Jász István: Hangos hallgatás
•
Személyek
A valóságban
Nemes Dénes
Hannus néni
Pista bácsi, a férje
Gólya nagypapa (Gólya Ernő)
Gólya nagymama (Bözsi)
Nemes Jánosné, (Gólya Klári, Dénes édesanyja)
Gólya Erna (Klári húga)
Helfer Pisti (Dénes barátja, fiatalabb nála)
Helfer Márton (Pisti édesapja)
Helferné, Kész Ági (Pisti édesanyja)
Sziráki Anni, Pisti szerelme
Sziráki doktor, ügyvéd, Anni apja
A történetek szereplői
A horvát férfi, Joszifovity
A lánya, Ljubica
Százados
Orvos a sorozáson
Feri, a hegedűtanár
Első rész
Sötét. (Hangban)
Kész Ágnes, Pisti édesanyja: Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, mondja a közmondás.
Pisti gyerekhangja: Egy mondás nem tud beszélni.
Dénes gyerekhangja: Tudod, mi az a feketéző?
Pisti gyerekhangja: Nem én.
Dénes gyerekhangja: Pedig ki van írva: Minden falra. Tudsz már olvasni.
Pisti gyerekhangja: Silabizálja. Lakat alá a feketézőkkel! Nem szabad kávézni?
Dénes gyerekhangja: Hülye vagy.
Pisti: Kik azok? A feketézők?
Dénes: Akiknek több van, mint másnak.
Kivilágosodik a szín. Gólyáék három szobás lakásának középső szobája, itt alszik a már tizenéves Dénes és a nagyapja, Ernő. Íróasztal, ezen dolgozik a nagyapa; karosszék, ebben dohányzik Bözsi nagymama, a sarokban körkötőgép, az idősebb lányuk, Erna munkaeszköze. Előtte zongoraszék.
Erna előkerül megnézi a zongoraszéket, tekergeti az ülést, hogy megfelelő magasságúra állíthassa.
Erna: Megint hozzányúltak. Felnéz. Tudhatnátok, hogy mindig megfájdul a derekam.
Dénes: Mindig.
Erna: Miért gúnyolódsz te rajtam?
Dénes: Mindig.
Erna: Igenis, mindig.
Dénes: Ha dolgozni kell.
Erna: Nem igaz! Apa! Védj meg engem!
Gólya Ernő, nagyapa: Kitől?
Erna: Az unokádtól. Rajtam köszörüli a nyelvét.
Bözsi nagymama: Köszörülhetne mást is.
Erna: Mit?
Bözsi nagymama: Az ollót. Dolgozol azzal is.
Dénes: Is? Mivel még?
Nagyapa: Hallgass már!
Dénes: Mást se teszek. Mondd, Erna, milyen ember volt az én apám?
Erna: Ezzel a vacakkal, itt! Teker a körkötőgépen.
Dénes: Mégis! Anyámat hiába kérdezem.
Nagyapa: Nem hallgatsz? Figyelnem kell.
Dénes: Hát persze. Hallgassak. Mint mindenki.
Erna: Miért nem mész át Helferékhez? Miért mászol az idegeinkre? Mialatt úgy fáj a fejünk.
Nagymama: A te fejed fáj.
Erna: Dénes miatt. Hogy mi lesz belőle.
Dénes: Pistinek a múltkor el kellett magyarázni, hogy nem lesz gyerek.
Erna: Még nem tudja?
Dénes: Semmit se tud. De szerelmes.
A világítás megváltozik. Pisti és Dénes egy nagyítógép fölé hajolnak. Az előző jelenet szereplői sötétből figyelik a tevékenységüket.
Pisti: Inkább másolókerettel csináljuk!
Dénes: Miért?
Pisti: Egyszerűbb. Alulra jön a fényérzékeny papír, rá a negatív.
Dénes: Nem túl kicsi?
Pisti: Az emlékezés mindent felnagyít.
Felhangzik a „Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád” tangó. Pisti Annival táncol. Vaku villan. Ez lehet azon a fényképen, amit most készülnek papírra másolni. Pisti édesapja felkéri a lányt, most ők táncolnak és Pisti fényképez.
Fényváltás
Pisti a lemásolt képet nézi.
Pisti: Négerek és szerecsenek harca egy alagútban.
Helfer Márton (hangban): Hát mennyi ideig tartott a megvilágítás?
Pisti: Ameddig a tánc.
Helfer Márton (hangban): Csacsikám! Másodpercekig lehet csak.
Pisti: Az volt a baj. Hirtelen váltás. Déneshez fordul. Te mondd, hogy csinálják azok a jómadarak, akik nem akarnak gyereket?
Dénes: Óvszerrel.
Pisti: Vallásosak?
Dénes: Éppen, hogy nem. A vallásosak nem használnak óvszert. Miért?
Pisti: Mert a múltkor mondta valaki, hogy a házasságban a legfőbb óvszer a vallás.
Dénes: Katolikus valaki mondta?
Pisti: Nem éppen.
Dénes: Rabbi?
Pisti: Nem tudom.
Dénes : Miért?
Pisti: Civilben volt. De van katolikus pap ismerősünk is, apám barátja. Úgy hívják, mint a nagyapádat.
Dénes: Gólyának?
Pisti: Nem. Ernőnek. A barátnőjéhez járhat Pestre, mert a plébániája valahol vidéken van.
Dénes: Akkor nem fognak kihalni.
Pisti: Miért halnának ki?
Dénes: Hatéves lehettél, amikor Hannus néni,
Pisti: A cselédetek?
Dénes: A társbérlőnk.
(Hangban)
Hannus néni: Most képzeld el, a plébános úr napokat eszik.
Pisti: A nap az égen van. Hogy lehet azt megenni?
Hannus néni: Mindennap másik család hívja meg ebédre. Ezt mondják így.
Pisti: A felesége miért nem főz neki?
Hannus néni: Mert katolikus. A katolikus papok nem nősülhetnek.
Pisti: Akkor ki fognak halni!
Újra fényt kap a két fiú
Pisti: Ernő bácsi nem hiszem, hogy az utódairól akarna gondoskodni. Ezért kérdeztem, amit kérdeztem. Akkor? Mi az?
Dénes: Az óvszer? Olyan, mint egy gumikesztyű ujja. Azt kell felhúzni.
Pisti: És nem lesz gyerek?
Dénes: Igen.
Pisti: Most igen vagy nem?
Sötét. Csak Dénes hangja hallatszik.
Dénes (hangban): Valahol olvastam, hogy, ha lefagyasztják, a sperma újra élni kezd.
Sötét
Pisti: Tudod, hogy megkaptuk az engedélyt?
Dénes: Miféle engedélyt?
Pisti: Felvehetem a pénzt!
Dénes: Neked pénzed van?
Pisti: Nekünk. Tudod, hogy nagyapám orvos volt.
Dénes: Zomborban. Már régen Jugoszlávia.
Pisti : Erről van szó.
Dénes: Az örökséged?
Pisti: A jugó nemzeti bankban.
Dénes: Befagyva.
Pisti: Letétben. És most megolvadt. Újra él. Mint a sperma
Dénes: Úgy érted, inflálódott?
Pisti: Nyavalyát. Ami be volt fagyasztva, a családi ház ára, az most felszabadult.
Dénes: Át is hozhatod?
Pisti: Azt nem, de le lehet nyaralni.
Dénes: Gondolom mész és megnézed.
Pisti: Jól gondolod.
Sötét, változás
Zomborban, a család házának kapujában
Pisti olvassa a nevet a cégtáblán. Az új lakó, Joszifovity kijön
Joszifovity: Kit keres, fiatalember?
Pisti: Én a nagyapám unokája vagyok.
Joszifovity (nevet): Mint mindenki. Én is.
Pisti: Maga tud magyarul?
Joszifovity: Szerbül nem tudok.
Pisti: Miért?
Joszifovity: Elvből. Mi horvátok vagyunk.
Pisti: Kár. Én tudok szerbül.
Joszifovity: Akkor beszélj a lányommal.
Pisti: Neki nincsenek elvei?
Joszifovity: Vőlegénye van. Egy szerb fiú.
Sötét. Újra Déneséknél vagyunk, ahol az óvszeres történet abbamaradt.
Dénes: És?
Pisti: Előjött.
Dénes: Beszélgettél vele?
Pisti: Hát hogyne. És nemcsak beszélgettem.
Dénes: Mit mondott?
Ljubica (hangban): Volim te.
Pisti: Hogy szeret. Kár, hogy el kellett jönni.
Dénes: És használtad, amit adtam?
Pisti: De mennyire!
Sötét.
Dénes egy papírt nézeget.
Dénes: Szerencse.
Pist: Mi jó van egy betegségben?
Dénes: Felmenthetnek. A trachoma nem tréfa. Fertőző. Hol kaphattam? Talán a strandon. De a sorozáson jól jöhet.
Pisti: Igazad van. Bár nekem lenne ilyen papírom!
Dénes: Van. Gyermekbénulás. Heinemedin kór. Négy éves voltál. Biztos dokumentálták valahol.
Pisti: Tényleg. A zsidókórházban.
A színpad másik része kap fényt: a sorozáson az orvos ugyanúgy forgatja Pisti igazolását, mint az előbb Dénes a beteglapot.
Orvos: Mondja fiatalember, tud követni?
