Magyar Miklós: Ezen a napon született Charles Coypel, a Don Quijote első illusztrátora
•
Charles Coypel önarcképe
Charles Coypel (1694. július 11−1752. június 14.) egy francia festőcsaládba született. Nagyapja, Noël Coypel és apja, Antoine Coypel is festő volt. Charles Coypel XV. Lajos udvari festője és a Királyi Akadémia festő és szobrász tagozatának igazgatója lett. 1714-ben a Gobelin Manufaktúra felkérte, hogy fessen képeket, amiket aztán ott falikárpit formájában dolgoztak fel. 1716 és 1725 között huszonnyolc képet festett Cervantes Don Quijotéja történetére. A regény első részéből nyolc jelenetet választott ki, amelyekben Cervantes Don Quijote őrült kalandjait mutatja be. A többi húsz képet a második rész alapján festette, ahol a két főhős bohócokból hősökké válik. A jelenetek megfestésekor Coypel a korabeli francia színház hatása alatt állt. Maga is írt színdarabokat. (Innen vannak a képein szereplő hősök teátrális mozdulatai.) Első két színművét Cervantes regénye ihlette. Jóllehet az akkor tizennyolc éves Coypel darabjai nem voltak sikeresek, jól mutatják vonzódását Don Quijote személyéhez.
A Coypel festményei alapján készült faliszőnyegek közül 1750 körül több is bekerült XV. Lajos Marlyban lévő kastélyába.
A XVIII. században mintegy kétszáz fali szőttest készítettek Coypel Don Quijotét ábrázoló festményei alapján. A jeleneteket faragott, aranyozott keretekbe foglalták, s a kor ízlésének megfelelően virág, állat és egyéb, Don Quijote történetéhez kapcsolható motívumokkal díszítették. Ezeket a díszítéseket eredetileg Claude Audran és Pierre-François Cozette alkották.
Claude Audran és Pierre-François Cozette által készített díszes keret Coypel festménye alapján készült fali szőtteshez
Érdekesség, hogy a festett képet a szőttes készítője maga mögé akasztotta, és egy előtte lévő tükörből nézte az eredeti képet munka közben. A szőtteseket csak a nagyon tehetős emberek tudták megvásárolni, hisz egy tenyérnyi nagyságú felületen egy egész napon át dolgozott a kivitelező.
Coypel falikárpitjainak többsége. a compiègne-i kastélyban, a Salle Coypelben vannak kiállítva. Egy másik részlegben, a Galerie Natoire-ban, amelyet III. Napoléon építtetett, Charles-Joseph Natoire (1700-1777) Don Quijotét ábrázoló festményei láthatók. Ezeknek a képeknek az alapján Beauvais szövőműhelyében falikárpitokat készítettek, amelyek Aix-en-Provence Szőnyegmúzeumában láthatók.
A compiègne-i kastély
Hasonlítsuk össze Coypel festményét és az annak alapján készített falikárpitot. A festmény címe: Don Quijotét kiszolgálják a fogadóbeli lányok.
Coypel festménye és a falikárpit
A kép a regény alábbi jelenetét örökíti meg:
„Igaz ugyan, hogy nem lett volna szabad magamat mindaddig felfednem, amíg hőstetteim a kegyetek szolgálatában és javára magok el nem árulnak; azonban a Lanzarotéról szóló régi románc idézésére alkalom kínálkozott, és ez volt az oka, hogy nevemről ildomtalanul korán értesültek. De majd lesz idő, mikor kegyelmetek parancsolni fognak, s én engedelmeskedem, és karjaimnak hatalma nyilvánvalóvá teendi, mily kész vagyok szolgálni kegyelmeteket.
A lányok, akik ilyen áradozásokhoz nem szoktak hozzá, nem feleltek egy hangot se, csupán azt kérdezék tőle, nem akar-e valamit enni?
– Megeszem akármit – felelt Don Quijote –, s úgy érzem, nagyon jólesnék a falatozás.
(…) Hogy levegőn legyen, ott terítettek meg neki a fogadó ajtaja előtt, s a fogadós egy adag ízetlen, sületlen keszeget tett eléje, s emellé kenyeret, de oly feketét és penészeset, mint a vendég fegyverzete.
Csupa nevetség volt ezt az evést látni: mert fején volt a sisak, melynek rostélyát két kezével kellett magasan tartania, szájához egy falatot sem vihetett volna, ha csak másvalaki nem könyörül rajta, s csakugyan az egyik lány végezte körülötte e szolgálatot. Megitatni azonban semmiképp sem volt lehetséges; végre a vendéglős kilyukasztott egy nádszálat, s egyik végét a lovag szájába helyezte; Don Quijote így lopózta fel magába a bort. Türelmesen viselte el mindezt, csak hogy a sisak
kötelékeit ne kelljen megrongálnia.”
Az alábbi kép azt a jelenetet ábrázolja, ahol Don Antonio Moreno megtréfálja Don Quijotét. Egy „bűvös fejet” mutat be neki. A lovagon és Sanchón kívül mindenki tudja, hogy egy csövön át a másik szobából vezetik a hangot a „bűvös fejbe”, s az így tud minden kérdésre válaszolni.
Don Quijote és a bűvös fej
„Másnap Don Antonio igen alkalmasnak látta, hogy próbára tegye a bűvös fejet. Ezért Don Quijotéval, Sanchóval s még két barátjával, meg azzal a két hölggyel, akik úgy megtáncoltatták Don Quijotét, s Don Antonio házában töltötték az éjszakát, bezárkózott abba a szobába, ahol a fejet tartotta. Elmondta vendégeinek a fej tudományát, mindenkinek lelkére kötötte, hogy el ne árulja a titkot, s azt mondta, ma van az első alkalom, hogy próbát tesz a bűvös fejjel.”
Sancho Panza megkapja álmai ajándékát: kinevezik kormányzóvá Barataria szigetére. A Coypel festménye alapján készült falikárpit a szigetre érkezését ábrázolja.
Sancho megérkezik Barataria szigetére
„Az új kormányzó viselete, szakálla, alacsony, köpcös tömzsisége közbámulat tárgya volt, mindenki megcsodálta, akár tudta a dörgést, akár nem – tudták. Végre aztán kivezették a templomból, a bírói székhez vitték, beleültették, s a herceg udvarmestere ezeket a szavakat intézte hozzá: − Ősi szokás ezen a szigeten, kormányzó úr, hogy e híres sziget urának beiktatásakor meg kell felelnie néhány hozzá intézett kérdésre.”
Don Quijote-sorozatával Coypel Cervantes regényének leghíresebb illusztrátora lett a 18. században. Alkotásai mind a francia mind a külföldi faliszőnyeg-gyártást meghatározták egy évszázadon át.
Illusztráció: Coypel önarcképe (részlet)
Ezek is érdekelhetik!
Pécsi Sándor: DÉRKRISTÁLYSÓHAJ* →
Nagyatádi Horváth Tamás: A vasárnapi gondolkodó V. →
Magyar Miklós: Elrabolt Renoir és Sisley újra jogos tulajdonosaiknál →
