Király Áron: Éjszakai kalandorok
*
Szereplők:
Berengár Kelemen
Gönczöl Dénes
Házaspár
Pista bácsi
Keszeg
Piszka
Dugó
Pocok
Nárcisz
Öreg zongorista
Magányos hölgy
Pultos
Orvos
Fekete öltönyös férfi
Két mentős
Kebra
Pesti boszorkány
Tömeg
Első Kép:
Helyszín: Vonatvagon
(Berengár a színpad közepén ül és az ablakon át a tájat nézi. Vonatzakatolás hangja hallatszik.)
Első Jelenet:
Hangosbemondó: A MÁV-Start ZRT. köszönti Önöket Budapest Keleti pályaudvarig közlekedő intercity járatán. A vonat Mezőkövesd és Budapest Keleti pályaudvarig közlekedik. Megkérjük kedves utasainkat, hogy csomagjaikra, értéktárgyaikra fokozottan vigyázzanak, azokat ne hagyják őrizetlenül! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a vonaton és megállókon tilos a dohányzás! Kellemes utazást kívánunk!
(Berengár gondolatait halljuk felvételről.)
Berengár: Na, még két és fél óra, és végre otthon vagyok. Baromira megérte ez a továbbképzés. Azért ez tényleg vicc, hogy az előadó az utolsó pillanatban lett beteg. Biztos kamu! Nem baj, legalább megkapom érte a pontokat, és hamarabb hazaérek. Meg amúgy sem volt rossz visszajönni ide. Egyetemista évek, de jó is volt! Áh! Rossz belegondolni, hogy már három év telt el. Három év! Mennyi minden változott azóta! Mindig furcsa érzés elhagyni ezt a várost, ami négy évig az otthonom volt. Talán azok voltak fiatalságom legszebb évei. Hiába, múlik az idő!
(Egy őszülő házaspár kézen fogva sétál végig a színpadon. Berengár elmerülve nézi őket.)
Berengár: Hm… aranyos párocska! Vajon mi lehet a történetük, mióta lehetnek már egy pár? Az asszony szép nő lehetett fiatalon, látszik az arcán. De valahogy mégis olyan melankolikusak. Életük nagy részét együtt tölthették, talán már szavak nélkül is megértik egymást. Talán boldogok, de az is lehet, hogy nem véletlenül hallgatnak. Nem látszik harag közöttük, de nem vagyok biztos benne, hogy minden rendben közöttük.
(Sóhaj.)
Berengár: Éva… Kár, hogy nincs otthon! Biztosan meglepődne, amiért hamarabb vége lett a továbbképzésnek. Pedig jó lenne most otthon együtt lenni.
(Ismét sóhajt, majd kinéz az ablakon.)
Berengár: Vajon mi lesz a mi sztorink? Mi lesz a jövőnk, a kapcsolatunk sorsa? Jól megvagyunk már az egyetem óta, megy minden szépen, ahogy kell. Ez az együttélés is működik, nem lehet panaszom. De ez elég? Ez ki fog tartani addig, amíg már én is annyi idős leszek, mint az az öregúr? Fene tudja! Csak ne menne mindig ez a sürgetés! Apósjelölt, anyósjelölt, na meg persze anyu és apu. Mintha ez olyan marha egyszerű kérdés lenne. Házasság… talán még nagyon korai. Persze, hogy sürgetik, az ő idejükben még más volt. Mondjuk Évi is biztos vágyik rá. Talán jobban is szeret, mint ahogyan én szeretem őt. Talán stabilabbnak látja a kapcsolatunkat, nem tudom.
(Ásít egyet, majd helyezkedni kezd a székben.)
Berengár: Na, mindegy. Nem ma fog ez megoldódni. Inkább próbáljunk aludni egyet!
(Elalszik, fény le, zakatoló hang felerősödik.)
Második Jelenet:
(Fény fel, vonathang halkul. Gönczöl Berengár mellett ül. Berengár félálomban rádől Gönczöl vállára, ettől felébred.)
Berengár: Bocs, ne haragudj! Elaludtam.
Gönczöl: Semmi baj, koma! Én bocs, hogy felkeltettelek!
Berengár: Hol vagyunk? Meg tudod mondani?
Gönczöl: Hát, hogy pontosan melyik istenháta mögötti falucska környékén vagyunk, azt meg nem mondom neked, de én Mezőkövesden szálltam fel most az előbb.