Pisti: Hát hogyne, doktor úr.
Orvos: Akkor nagyon figyeljen, sok függ a válaszaitól.
Pisti: Figyelek.
Orvos: Először is, foglaljon helyet!
Pisti leül
Orvos: Akkor nagyon figyeljen. Figyel?
Pisti: Hát persze.
Orvos: Érti, amit mondok? Ki?
Pisti: Értem.
Orvos: Ki volt? Még mindig érti?
Pisti: Értem hát!
Orvos: Nagyon koncentráljon! Ki volt az? Ismételje meg!
Pisti: Ki volt az?
Orvos (elneveti magát): Ki volt az a marha, aki magát ideküldte?
Pisti: Egy kórház főorvosa.
Orvos: Az más! Adja ide a katonai igazolványát!
Sötét.
Pisti (hangban): Hát így lettem békében alkalmatlan, háborúban szakszolgá-latra alkalmas. Kár, hogy a katonakönyvem elveszett.
Dénes: Adnak másikat.
Pisti: Nem fognak megbüntetni? Hol van egy másik jóindulatú orvos?
Dénes: Ez nem jóindulat kérdése. Volt gyermekbénulásod? Volt. Akkor az igazolás életed végéig elkísér. Azt a pénzbüntetést pedig kibírod. Van miből.
Újra a katonai irodában
Pisti: Tudja százados úr,
Százados: Bajtárs!
Pisti: Százados bajtárs, a felvonuláson már éreztem, hogy a tömegben meglöknek. Akkor zsebelhettek ki.
Százados: Minden pénze eltűnt?
Pisti: A katonakönyvvel együtt.
Százados: Nézze, én most kaptam fizetést, maga meg szegény diák. Egyetemre jár, jól tudom?
Pisti: Orosz egyéni levelezőre.
Százados: Akkor nem veti fel a pénz. Egy százas nekem nem számít, maga meg jól lakhatna belőle. Tessék.
Pénzt ad Pistinek
Sötét. Újra a nagyítógép mellett
Pisti: Hát ezt csinálja utánam valaki!
Helfer Márton (hangban): Se non e vero, ben trovato. Ha nem igaz, jó van kitalálva.
Pisti: Apukám!
Helfer Márton (hangban): Capisci?
Pisti: Capisco.
Dénes: Mi piszkos itt?
Pisti: Semmi sem piszkos. Azt mondtam olaszul, hogy értem. Apukám élt Rómában, nagyon jól tudott olaszul, tőle tanultam.
Dénes: Mást is tanulhattál volna.
Pisti: Például?
Dénes: Fizikát.
Pisti: Problémád van vele?
Dénes: Igen.
Pisti: Hol tartotok?
Dénes: Hőtannál.
Pisti: Nahát apám a hőtanban tanár lehetne. Van bojleretek, ugye? Abban van egy kis készülék, ami megakadályozza, hogy túlzottan lehűljön, vagy túlmelegedjen.
Dénes: Termosztát.
Pisti: Az. Nahát azt az apám találta fel. Most folyik a szabadalmazási eljárás, ha meglesz, én milliomos leszek.
Változás: A Gólya család sarokszobája kap fényt. Gólya Dezső az íróasztalánál ülve bontogat egy csomagot.
Gólya Klári: Tudjuk, hogy milliomos vagy.
Gólya Ernő: Honnan?
Gólya Klári: Hogy honnan tudom? Hannus néni mondta.
Gólya Ernő: És ő honnan tudhatja?
Gólya Klári: Ő veszi át a csomagokat.
Gólya Ernő: Ha nem vagyok itthon. De mostanában mindig itthon vagyok.
Gólya Klári: Ameddig nem vagy lezárva.
Gólya Ernő: Én aztán nem vagyok.
Gólya Klári: Ki van?
Gólya Ernő: Nem ki! Mi. A téma.
Gólya Klári: Az unokád már nyolcévesen tudta.
Gólya Ernő: Dénes? Mit tudott ő?
Gólya Klári: Még a szomszéd gyereket is kitanította.
Gólya Ernő: Mire?
Pisti (gyerekhangja): Lakat alá a feketézőket!
Gólya Ernő (dühbe gurul): Hol feketézek én? Mivel? Ezzel a sajttal? előkap egy kerek sajtot a csomagból Vagy ezzel? Szétbontja a sajt dobozát, egy köralakú lap kerül elő belőle. Látod, mi ez? Össze kell hajtani és egy szoknyás papírasszonyt lehet kialakítani belőle. Kislányok öröme. De nem a tied, Klári. Mert, ha a krinolinja alá be is férne a Nemzeti Bank teljes aranykészlete, te akkor sem kapnál belőle. És tudod miért? Illetve miért nem? Mert nincs nekik.
A színpad másik részén: a százados íróasztala kap fényt. Előtte Gólya Ernő áll vigyázzállásban.
Százados: Felmentettük az unokáját. Így van?
Gólya Ernő: Valóban.
Százados: Miért áll ilyen mereven?
Gólya Ernő: Megszoktam.
Százados: Maga volt katona?
Gólya Ernő: Katonának éppen nem nevezhető az a helyzet, amiben…
Százados: Munkaszolgálat. Tudjuk.
Gólya Ernő: Maguk mindent tudnak?
Százados: Majdnem mindent.
Gólya Ernő: Akkor azt is tudják, hogy az unokám trachomás lett. Hol szedte össze, nem tudom, de azt igen, hogy ameddig fertőző, munkába se mehet, nemhogy katonák közé. Ahol a célzás miatt, mondjuk, szüksége van a szemére.
Százados: A fél szemére.
Gólya Ernő: Hülye maga?
Százados: A célzáshoz elég egy szem is. De ezt csak tréfából mondtam.
Gólya Ernő: Rossz vicc volt.
Százados: Igaza van. De hogy komolyabb dolgokról beszéljünk, maga, Gólya úr balkezesként él egy jobbkezes világban.
Gólya Ernő: Hogy gondolja, százados elvtárs?
Százados: Bajtárs!
Gólya Ernő: Az mindegy.
Százados: Ahol mi együtt lehettünk a fronton, ami elég nagy baj volt, oda én az elveim miatt kerültem.
Gólya Ernő: Maga kommunista?
Százados: Igen.
Gólya Ernő: És hiszi is?
Százados: Már akkor is hittem.
Gólya Ernő: Most nehezebb. Na de mindegy. Miről van szó?
Százados: Ahogy tudjuk, maga szállítmányozási szakember.
Gólya Ernő: Fogjuk rá.
Százados: Magára is ráfogják.
Gólya Ernő: Mit fognak rám?
Százados: Hogy nagyon érti a szakmát. Amire a kereskedelemnek,
Gólya Ernő: Külkereskedelemnek.
Százados: Erről van szó. És a hadseregnek egyaránt szüksége van.
Gólya Ernő: Adjanak mellém egy tisztecskét, három év alatt megtanítom mindenre.
Százados: Én ennél tudok jobbat. Egyesítsük a kettőt.
Gólya Ernő: Azt hiszem, értem. Legyek a hadsereg tisztje,
Százados: Főtisztje
Gólya Ernő: És irányítsam a szállításokat. Nézze százados úr,
Százados: Bajtárs!
Gólya Ernő: Százados bajtárs! Elkerülhettem volna a munkaszolgálatot,
Százados: Nem kerülhette volna el.
Gólya Ernő: …ha elvállalom a királyi magyar hadsereg szállítmányozásának irányítását. Gazdaságilag fontos zsidó voltam, mint Weiss Manfréd, vagy Chorin Ferenc, vagy akárki. Én azt nem vállaltam, inkább mentem aknát szedi Oroszországba.
Százados: A Szovjetunióba.
Gólya Ernő: Ukrajnába. Ott ukrán betegséget,
Százados: Az mi?
Gólya Ernő: Nem tudja? Vérhas. Szóval azt kaptam, de kitüntetést nem, pedig visszajöttem és a végtagjaim is megmaradtak. Nem akartam azokat a tudásommal segíteni, akik nem csak engem, hanem az unokámat is meg kívánták ölni. Most sem akarom.
Százados: Beszélhetünk másképp is. Maga, Gólya úr, külföldről kapja a fizetését.
Gólya Ernő: Baj?
Százados: Ahogy vesszük. Ez a fizetés valutában érkezik.
Gólya Ernő: Forintban.
Százados: A holland forint nem magyar forint.
Gólya Ernő: Hát nem. A maguk szerencséjére.
Százados: Ezt meg hogy érti?
Gólya Dezső: A népgazdaságnak szüksége van a kemény valutára.
Százados: Akár magának a fizetésére. Szabad lábon. Semmibe sem kerül kimenni önhöz egy házkutatási paranccsal.
Sötét.
Újra a Gólya család középső szobáját látjuk.
Némajáték. Nyomozók érkeznek, a századossal, az a körkötőgépbe elrejt egy bankjegyet. Dénes a sarokból figyeli, amint a nyomozó kimegy, ő kikapja a bűnjelet, és kimegy ő is. WC öblítés hallatszik. Dénes semmisíti meg a nagyapja elleni eljárás döntő bizonyítékát.
A százados látszólag végig kutatja a szobát, majd diadalittasan a körkötőgéphez lép. Belenyúl. Nem talál ott semmit.
Százados (kétségbeesve): Gólya úr!
Dénes (előkerül): Mi van, bajtárs?
