Leveles Ibolya: Azt mondja
Hol most járok, ne jöjj velem,
Füvek hajlítják derekam,
Zöldek, dohányfüst, zöldikék,
Harkályok szürke égeren.
Elindulok, azt mondom: szép,
Azt sírom, félek, jöjj velem.
Azt mondom: maradj, szűk az út,
Vakmerő vagyok, ismerem.
Bolyongva körbe járok én
De mindig visszaérkezem.
Az útjelző már megkopott.
Azt mondja: szép, s hogy restellem.
A szégyen bénít, megvakít,
Sátorba rejt a félelem.
Álmomban sűrűn beborít,
Azt mondja: szép, s hogy kegyelem.
Illusztráció: Napnyugati égerösvény (K. Henson, részlet)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