Berengár: Áh, kösz! Akkor még messze van Pest.
Gönczöl: Ja, még nagyon messze. Irigyellek is, hogy tudsz aludni, úgy egy kicsit gyorsabbnak tűnik ez a kétórás semmittevés. Haza, vagy valami egyéb szombat esti helyszínre tartasz?
Berengár: Haza.
Gönczöl: Melóval kapcsolatos dolgod volt? Csak mert nem tűnsz egyetemistának.
Berengár: Honnan veszed, hogy nem vagyok egyetemista?
Gönczöl: Az egyetemisták ritkán utaznak szombat délután haza, és mivel nincs csomagod sem, ezért feltételeztem, hogy csak fél napot voltál Miskolcon.
Berengár: Szép! Valóban csak ma reggel utaztam le egy szakmai továbbképzés miatt, ami rövidebbre sikerült a tervezettnél.
Gönczöl: Néha bejönnek a tippjeim. (Kezet nyújt Berengár felé.) Amúgy Gönczöl Dénes vagyok.
Berengár: Berengár Kelemen.
(Kezet ráznak.)
Gönczöl: És megérte eljönni az ország észak-keleti csücskébe?
Berengár: Hát… Nem ez volt életem leghasznosabb szombatja, ráadásul az előadások között alig volt szünet, de kicsit olyan hangulata volt, mint amikor még odajártam.
Gönczöl: Miskolcon végeztél? Sok jót hallottam az ottani egyetemi életről, de sajnos ritkán volt szerencsém belekóstolni. Mire jártál?
Berengár: Közgázon végeztem pénzügy-és számvitelt, lassan három éve.
Gönczöl: Pfuj! Az brutális lehetett. Mindig csodáltam azokat, akik szeretik az ilyen számolós dolgokat, de nekem herótom van a pénzügytől. De akkor már három éve lapátolod a GDP–t?
Berengár: Igen, szerencsére hamar el tudtam helyezkedni.
Gönczöl: Az elején azért furcsa, nem? Egy csapásra vége az egyetemnek, és hipp hopp bele kell szoknod a napi nyolcórás műszakba.
Berengár: Ne is mondd! Te hova jártál vagy jársz? Pest?
Gönczöl: Ja, tősgyökeres pesti gyerek vagyok, most is csak egy régi barátomat látogattam meg. Voltam már itt is, ott is, de jelenleg az ELTE–n tanulok.
Berengár: És most merre tartasz? Mész haza egyenesen, vagy tervben van még valami az estére?
Gönczöl: Még nem tudom, de az biztos, hogy nem megyek egyből haza. Nem vágyom a négy fal közé. Téged vár valaki odahaza?
Berengár: Igen, a barátnőm. Mondjuk ma este pont nem lesz otthon. Úgy volt, hogy egész nap továbbképzésen leszek, és csak késő este érek haza, ezért beszervezett magának egy barátnős estét.
Gönczöl: Hát akkor miért nem csinálsz te is valami hasonlót? Ha már így alakult, hogy hamarabb Pestre érsz, akkor kár lenne nem kihasználni. Hacsak nem tényleg egy nyugis estét akarsz eltölteni, egyedül.
Berengár: Lehetne, valamelyik haver csak ráérne, talán.
Gönczöl: Vagy pedig gyere velem! Ismerek egy jó helyet Keletitől nem messze, ott meghívlak egy sörre!
Berengár: Ja, nem kösz! Nem lenne baj, ha hazaérnék időben.
Gönczöl: Te tudod, de ha csak azért nem akarod elfogadni azt a sört, mert a tapintatosságod ezt diktálja, akkor megnyugtatlak: ha nem akarnálak meghívni, akkor nem mondtam volna.
Berengár: Hát, nem is tudom. (elgondolkodik) Na, jó. Egy sör valóban jól fog esni!
Gönczöl: A random dolgokból jó emlékek születnek!
(Fény le, vonatzakatolás felerősödik.)
Második kép:
Helyszín: Alfa Söröző
Első Jelenet:
(Vonatzakatolás abbamarad, fény fel, a színpad átrendezve kocsmai díszlettel: Piroskockás terítők, régi bútorok. Színpad felett Alfa Söröző feliratú tábla. Színpad előtt/mellett megáll Gönczöl, és elnyomja a cigarettát.)