Százados: Nem romlott el a gép?
Dénes: A körkötő? Az mindig.
Százados: És te megjavítottad?
Dénes: Túlzás. Legfeljebb szétszedtem és összeraktam. Műszerésznek tanulok, tetszik tudni, és ennek nagyon érdekes mechanikája van.
Százados: És nem találtál benne semmit?
Dénes: Dehogynem.
Százados: Valami furcsát?
Dénes: Nem tudom, mondhatom-e?
Százados (reménykedik): Mi volt az?
Dénes: Koton. Gumi óvszer. Én dugtam oda, aztán elfelejtettem. Még egyszer kellett vennem. Tetszik tudni, már nagy fiú vagyok. De hallgasson róla, bajtárs!
Százados: Ebben biztos lehetsz. Sóhajt. Hogy fogok elszámolni?
Dénes: A bizonyítékokkal? Azzal nehezen.
Sötét.
Pisti kezében a kotonnal és Dénes
Pisti: Erről van szó?
Dénes: Ettől nem lesz apa az ember.
Pisti: És anya?
Dénes: Úgy érted, van-e női fogamzásgátlás? Van, hogyne lenne. Pesszáriumnak hívják, és a lányokba dugják fel, többnyire nőorvosok.
Sötét
Pisti hatalmas jajkiáltása
Pisti: Tudod, hogy mit álmodtam?
Kész Ágnes (az édesanyja): Mit, kisfiam?
Pisti: Hogy szülök. De éreztem is.
Kész Ágnes: Mit éreztél?
Pist: Hogy szétszakít valami.
Kész Ágnes: Nagy fiú létedre?
Sötét
Orvos: Vakbélgyulladás. Operálni kell.
Sötét.
Pisti:
„Egy hétig az ágyat nyomtam, bizaz,
senki sem mondhatja, nem igaz,
bizonyítja sok orvosi lelet,
amit csak el tud képzelni képzelet.”
Kész Ágnes: Mikor túl voltunk az ostromon, a gyerek a paralízisen, leérettségizett, felmentették a katonáskodás alól, akkor a vakbele! Operálni kell! És megjelent egy orvos, akiben megbízhattam, mert tisztára olyan volt, mint az apám.
Az orvos fényt kap. Majd sötét.
Pisti: Apu, minek kell ez?
Helfer Márton: Kell. Hidd el nekem. Minden elmúlik, mindent el lehet venni, az ingatlan az biztos.
Pisti: Biztosan?
Helfer Márton: Nézd, fiam, én úgy úsztam meg mindent, hogy ha azt mondták, állj, én továbbmentem, ha azt mondták, jobbra, én mentem balra. Nem hasonlítani kell, hanem különbözni.
Pisti: Ezért veszünk újabb telket? Építünk rá? Mikor semmi se kapható, de mindenre kiutalás kell?
Helfer Márton: Ezért.
Pisti: És az orvosi műszer? A diagnózis csodafegyvere? Az utolsó felfedezésed?
Helfer Márton: Nem az enyém. Én csak segítek benne.
Sötét
Pisti és Anni néznek egy készüléket.
Pisti: Ez még a termosztátnál is nagyobb dobás lett volna.
Anni: Hogy-hogy volna?
Pisti: Az apám meghalt, az orvosszakértő disszidált, a feltaláló meg beperelte az örököst, azaz engem, hogy az édesapám hozzá nem értésével megakadályozta a sikeres exportot.
Anni: Így jutottál az apámhoz.
Pisti: Kellett egy ügyvéd.
Anni: És én így jutottam hozzád.
Pisti: Szerencsére.
Anni: Ha nem találkozunk, Isten tudja, mi volna. Vagy mi lesz?
Pisti: Holnap? Vagy jövőre?
Anni: Mit tudom én, hol leszek akkor. Énekel „Oly távol, messze van hazám”.
Pisti: Művész hazája a széles világ.
Anni: Innen jut eszembe. Eljössz vasárnap?
Pisti: Hozzád?
Anni: Hozzánk. Egy nagyon kövér bácsi fog ajtót nyitni: a nagypapám.
Pisti: Hozzád szívesebben mennék. Mint hozzátok.
Anni: Miért?
Pisti: Nem is sejted?
Anni: Nem sejtem. Tudom. Idősebb is vagyok nálad.
Pisti: Ez engem igazán nem zavar.
Anni : A barátod sokkal inkább illene hozzám.
Pisti: Dénes?
Anni: Ne haragudj, téged nagyon szeretlek, mint pajtásomat, az unokatestvérem jóbarátját az óvodából, de mint férfi, nem jöhetsz számításba.
Pisti: Kár.
Anni: Miért?
Pisti: Mert együtt nagyon sokat elérhettünk volna.
Anni: Érj el valahova, és valamit, akkor újra beszélhetünk a dologról.
Pisti: És addig Dénes?
Anni: Ő sem.
Pisti: Hanem?
Anni: Feri.
Pisti: Aki hegedűt tanít? Vagy mást is? Te kiskorú vagy, ő meg gyanúsított. Lehet.
Anni: Miért?
Pisti: Mert visszaél a helyzeteddel. És ettől nem védheti meg az apád. Mégha nem erre szakosodott.
Anni: Miért?
Pisti: Apukád a polgári jogban van otthon. Ez meg büntető ügy. Ennyit igazán tudhatnál.
Anni: Mit kell rajtam megvédeni? Pláne az édesapámnak? Nézd, mit adott Feri nekem, mikor hazajött Párizsból.
Pisti: Mutasd! Effel torony kitűző? Majd én rád teszem.
Anni (odafordul Pistihez, úgy tartja magát, hogy a fiú a melléhez érhessen): Csoda jó kezed van! Szerelemről szó sem lehet, de egy kaland belefér.
Sötét
Amikor a színpad kivilágosodik, Anni apjának íróasztala kap fényt. Az ügyvéd még nincs benn, de Pisti türelmetlenül dobol az asztalon. Azután feláll, belenéz az asztalon heverő iratba.
Sziráki doktor, Pistiék ügyvédje. Besiet.
Sziráki: Elhoztad?
Pisti: A havi részletet? Itt van.
Sziráki (átszámolja a pénzt): Ez eddig rendben volna.
Pisti : Már hogy volna rendben, doktor úr? Mikor a szakértő megállapította az okozott kárt, pontosabban az elmaradt hasznot, legfeljebb a fele összegről volt szó. A bíróság meg dupla annyiról hozott ítéletet. Én meg azóta hozom havonta a pénzt a felperesnek. Azaz magának, szíves továbbításra. De nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy maguk megállapodtak egymással és együtt fosztják ki az édesanyámat.
Sziráki: Ezt aztán kikérem magamnak. Azonfelül a lányomtól tudom, hogy anyukádat te is nyúzod mindenféle hülye kiadással. Hogy neki vehess teljesen fölösleges ajándékokat.
Pisti: Örült az arany ceruzának.
Sziráki: Amíg ki nem derült, hogy réz.
Pisti: Mindenkit be lehet csapni. Engem is.
Sziráki: És még kit?
Pisti: A barátokat.
Sziráki: Nem vagyunk barátok.
Pisti: Nem a doktor úrra gondoltam.
Sziráki: De ha már itt tartunk; a peren kívüli megegyezés a dolog legolcsóbb megoldása, akármilyen drágának is tűnjön is. Ha a pör elhúzódik, mindenki rosszul jár. A koronatanú külföldön van, nemigaz?
Pisti: De. Igaz. Az a főorvos, aki a diagnózisokat végezte, ma a leydeni egyetemen docens.
Sziráki: Vele is felvettem a kapcsolatot. És itt jön a képbe a barátság. Dénes nagyapjának minden gyógyszer szállítmányon ott az aláírása. Ha jön, ha megy.
Pisti: Ernő bácsi?
Sziráki: A gyógyszer. Megkértem a lányomat, faggassa ki erről.
Pisti: Kit? Miről? Mi köze a Gólya nagypapának Annihoz?
Sziráki: Ő is szereti. És hogy miről? Hogy mi köze van egy szállítási cégnek egy gyógyszergyárhoz?
Pisti: És nekem mi közöm hozzá?
Sziráki: Szereted te is.
Pisti: Annit. Őt szeretem. De a Gólya nagypapát?
Sziráki: Meg a bevétel is kellhet. Pályaválasztási gondjaid vannak, munkát keresel, hogy a vesztes pör költségeinek fedezéséhez hozzájárulhass, És ott van az a docens is Leydenben. Anninak nem üzensz semmit?
Sötét.
Gólya Ernő az íróasztalánál ül, iratokba mélyed.
Dénes (be): Mondd, nagyapa, mi közöd van a gyógyszerekhez?
Gólya Ernő: Hogy jut ez eszedbe?
Dénes: Ernának elfogyott a karilja.
Gólya Ernő: Majd iratunk a doktorral.
Dénes: Lehet még kapni?
Gólya Ernő: Nekem? Mindent lehet.
Dénes: Hogy érted ezt? Mondják, hogy nem gyártják tovább.
Gólya Ernő: Behozatjuk.
Dénes: Külföldi gyógyszert?
Gólya Ernő: Ne zavarj fiam, inkább készítsd el a szakrajz feladatodat. Erna!
Gólya Erna (be ő is): Szétmegy a fejem!
