangelista-10/
[52] https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/viragfuzer-maria-buszt-korul/
Illusztráció: Stuart Maria Henrietta esküvői portréja (részlet)
Ezek is érdekelhetik!
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
Tasnádi Edit: A 100 éves török novella Magyarországon →
Mezey László Miklós: A FELVIDÉKI NEMZETISÉGI SORSREGÉNY ÉS VÁLTOZATAI →
