Aknay Tibor: Valaki mindig, Várhatna még (versek)
Valaki mindig
Valaki mindig volt velem.
Ismerős, néha idegen.
Anyám, míg élt,
aztán itt hagyott…
kivel leszek, ha meghalok?
Valaki mindig volt velem.
Tűnődtem néha Istenen,
miért jó neki, hogy itt vagyok,
és dolgom teszem
csak úgy, ahogy,
egész addig, míg meghalok.
Valaki mindig volt velem,
hálóm volt, titkos védelem.
ki mindahányszor elkapott…
tettem dolgom csak
úgy, ahogy,
anyám tudta, de itt hagyott:
ki lesz velem,
ha meghalok?
Várhatna még
Morcos reggel.
Álmatlanul.
Ökörnyála
arcomba hull.
Le temps s’en va…
várhatna még,
futásom, míg
leintenék!
Illusztráció: egy szerzői fotó felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