Gólya Ernő: Ezt vedd be! Gyógyszert ad neki.
Gólya Erna: Ez nem karil!
Gólya Ernő: Vedd be nyugodtan! A hatása ugyanaz.
Dénes: Én viszont mindent nem tudok bevenni.
Gólya Ernő: Neked nem is fáj.
Dénes: Dehogynem fáj! Hogy a legjobb magyar csapat már nem lehet Ferencváros, hogy a legjobb magyar futballistát behívják katonának, csak, hogy a Honvédban játsszon, ez az egész hazug mindenség az idegeimre megy.
Gólya Ernő: A szemidegeidre.
Dénes: Semmi baja a szememnek Látom, amit látok. De nem azt hallom. Sőt. Pont az ellenkezőjét. Hogy minden a legnagyobb rendben van, csak a reakció értetlenkedik. Most nem akarom idézni a vicceket, hogy a kapitalizmus a szakadék szélén áll, a mi rendszerünk, meg egy lépéssel előtte, meg, hogy milyen szép halála van.
Gólya Ernő: Kinek?
Dénes: A kapitalista világnak. A bécsi út túlsó végén. Ahova csak a legjobb elvtársak mehettek el. Hajóval. És mi a neve a hajónak? Szabadság.
Gólya Ernő: Az kéne, meg eső.
Dénes: Árvíz van. Mindenhol.
Gólya Ernő: Hagyjál dolgozni, fiam, mert így nem jutunk sehova.
Dénes : Bécsbe?
Gólya Ern: A Rózsadombra se.
Bejön Hannus néni.
Hannus néni: Elkészült a vacsora. Az úr számára diétásan.
Gólya Ernő feláll, kimegy
Hannus néni: Ne faggasd a nagyapádat fiam, úgyse mond el semmit.
Dénes: És velem mi lesz?
Hannus néni: Hogy-hogy mi? Te is hallgatsz tovább.
Dénes: De én kérdeznék.
Hannus néni: Tőlem kérdezz! Ha tudok, válaszolok.
Dénes: Mi volt ez a bécsi kirándulás?
Hannus nén: Azt nem tudom. De mást igen.
Dénes: Mit?
Hannus nén: Hogy protekcióval lehet Simson motort kapni. Pista bácsi vett is egyet.
A színpadra betolja Hannus néni férje Pista bácsi a motort. Leállítja középen.
Dénes: Vannak nekünk külföldön rokonaink?
Hannus néni: Én egyről tudok.
Dénes: És a nagyapa?
Hannus néni: Ő tudni se akar róla. Szünet. Róla lettél Dénesnek elnevezve. Tizenöt évvel fiatalabb az úrnál, és kommunista. Valamelyik nagykövetségen szolgál.
Dénes: Szolgál?
Hannus néni: Ahogy én. Cselédsor az is, hidd el nekem.
Dénes: Pistinek jó lenne. Váltás Azon a motoron én elmegyek hozzá.
Dénes előveszi a lombfűrészét és dolgozni kezd vele.
Hannus néni: Mit csinálsz, fiam?
Dénes: Ketrecet. Amiben élek. És amiből ki fogok repülni előbb-utóbb.
Előkerül Pisti
Pisti: Min dolgozol Dénes?
Dénes: Egy kalickát csinálok.
Pisti: Nektek nincs semmilyen madaratok.
Dénes: Van Anninak.
Pisti: Ki nem állhatja a papagájokat. Mindig gúnyolódik Ernán, mikor az a Pityu papagáj értelmetlen csipogásáról áradozik. „Nem hallottad? Most azt mondta, Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel.” Nem is szólva arról, amit az én nevemmel művel.
Dénes: Mit művel?
Pisti: Pityukájának hív. Az pedig a halálom.
Dénes: Örülj neki.
Pisti: Minek örüljek? Hogy azt mondja a vallomásomra, hogy papagájszöveg?
Dénes: Nem mondja.
Pisti: Érezteti.
Dénes: Te legalább a Pityukája vagy. Én még az sem vagyok. Innen el kell menni.
Pisti: Neked? Miért?
Dénes: Nincs jövőm. Jelenem sem. És a múltam?
Pisti: A múltunk. Kiválasztott nép vagyunk.
Dénes: Arra vagyunk kiválasztva, hogy megdögöljünk.
Pisti: Azért nem egészen így van. Megúsztunk annyi mindent. A háborút,
Dénes: De hogyan?
Pisti: Mikor azt mondták előre, hátra mentünk. Mikor azt mondták, jobbra, akkor mi balra.
Dénes: És az apám?
Hannus néni (hangban): Legjobb az egyenes út.
Dénes: Egyenesen az aknamezőkre.
Változás: Gólya Ernő asztalánál most a százados ül
Százados: Mit akarsz?
Pisti: Százados bajtárs, most, hogy felmentettek a sorkatonai szolgálat alól,
Százados: Békeidőben!
Pisti: Háborúban szakszolgálatra vagyok beosztható, a katonai igazolványom tanúsága szerint.
Százados: Akkor meg? Mit akarsz?
Pisti: Utazni.
Százados: Utazzál!
Pisti: De messzire!
Százados: Csak nem Ausztráliába?
Pisti: Honnan gondolja a bajtárs?
Százados: Ott élnek a rokonaid.
Pisti: Hát igen. Az apai nagynéném, a férje és a gyerekeik.
Százados: Útlevelet szeretnél?
Pisti: Igen.
Százados: Oda?
Pisti: Nem. Bécsbe. Ott tanult az édesanyám.
Százados: És mi van vele?
Pisti: Megöregedett. Pedig nem igazán idős asszony. Csak tetszik tudni a gondok.
Százados: Gondnok? Külföldi diplomával?
Pisti: Dehogy! Azon aggódik, mi lesz velem?
Százados: Nem akarsz orvos lenni, mint a nagyapád?
Pisti: Rosszul vagyok, ha meg kell fogni egy szelet nyers húst. Hogy boncoljak?
Százados: Hát ez tényleg akadály. Pedig, a hadsereg be tudna juttatni az orvosi egyetemre. Nem akarsz nyelvet tanulni esetleg?
Pisti: Az szóba jöhet. Angolból megvan a felsőfokúm.
Százados: Ejha! Mesélj, nehéz volt?
Pisti : Dehogy! A Nemzeti Bankban volt egy háziverseny a szakszavak témaköréből. Azt megnyertem, utána a nyelvvizsga nem volt valami nagy vaszizdasz.
Százados: Németül is tudsz?
Pisti: Angolul se tudok. Legfeljebb vizsgázni. Azzal is hogy jártam?
Százados: Hogy jártál?
Pisti: Éreztem, hogy az írásbeli nagyon jól sikerült, egy hibám, ha lehetett, a szóbeli meg úgy zajlott, hogy elolvastattak velem egy gazdasági újságcikket és utána saját szavaimmal kellett elmondani, mit olvastam. Tetszik tudni, nekem olyan agyam van, hogy amit olvasok, azt lefényképezem, tehát csak fel kellett mondani az agyamból mindazt, ami rögzítve volt, tehát majdnem ugyanazokkal a szakkifejezésekkel fejeztem ki magam, mint a Washington Post gazdasági szakújságírója.
Százados: Tényleg ilyen a memóriád?
Pisti: Ha mondom! Ezért furcsállottam, hogy az eredményhirdetésnél azt mondták, hogy „majd legközelebb”. Gondoltam, ezért a bravúrért egy közepet legalább megérdemeltem volna.
Százados (elgondolkodik): Hogy van ez?
Pisti: Háromféle eredménnyel zárulhat egy ilyen vizsga. Kaphat az ember felsőfokot, közepet, és azt, hogy „majd legközelebb.”
Százados: És aztán?
Pisti: Levélben értesítettek a felsőfokról. Közben majd megevett a méreg, úgy, hogy amikor találkoztam a vizsgabizottság elnökével,
Százados: Hol?
Pisti: Az utcán.
Százados: Megismerted?
Pist: Ezer közül is. Mondtam, fényképező agyam van. Szóval megkérdez-tem, hogy miért csinálták ezt velem, azt mondta, viccből. Jó vicceik vannak, mi?
Sötét
Gólya Ernő és az unokája vannak az íróasztal körül.
Dénes: Nagyapa, van neked testvéred?
Gólya Ernő: Mit is kérdeztél?
Dénes: Hogy miért nem beszélsz az öcsédről?
Gólya Ernő: Nem létezik.
Dénes: Hogy-hogy nem létezik?
Gólya Ernő: Nekünk nem létezik. Vagy mi nem létezünk neki. Dühbe gurul. Mi közöd van hozzá?
Dénes: Tudna segíteni.
Gólya Ernő: Nekem sem segített soha.
Dénes: Neked nem kellett.
Gólya Ernő: Honnan veszed?
Déne: Hannus néni mondta.
Gólya Ernő: Akkor őt kérdezzed.
Dénes: Ő sem tudhat mindent. Tamás bácsiról sem tudott.
Dénes: Nem?
Dénes: Csak azt tudta, hogy él.
Gólya Ernő: Hogy hol él, azt nem tudja?
Dénes: Nem.
Gólya Ernő: Én sem tudom. De ha annyira érdekel, kérdezd meg!
Dénes: Kitől?
Gólya Ernő: Külügyminisztérium. Bem József tér akárhány.
Sötét.
Dénes: Először felelt nekem a nagyapám a kérdéseimre.
Hannus néni: Megszokta, hogy kibújjon.
Dénes: Honnan?
Hannus néni : A nehéz helyzetekből. Nem csak te kérdezel tőle. Ahogy valaki kifejezte magát, balkezes.
Dénes : Dehogy balkezes!
Hannus néni: Akkor Balogh!
Dénes: Hogy érti ezt Hannus néni?
Hannus néni: Balkezes a jobbkezesek között. Egyébként ez volt a neve, mialatt bújtattuk,
Dénes: Kicsoda? És kit?
Hannus néni: …őt, meg titeket, anyádat, Ernát, a nagymamát, egy mosókonyhában. Kispesten. Ott még kutyád is volt. Aranyos jószág. Szegény éhen pusztult.
Dénes: Hát miért nem adtak neki enni?
Hannus néni: Mert nekünk sem volt. A nagyanyád pedig válogatott, mint az ispánné malaca.
Dénes: Fáj az epéje.
Hannus néni: Békében fájhat. De az ostrom alatt! De hát ezt már ezerszer elmeséltem neked.
Dénes : Ezt igen. De Tamásról sosem beszélsz.
Hannus néni: Nem tudok róla semmit. Utoljára Kispesten láttam.
Dénes: Abban a mosókonyhában?
Hannus néni: Ott.
Dénes: És azóta?
Hannus néni: A nagyapád egyszer megkereste.
Déne: És? Mi történt?
Hannus néni: Azt hiszem, volt eredménye. Éppen miattad.
Dénes: Miattam?
Hannus néni: Ő lett a gyámod.
Dénes: Nekem él az édesanyám. Nem kell gyám, most meg már nagykorú vagyok.
Hannus néni: Talán odaszólt a katonáknak. Hogy háború esetén…
Dénes: Nem lesz soha többé háború.
Hannus néni: Biztos vagy te ebben?
Sötét
Mikor újra fényt kap a szín, Pisti áll a százados íróasztala előtt.
Pisti: Százados bajtárs, én nem értem…
Százados: Mit nem értesz ezen? Felvettek. Elvégeztél már egy félévet, ezek után csak érdekelhet, hogy milyen a közérzeted?
Pisti : Köszönöm, jól vagyok. Miért?
Százados: Be tudtál illeszkedni a csoportba? Az egyetemi társak közé, úgy értem.
Pist: Hát persze. Helyes fiúk és lányok.
Százados: A lányokról jut eszembe! Udvaroltál valami Anninak.
Pisti: Gyönyörű teremtés.
Százados: Tetszik neked?
Pisti: De mennyire! A múltkor is, elmentünk kirándulni a Bakonyba,
Százados: A csoporttal?
Pisti: Igen. Ő is velünk volt.
Százados: Pedig ő zenész.
Pisti: Hegedül. De az most nem fontos. Hanem valami primitív társasjátékot játszottunk,
Százados: Mit?
Pisti: Hettyen-pittyet.
Százado: Micsodát?
Pisti: A fiúk szemét bekötik, egy lány az ölébe ül, és azt mondja elváltoztatott hangon, hogy hettyen, a fiú meg rávágja, hogy pitty.
Százados: Ennek semmi értelme!
Pisti: …hogy az ölembe ül? Csak ennek van.
Százados: A varázsszónak. Hogy hettyen… micsoda?
Pisti: Pitty. Ez valaminek, egy összetett szónak a kódja, ami két részből áll. Mondjuk, hogy pálya-udvar. Na ezt kell kitalálni a társaságnak, míg a fiúnak arra kell rájönnie, ki ül az ölében. Ehhez meg el kell vonulni és megbeszélni a párunkkal.
Százados: Akkor rögtön tudod, hogy ki ül az öledben!
Pisti: Az egy másik lány, a szembekötés után. Nahát olyan szerencsém volt, hogy Sziráki Annival vonulhattam vissza megbeszélni ezt az összetett szót, de nagyon nehezen jutottunk dűlőre. Nem találtunk megfelelően nehéz, de kitalálható fogalmat. Mikor előkerültünk, azt mondták a többiek, hogy ennyi idő alatt egy gyereket meg lehet csinálni. Mit mondott erre Annikánk? Mit gondoltok, mivel töltöttük az időt?
Százados: És a hettyen-pitty?
Pisti: Az összetett szó?
Százados: Az. „Vádalku”.
Százados: Ha már itt tartunk… Mutasd a leckekönyvedet!
Pisti: Miért érdekes az?
Százados: Kíváncsi vagyok, hogy vizsgáztál.
Pisti: Nem vizsgáztam.
Százados: Halasztottál?
Pisti: Pontosabban levizsgáztam, sőt több tárgyból is, Mert magyar szakos is akarok lenni.
Százados: Orosz szakos vagy?
Pisti: Egyéni levelező.
Százados: Az meg micsoda?
Pisti: Lehetőség azoknak, akik ma vezető állásban vannak, de nincs egyetemi végzettségük.
Százados: Pedig az kötelező. Ma már.
Pisti: Legjobb tudomásom szerint az egyik ilyen egyéni levelező társam éppenséggel kormánytag. Érdekes módon úgy hívják, mint a barátom nagyapját. Jelzem, hülye neve van.
Százados: Tehát neki van állása.
Pisti: Jól sejti, százados bajtárs. Azért üres a leckekönyvben a tanári aláírás, mert nekem nincs. Mikor vizsgára jelentkeztem…
Százados: És a Nemzeti Bank? Ahol szótudási versenyt nyertél? Mert különleges a memóriád?
Pisti: Ott felmondtam, mert felvettek az egyetemre.
Százados: Tedd hozzá, hogy a segítségünkkel.
Pisti: Miért kellett ehhez a segítség?
Százados: Az édesapád…
Pisti: Apám a népköztársaság megbecsült feltalálója volt.
Százados: Meg adócsaló. Feketéző. Honnan vette a találmányaihoz a nyersanyagot, a megrendelést?
Pisti: Egyesült Izzó. Gyesev. A felkéréssel együtt járt a kiutalás.
Százados: A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút éppen olyan vegyes magyar és nyugati vállalat volt, mint a Tungsram, itthon Egyesült Izzólámpa és Gépgyár. Kiváló lehetőség az ipari és egyéb kémkedésre.
Pisti: Vagy mint a Maszovlet.
Százados: Az más! Ma már Malév, azt a szovjet részt kivásárolta a magyar állam, míg a két másik intézmény változatlanul vegyes tulajdonban van, méghozzá nyugati befektetők tulajdonában. De térjünk vissza az egyetemre.
Pisti: Én visszatérnék!
Százados: Semmi akadálya!
Pist: És az aláíratlan félév?
Százado: Levizsgáztál, nem?
Pisti: Csak, amikor megjelentem a tanulmányi osztályon, hogy beosszanak, azt mondták, hogy ha van állásom, lesz egyetem, ha nincs, az sincs.
Százados: Lehet állásod.
Pisti: Hol?
Százados: Nálunk.
Pisti: Szakszolgálat?
Százados: Hívjuk annak.
Pisti: Ne hívjuk.
Százados: Hát mi legyen?
Pisti: Semmi.
Százados: Ezt meg hogy érted?
Pisti: Ahogy mondtam. Mert értem én, mi az a szakma, ami kenyeret, sőt kalácsot biztosít nekem önöknél, bajtárs, de higgye el, nem vagyok rá alkalmas.
Százados: Hagyod veszni az egyetemet?
Pisti: Mindent. Ha egyszer az ölembe ült a lehetőség, és hettyen-t mondott, az én szájamból nem fog pittyet hallani. Senki,
Százados: Anni sem?
Sötét.
Vége az első résznek
Második rész
Zárt függöny mögül hallatszik.
Feri (Telefonhang): Elnézését kérem, hogy majdnem ismeretlenül zavarom, de legjobb tudomásom szerint maga, vagy talán maguk tudnának nyomra vezetni.
Százados : Miről van szó?
Feri: Volt nekem egy tanítványom, én ugyanis otthon oktattam,
Százados: Mit tanított, kolléga úr?
Feri: Maga is pedagógus?
Százados: Szintén zenész. Nevetni kezd
Feri: Nem értem, mi nevetnivaló van ezen?
Százados: Régen külföldön él, barátom?
Feri: Elég ideje, hogy elveszítsem a humorérzékemet.
Százados: Hát akkor elmondom, a „szintén zenész” olyan szállóige, ami egy szintén külföldre szakadt magyar színész tollából származik. Szőke Szakáll néven ismerték itthon, írt egy kabarétréfát négy kishivatalnokról, akik a főnöküknek azt hazudják, hogy műkedvelő muzsikusok és meghívatják magukat vonósnégyesként egy házikoncertre. De mindegyik elárulja magáról a szobalánynak, hogy nem tud muzsikálni, majd markírozni fog, mialatt a többiek játszanak. Hát ezek köszöntik egymást azzal a kíváncsi kérdéssel, hogy „Szintén zenész?”
Feri: Értem már tanár úr.
Százados: Ne tanár urazzon engem, mert én csak az utóbbi időkben és csak a nyugdíj kedvéért lettem tanár.
Feri: Mi volt aktív korában?
Százados: Katona. De hagyjuk a múltat, miért keresett?
Feri: A volt tanítványom nyomait kutatom, Sziráki Anni a neve. Két nagyon jó barátja lakott abban a házban, amiben most maguk laknak.
Százados: Gólyák?
Feri: Nem madarak. Emberek.
Százados: Akkor is Gólyák.
Feri: Tudomásom szerint Anni nem végzett egyeteme, . így gólya sem lehetett.
Százados: Zeneakadémián?
Feri : Az akkor nem volt egyetem. És legnagyobb bánatomra azt sem végezte el.
Százados : Így sem értem.
Feri: A frissen felvett elsőéveseket hívják gólyának az egyetemeken.
Százados: Olyat ismertem. Egy valakit. Itt lakott, de a szomszéd lakásban, Helfer István. Vele találkoztam katonaként.
Feri : Ő volt katona?
Százados: Nem.
Feri: Hanem?
Százados: Én. Tudja mit, jöjjön el, majd személyesen megtárgyaljuk.
Feri: Ha legközelebb Pesten járok, feltétlenül sort kerítek rá.
Százados: Honnan hív?
Feri: Párizsból.
Sötét.
Felmegy a függöny: újra Gólya Ernő dolgozó-hálószobája. Szállítómunkások jönnek, kiviszik az íróasztalát, majd visszahozzák és ugyanoda leteszik
Százados: Jó csere. Mégis közel van kultúra. Ahogy egy apróhirdetés emlegette, amit egy ottani portás adott fel, „egyetem a házban.”
Anni: Kajálda.
Százados: Egy ügyvéd lánya ne beszéljen így! Nemcsak kenyérrel él az ember.
Anni: Kaláccsal is.
Százados: A fonott kalács az kóser?
Anni: Mit tudom én!
Százados: A nagymama betartotta a bibliai parancsolatokat.
Anni: Nem az én nagymamám volt.
Százados: Nemes Dénes nagymamája. Gólya Ernő felesége.
Anni: Özvegye.
Százados: Később.
Anni: Mi közöm hozzá?
Százados: A szeretőd nagyapja.
Anni: Sosem voltam az övé. Hogy szerelmes volt belém, arról én nem tehetek.
Százados: És a barátja?
Anni: Az egyéni levelező? Lehet, hogy ő is. Nem térünk a tárgyra?
Százados: Hogy gondolod?
Anni: Ahogy tetszik.
Százados: Így nem tetszik. Azt mondom, amit a mesterséges megtermékenyítés során mond a tehén a nyakkendős bikának, „egy puszit azért adhatnál!”
Anni: Milyen otthon vagy az…
Százados: …az istállóban. Mondd ki!
Anni: Egy finom úrilány, egy ügyvéd lánya nem mond csúnya szavakat az állat- és növénytermelés területén.
Százados: És mit mond az úrilány arról, ami most következik?
Anni: Ba…
Százados: Ilyet kimondhat egy úrilány?
Anni: Hogyne. Barter.
Százados: Az meg micsoda?
Anni: Árucsere. Te adsz valamit nekem, én adok valamit neked. Amit attól a két szerencsétlen fiútól megtagadtam. Aztán elintézhetsz még valamit, amihez én egyedül kevés vagyok.
Százados: Már el van intézve.
Anni: Ingyen?
Sötét.
Telefonhang a sötétben
Feri: Most Pesten vagyok, felkereshetem?
Százados: Kíváncsian várom.
Mikor kivilágosodik, Feri az íróasztal előtt ül és nézelődik
Feri: Tudja, hogy én sosem jártam itt?
Százados: Nagy átalakítások voltak. Az ötszobás lakásokat leválasztották, a teherliftet megszüntették, a belügyi konyha kedvéért. Abból lett a kémény.
Fer: A nagyteremben jártam. Játszottam is. Gitáron. Tudja, én voltam a szólista a középiskolai bálokon. Itt találkoztam Marika eggyel.
Százados: Volt kettő is?
Feri: Tizenkettő!
Százados: Ne túlozzunk!
Feri: Gyakori női név. És egy banda tagjai nagyon kapósak.
Százados: Nem hegedül maga?
Feri: Az is húros hangszer. Csak az számított, hogy ismertem a kottát.
Százados: És Marika egy?
Fer: Mi, hogy úgy mondjam, egy húron pendültünk. De letiltották rólam a szülei. Tizenöt éves lehetett,
Százados: És maga?
Feri: A duplája.
Százados: Akkor árulja el, kit keres igazán? Mert, hogy Annit nem, az biztos.
Feri: Igaza van. Hannus nénit.
Százados: Miért? És miért Annin keresztül?
Feri: Mert ő volt a következő lakó, a maga, vagy maguk albérlője. Anni meg…
Százados: A barátnőm volt. Nem titok. Miatta lettem pedagógus. Röhögni fog, megint egy hülye vicc jutott eszembe. A cigány Marcsa fűvel fával lefekszik és a falu szájára kerül, a cigány vajda meg is mondja az apjának: mit szólsz hozzá, ez a kurva az árokszélen tanítgatja a legényeket. Mire az apa: Akkor nem kurva! Pedagógus.
Feri: Anniból hegedűtanár lett.
Százados: Én testnevelő tanár lettem.
Feri: Miért?
Százados: Megszűnt a sorozás.
Feri: És önnek mi volt a szerepe a sorozásban?
Százados: Ott kerestük az új munkatársakat.
Feri: És a munkaköre?
Százados: Az nem szűnt meg. Virágzik változatlanul.
Feri: Nem nagy dicsőség.
Százados: Nem is szégyen. Egyetlen ország sem mondhat le róla. Anni különben nem állt meg nálam. Hogy őszinte legyek, rákapott a dologra, és úgy érezte, mint az uralkodó matraca.
Feri: Micsoda? Maguknál van uralkodó?
Százados: Demokratikus választások útján jutunk hozzá négyévente.
Feri: És mi az, hogy matrac?
Százado: A tiszti iskolán mi nem voltunk a francia nyelv birtokában. Azt, hogy maitresse, mindenki matracnak olvasta. De ez nem számít. Anni kisasszony eltűnt a szemünk elől, pedig jól használhattuk volna.
Feri: Matracként?
Százados: Mondjuk. A Gólya unoka,
Feri: Dénes?
Százados: Meg a népköztársaság érdemes feltalálójának a leszármazottja, Helfer Pisti sem volt hajlandó a veszett fejsze nyele után ugrani.
Feri: De szépen mondta!
Százados: Ragadt rám egy és más a tiszti iskola után is.
Feri: És mi az, hogy veszett fejsze nyele? Csupa e betűvel?
Százados: A magánhangzók helyett én inkább a folyóra koncentrálnék.
Feri: Miért?
Sötét
Anniék szobája, Pisti és Anni próbálnak a nagyszülők halála után a félsötétben rendezkedni.
Anni: Ha volna itt egy konnektor, mindjárt jobban látnánk. Kár, hogy nincs itt Dénes, ő meg tudná oldani.
Pisti: Én is meg tudom.
Anni (egy asztali lámpával a kezében. A zsinórját fogja): Bedugjam?
Pisti: Hát persze!
Anni: Hova?
Pisti: Mindjárt csinálok egy hosszabbítót.
Anni: Értesz hozzá?
Pisti: Ehhez minden fiú ért.
Anni: A dugáshoz? Lányok is.
Pist: Ne légy közönséges! Jut eszembe! Szóltam az udvarlódnak,
Anni: Dénesnek?
Pisti: Egy nyavalyát! Az autós udvarlódnak, hogy engedje át nekem egy órára a kocsit. Tudod, mit mondott? Hogy inkább Annit.
Anni: Ezért vagyunk itt?
Pisti: Bevallom, ezért jöttem. Nem csodálatos? Félhomály, Hangulat…
Anni: Gyász. A nagyapám szobája.
Pist: A kövér bácsi? Szünet. Dugtak ők is. Különben nem lennél itt.
Anni: Nem is vagyok.
Pisti: Hát hol vagy?
Anni: Lélekben? Párizsban. A Ferinél.
Pisti: A diadalív árnyékában?
Anni : Az Eiffel torony alatt.
Pisti : Anni, te tudod, hogy honnan szaladtam hozzád?
Anni : Az Eiffel torony alól?
Pisti: Nem. Moszkvából. Végre kaptam egy kiutazást.
Anni: Mint kiküldött?
Pisti: Mint tolmács. Vagy jegyzőkönyv-vezető. Mit tudom én. Tény, hogy a szovjet fővárosban sikerült megfúrnom a szovjet javaslatot.
Ann: Itt inkább a falat kéne.
Pisti: Miért?
Anni: Kinn láttam egy konnektort. Onnan be lehetne vezetni az áramot.
Pisti: Ahhoz nem kell fúrni. Elég a hosszabbító. Nem érdekel, mi történt?
Anni (unottan): De. Nagyon.
Pisti: Látom.
Anni : Mialatt mesélsz, csinálhatnád, amire vállalkoztál!
Pisti: Akkor vetkőzz!
Anni:Hogy képzeled?
Pisti (kipakol egy csomó női ruhát a szekrényből): Próbáld fel! Hátha jó neked. Csattanás. Sötét.
Anni: Mondtam, hogy nem értesz hozzá! Meglóbálja a hosszabbítót. Szétment.
Pisti: Szétmehetünk mi is. Ha ez a dolog tovább tart…
Pisti megkeresi a villanyórát, felkapcsolja az automatát. Újra világos lesz
Anni: Miféle dolog?
Pisti: Ferivel.
Anni: Dénesre nem vagy féltékeny?
Pisti: Dehogynem! Szünet. Hogy elmondjam, mi történt Moszkvában, az elején kell kezdeni.
Anni: Nosza!
Pisti: Mit nosza? Ja, hogy az elején kezdjem, egy szervezett kiránduláson úgy érkeztünk meg, hogy nem volt pénzünk. De azóta én tisztelem az oroszokat.
Anni: Mert megerőszakolták az anyádat?
Pisti:Az enyémet ugyan nem.
Anni: Ő is benne volt?
Pisti (dühös lesz): A haláltáborban volt benne, és onnan szabadították fel az oroszok, akik nem erőszakoltak meg senkit,
Anni: Azt mesélted, az anyukád itt egy védett házban csinálta végig az ostromot. Nem volt táborban.
Pisti: Akkor a nagyanyám volt. Őt meg is ölték.
Anni: Ahogy az én édesapámat is.
Pisti: Sziráki doktor nem az édesapád?
Anni: A nevelőapám. Anyám második férje. Hogy volt tovább? Mit csináltatok pénz nélkül?
Pisti: A magam részéről én megfúrtam a szovjet javaslatot. Azt akarták, hogy ezek után ne vegyük meg nyugatról méregdrágán a fordítások jogát, hanem adjuk ki feketén és olcsón azt amiból nagy haszon remélhető.
Anni: Erre te?
Pisti: Azt mondtam, hogy ha mi lopunk, ők is lopni fognak és ez nekünk fáj majd jobban.
Anni: Ezért tiszteled az oroszokat?
Pisti: Lehet mondani. Mert belátták, hogy hülyeség és visszavonták a javaslatot.
Anni: És a pénz?
Pist: Azt magánúton intéztük el. Ameddig ott voltam etettek itattak,
Anni: Altattak? Mint Ljubica Zomborban?
Pisti: Nem éppen. Még zsebpénzt is adtak azok az oroszok, akikkel találkoztam. Nagyon kevésből. Más kérdés, hogy ezek mind civilek voltak.
Gólyáék szobája
Dénes: Azt mondja, nem is tudom, hogy melyik filozófus, hogy kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.
Hannus néni: Kétszer nem történik meg ugyanaz.
Déne: Miért?
Hannus néni: Mert már nem ugyanaz.
Dénes: Megváltozik a folyó?
Hannus néni: Minden megváltozik.
Dénes: A múltkor itt járt Anni.
Hannus néni: Végre!
Dénes: De nem engem keresett.
Hannus nén: Miért jött akkor?
Dénes: Pistit kereste. De nem találta.
Hannus néni: Miért? Hol van?
Dénes: Idegent vezet. Most éppen külföldön. Ha jól tudom, éppen Németországban.
Hannus néni: Az apjának német diplomája van.
Dénes: Nem német. Csehszlovák. Ő mesélte nekem.
Hannus néni: Pisti?
Dénes: Az édesapja. Marci bácsi.
Kész Márton (hangban): Én, barátom, bejártam egész Európát egy ilyen kombinált diplomáért.
Dénes: Miért, milyen végzettsége van Marci bácsinak?
Kész Márton (hangban): Gépész-és elektromérnök vagyok. Akkor és ott ilyen volt a műszaki felsőoktatás.
Dénes: Hol és mikor?
Kész Márton: 1926-ban Brünnben. Ma Brno.
Dénes: Brrr! Ne! Elneveti magát. Bocsánat! Rossz vicc volt.
Pisti (gyerekhangja): Hogy mi leszek, ha nagy leszek? Órás és elektromérnök.
Dénes (gyerekhangja): Miért órás?
Pisti: Mert a kirakatokban ott van az zsebórákból átalakított karórák mellett, hogy „ilyen volt – ilyen lett.”
Újra fényt kap a teljes színpad, Megszűnik a hangjáték.
Hannus néni: Szóval? Miért jött ide Anni?
Dénes: Búcsúzni. Lehet, hogy férjhez megy. Az is lehet, hogy külföldre. Egy ilyen szép lány előtt ki kell, hogy nyíljon a világ.
Újabb hangok: Kész Ági, Pisti édesanyja mesél a fiúknak.
Kész Ági (hangban): Tudod, mikor Bécsben tanultam, akkor volt ott egy nagy ruhaáruház, a, „Zur Englischen Flotte” – azaz az angol flottáról volt elnevezve. Az volt a szokás, hogy szebbnél szebb lányok mutatták be magukon azokat a ruhákat, amiket később eladtak gazdag és csúnya, de öreg hölgyeknek. Ők egyébként minden képeslap címoldalán is ott voltak, így hát nem csoda, hogy a villamoson felismertem az egyik manökent. Szóltam a magyar barátnőmnek, hogy ott ül velünk szemben az a gyönyörűség. De nem akartam, hogy megértsék, ezért magyarul mondtam neki, hogy az a lány „próbakisasszony az angol haditengerészetnél.”
Dénes: Azt hiszem, szerelmünk, Anni is ilyen. Magyarországnak már nincs tengere, úgy, hogy más haderőnemre fanyalodik.
Sötét
Mikor kivilágosodik, Gólyáék szobájában vagyunk. Folyik a munka, Gólya Ernő okmányokat terít szét az íróasztalán. Erna a körkötőgépet hajtja.
Erna: A fene egye meg!
Dénes : Megint elromlott? Várj csak, megnézem! Odamegy a géphez, rángatja Kiesett a sorból. Egy tű. Hirtelen váltás Kerestettétek az apámat?
Gólya Ernő: Tűt a szénakazalban.
Dénes: Anyu! Lehet, hogy csak szalmaözvegy vagy?
Erna: Miért?
Dénes (mérges): Megvoltak az iratai. védett házból vitték el. Svájci védelem alatt állt
Klári: Sokat számított!
Dénes: Egyáltalán, hogy került a frontra?
Gólya Ernő: Lehet, hogy törött?
Dénes: A Schutzpass? Egy svájci védlevél?
Klári: Nem működik.
Erna dühösen forgatja a körkötőgép kurbliját előre-hátra.
Erna: Pedig most vagyok a lényegnél. Itt a sarka.
Gólya Ernő: Achilles.
Dénes: Nem azt kérdeztem, hol volt apám sebezhető? Hanem a rendszer?
Gólya Ernő: A zokni sarkáról van szó!
Erna: Szegény Pali mindig azt mondta, legjobb az egyenes út.
Dénes: Ilyen ökör volt az apám?
Klári: A rendszer az, amit egy fegyveres annak tart.
Dénes: Mindig? Most is?
Sötét. Zárt függöny előtt.
Joszifovity: Az úr a tulajdonos?
Százados: Teljhatalmú képviselője vagyok. Ez egy részvénytársaság volt, azután átvette a FIK,
Joszifovity: Az meg mi a fene?
Százados: Fővárosi Ingatlankezelő. Majd miután teljesen lelakták, eladták az addigi bérlőknek. Így jött létre a társasház, aminek az Intézőbizottságát van szerencsém vezetni.
Joszifovity: Ez elég világos. A lányom viszont nemzetközi tapasztalatok alapján joggal gyanakszik arra, hogy vannak lakások, amelyeket nem lehetett eladni, mert már magántulajdonban voltak az értékesítés idején is.
Százados: Ez is az.
Joszifovity: Amiben Ön lakik?
Százados: Mint bérlő.
Joszifovity: Én Zomborban a szomszédasszony szülővárosában, az édesapja házában lakom. Nem volna természetes, hogy a lányom a befeketésem kedvezményezettjeként a mártír orvos lányának szomszédja legyen?
Százados: A doktor még a háború előtt meghalt.
Joszifovity: A feleségét, a másik lányát meg a fiát viszont megölték. Hogy kik, az ismeretes.
Százados: Nem ismeretes. A partizánok is gyilkoltak sokat.
Joszifovit: Én is partizán voltam.
Százados: Hogy jut eszébe itt befektetni?
Joszifovity: Ön hogy jutott a lakáshoz?
Százados: A partizánszövetség segítségével. Én ugyanis fegyverrel harcoltam Kreisz doktor özvegyének és a gyermekei gyilkosai ellen.
Joszifovity: ajnos mi néha magunk ellen harcolunk. Maguknál nincs ilyen?
A társalgás észrevétlenül csúszik át az „Őrültekháza” játékba. Azt kell kitalálni a játékosoknak (a darab eddigi szereplőinek), hogy mi az őrültek heppje; mindig egy kérdéssel odébb, az előzőre válaszolnak vagy a megkérdezettek, vagy bárki más.
Százados (hallgat)
Felmegy a függöny. Megint Gólyáék szobájában vagyunk.
Erna: Hogy-hogy külföldre?
Dénes: Mindenki ilyesmit csinál. Mit csodálkozol ezen?
Klári: De mégis, a szomszédban?
Bözsi nagymama: Én már semmin. Nagyot szív a cigarettájából. Ne szívd mellre!
Klári: Nyeljem le?
Bözsi nagymama: A szomszédban szoktak történni az igazi tragédiák.
Dénes: Amit kiköpni már nem lehet.
Bözsi nagymama: Neked?
Dénes: Az én apám volt. Vagy nem?
Klári: A férjem.
Bözsi nagymama: Nem is tudom. Anyukádnak akkoriban volt egy nagy…
Klári (közbevág): ami csak rám tartozik!
Hannus néni: Az a fiadra is.
Gólya Ernő: Kire másra?
Klári: Az anya mindig biztos.
Dénes: Lehet, hogy elcseréltek?
Bözsi nagymama: Abagé!
Pista bácsi: Nem értem. Mit szeretne a nagysága?
Bözsi nagymama: Valami azt súgja nekem, hogy te, Klári, már megint rossz lóra tettél.
Dénes (magyaráz): A nagymama tiltakozott. Nem így van?
Klári: Dehogy!
Gólya Ernő: A feleségem azt mondta a saját nyelvjárásában, hogy „aber geh!” Ugyan menj! Mész?
Dénes: Nem rossz ló. Csak anyu nem tud ülni rajta.
Hannus néni: Feküdni?
Bözsi nagymama: Nem?
Dénes: Régen az asszonyok nem széttett lábbal ültek a lovon. Miért?
Hannus néni: De igen.
Erna: Az ilyen lovaglás bűnre csábít.
Klári: Ha az ember rosszul helyezkedik…
Gólya Ernő: Nem mondhatnám, hogy nem adtam meg nektek mindent. Hiányzott valami?
Erna: Nem szeretem a témát. Megfájdul tőle a fejem. És az új orvos nem ír fel Karilt.
Hannus néni: A férfi.
Gólya Ernő: Igyál fiam kávét!
Erna: Lakat alá a feketézőkkel! Apa!
Klári: Nem szereti.
Dénes: Helfer Pisti anyukája nem Késznek született.
Erna: Félbemaradt?
Hannus néni: Dehogy! Csak azt nem szeret teázni.
Dénes: Kreis annyit jelent, hogy kör. Magyarosodhattak volna Körre? „Én kör, te kör, ökör!” Pokol lett volna az iskola. Az enyém is az volt. Pedig én Nemes Dénes voltam.
Klári: Ez itt a baj. Semmit se csinálunk végig.
Erna: A végén úgy kell kiolvasni a két betűt.
Gólya Ernő: Miféle két betűt?
Dénes: Hát ezt végig fogjuk játszani!
Klári: Áthúzott s és kis d betű. Nemes apród
Bözsi nagymama: Ezt még én is tudom a gyerekkoromból. Nemes apród. Ez vagy te, kisunokám.
Sötét
Százados: Ön tehát a leánya részére szeretné megvásárolni ezt az ingatlant.
Ljubica: Rólam van szó.
Százados: Közöm van ehhez?
Joszifovity: Nem ismerem a jelenlegi jogi lehetőségeket.
Százados: Én sem.
Joszifovity: Ön nem jogászember?
Százados: Nem vagyok.
Joszifovity: Nem a belügyminisztérium munkatársa?
Százados: Eredetileg sem voltam igazán. Mondhatni külső munkatársként…
Ljubica: Ilyen minőségében adhatott útlevelet az akkori Jugoszláviába Kész Ágnes fiának, aki a saját bevallása szerint a nagyapja unokája volt?
Százados (nevet): Ezt én is elmondhatom magamról.
Joszifovity: Én el is mondtam. Neki magának. De tudjuk, miről van szó. Kreisz doktor unokája járt nálunk,
Ljubica: Még udvarolt nekem is. Én nem nagyon bíztattam.
Jooszifovity: Komoly kérője volt már akkor.
Százados: Na tetszik látni, itt a megoldás. Vetesse el magát a kisasszony Helfer István magyar állampolgárral és megszűnik minden jogi akadály. És arra a ki nem mondott kérdésükre is felelek, hogy mi befolyásom volt nekem akkor az útlevél megadására? Negatív befolyásom. Ha, mint lakóbizottsági elnök, akkor ez volt a hivatalom, nem írtam volna alá a kérését, sose mond szépeket magának kedves kisasszony se szerbül, se horvátul, rossz oroszsággal sem.
Joszifovity: Miért írta alá?
Százados: Aláírtam én mindent.
Ljubica: Lehetetlen.
Százados: Nem vagyok én rossz ember.
Ljubica: A magyar állampolgár már nős, én is férjnél vagyok. Gyerekeim vannak.
Film bejátszás: premier plánban társasjáték kemény alaplapja.
A lapon világtérkép a szélességi és hosszúsági fokok hálózatával.
Két dobókocka: az egyiken a szokásos hat pont, a másiknak csak négy oldala számít; Észak, kelet dél és nyugat szerepel rajta, a maradék két oldalon az, hogy előre és vissza.
Az objektív kinyit, a tábla mellett Pisti és Dénes. A két fiú dob és lépeget. a dobásoknak megfelelő irányban és mértékben.
Újra a tábla közelről.
Kártyacsomag, a tábla sarkában. Pisti húz egy kártyát, a cél van megjelölve rajta: Svájc
Most Dénes húz, az ő kártyáján Ausztrália szerepel.
Dénes: Ez így nem igazság!
Pisti: Gondoltak erre is. Mit mond a szabály? Nagy különbség esetén húzzon még egyszer! Húz. Felmutatja a lapot. Premier plánban látjuk. Izrael. Így is könnyű.
Dénes: Egy svájcinak. De nekünk?
Megint Gólyáék szobája. Mindenki ott van
Dénes: Miért lettünk mi Gólyák? Ilyen névvel nem lehet semmit se kezdeni.
Csönd. Volt ilyen néven világhírű spanyol festő. A rokonunk volt?
Csönd. Igaz, az élete végén megőrült.
Csönd
Dénes: Ez a család… Tiszta őrültekháza!
Anni: Az hát. A játék címe, kamaszkorunkban szerettük. Ki kellett találni, mi a bolondériánk.
Dénes: Senki sem válaszol.
Helfer Márton: Mindenki válaszol. Csak épp egy másik kérdésre.
Százados: Amit a korunk tett fel nekünk. Ez a nyolcvan év.
Fényváltás
Kész Ági: „Rossz játék ez, játsszunk mást! Körben forgó futkosást!”
A játék szereplői felrakják a székeket, egymásnak háttal. A zene elindul, a csattanós történetek szereplői kilépnek és elviszik magukkal a széket is, ezáltal a következő sem tud leülni, mikor a zene elhallgat.
Százados: Az útlevelet, azt ajándékba kapta. Az ókorban, amikor nem volt mindenkinek. Még, hogy külszolgálat! A memóriájával csak dicsekedett, mert jól-rosszul emlékezett egy sorozat hősére, aki, mint sakkvilágbajnok meg tudta jegyezni a későbbi áldozata gyógyszer-listáját. Azt azért elismerem, nem volt gyáva. Tudott nemet mondani.
Pista bácsi: Nem motor volt, amit vettem, hanem moped. Icipici tankkal. Pest határába sem lehetett eljutni vele, nem, hogy Bécsbe.
Sziráki doktor: Az ellenfélnek jobb összeköttetései voltak. A bíróság mérlegelt. Én nem szűrtem össze a levet senkivel. Hogy ki kit szeret, és mi lesz az ítélet, azt sosem lehet megmondani. Sem előre, sem utólag.
Helfer Márton (padlókefélő gépet tologat): Igaza volt a fiamnak, kár volt a maradék pénzünket befektetni abba a telekbe. Szegény Ágikám majd megbolondult, amíg összeszedte a rávalót és a perköltséget is. Mert az orvosi műszer nem működött én meg tényleg nem értettem hozzá. A végén háztartási gépek műszaki ellenőrzéséből éltünk. Elég vacakul.
Orvos: Nem is hasonlítok Ági édesapjára, Kreisz doktorra. Talán csak annyiban, hogy kopasz vagyok én is.
Anni: Úgy akarta rám rakni az Eiffel tornyot,
Dénes: A csillagot nem hozta le az égről?
Anni: Lehozta volna, ha közben tapizhat. De én mondtam, hogy ne potyázzon. Erre visszavonult. Pedig nem haltam volna bele.
Százados: Vicces fiú. Az az eset az ellopott és megsemmisített bizonyítékkal, a valutával, amit mi vittünk a helyszínekre és utána el kellett számolni vele, mert máshol is szükség volt rá – szóval az egy városi legenda, én magam is elbeszélésekből ismerem. Jellemző Pistire, hogy ilyen hősnek vélte a barátját. Nem mondom, jó színpadi jelenet, de a valóság az más.
Pisti: A történeteim végén mindig valamilyen poén csattan. Ami megváltoztatja az egészet. és ettől én is megváltoztam. Egészen. Az igazság jött velem szembe és elgázolt. Hangos volt a karambol. Az csattant csak igazán.
A zene megáll, mindannyian igyekeznek leülni, de a szereplőknél kevesebb ülőhely van. A muzsika és a körjárat újra elkezdődik, de minden újabb zenére egy széket kipördítenek a sorból. Végül csak egy marad, azt Dénes húzza hátra.
Dénes: Kiestek mindannyian. A zsúrnak vége lett, csak én maradtam. Meddig? És minek? A hangos hallgatást az örök csönd követi. Az őrültek háza bezár. Mostantól mindenki a saját kérdésére felel. Ugyan hol? Kinek? És minek?
2023 február 21.
Illusztráció: Hangos hallgatás, avagy A kör
Ezek is érdekelhetik!
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
Benyhe István: A Templom és az ország →