Gönczöl: Hát, megjöttünk. Ez volna az Alfa. Nyugis kocsma, szerintem tetszeni fog neked, amolyan klasszikus „egysörös” hely.
(Gönczöl és Berengár felmegy a színpadra. Kocsmapult mögül az idős kocsmáros, Pista bácsi köszönti őket)
Pista bácsi: Szép estét, uraim!
Gönczöl: Szép estét, uram!
Pista bácsi: Minden rendben, suhanc?
Gönczöl: Hogyne, minden rendben, Pista bá’. Ezt az estét a maga házi sörével szeretném indítani és a vendégemnek is ezt szeretném kérni!
Pista bácsi: Két üveg hazai, máris!
(Elővesz két sörösüveget, és kinyitja. Hangos szisszenés.)
Gönczöl: Ezért a mennyei hangért nem is kérem a visszajárót. Sose hagyja abba ezt a szép mesterséget Pista bá’!
(Letesz egy bankjegyet a pultra.)
Pista bácsi: Köszönöm, suhanc! Egészségetekre!
(Pista bácsi ki, Gönczöl és Berengár leülnek egy asztalhoz.)
Gönczöl: Na, hát akkor, egészségedre, pajtás! Ez egy igazán különleges ital, személy szerint a legjobb sör, amit valaha ittam.
(Koccintanak, majd beleisznak.)
Berengár: Hú! Ez tényleg nem egy átlagos sör.
Gönczöl: Ugye? Nem tudom mi az öreg receptje, de egyszerűen tökéletes. Nem egy otromba, keserű lötty, de nem is egy szájtapasztós édesség. Mintha lekottázta volna az ízeket. Fantasztikus, hogy az évek alatt nem változott a minőség, ugyan olyan ez a sör, mint tíz éve. No, de mesélj! Stabil meló, barátnő, saját ház… Szép teljesítmény!
Berengár: Mázlim volt.
Gönczöl: De élvezed, nem? Úgymond, révbe értél.
Berengár: Jó érzés, de azért még meg kell szokni.
Gönczöl: Sejtem mire gondolsz. Gondolom sokszor hallottad már ezt a kérdést, hogy házasság van-e tervezve?
Berengár: Minden oldalról kapom az ívet, de tudod még… hogy is mondjam?
Gönczöl: Még ráér?
Berengár: Hát, igen. Szeretem Évát, de nem akarok elsietni semmit, pláne nem egy házasságot.
Gönczöl: Teljesen megértelek. Amíg nincs meg az önkéntes elhatározás, addig nem szabad meghozni egy ilyen fontos döntést. Kútba se ugrik az ember, csak mert mások kérik.
Berengár: Pontosan. Majd, ha úgy érzem, hogy eljött az ideje a gyűrűnek, akkor megkérem Évi kezét.
Második Jelenet:
(Keszeg be. Szemüveges fiú, kockás pulóverben, bamba arccal.)
Gönczöl: Né’ már, itt a Keszeg!
Keszeg: Szép estéket kívánok!
Gönczöl: Hát te?
Keszeg: Szombat van, hol máshol legyek?
Gönczöl: Ő itt Berengár. Berengár, ő itt Keszeg!
Keszeg: Szevasz!
Berengár: Heló!
(Kezet ráznak.)
Keszeg: Na, kikérek egy sört, aztán csatlakozom.
(Keszeg a pulthoz megy, Pista bácsi be. Kiszolgálja, közben Berengár és Gönczöl egymás között beszélnek.)
Berengár: Régi haver?
Gönczöl: Ja, gimis osztálytársam volt. Érettségi után a nyakamon maradt. Anno még egy kollégiumban is laktunk.
Berengár: Egy szakra jártatok?
Gönczöl: Áh, dehogy! Bár amennyi szakon ő megfordult, akár szaktársak is lehettünk volna. De most már nincs rá esély. Otthagyta az egyetemet, vagy pontosabban egyetemeket, és beállt adófizetőnek.
(Keszeg visszaért, egyik kezében az sörrel, másikban pedig egy székkel.)
Keszeg: Szóval akkor, meséljetek! Honnan ismeritek egymást?
Gönczöl: A vonaton egymás mellett ültünk.
Keszeg: (Berengárnak.) Akkor még van esélyed megóvni magad Gönczi ismeretségétől.
Gönczöl: Ha még egyszer így hívsz, akkor az öblítő-mániás anyád sem fog rád ismerni. (Keszeg megszagolja a pulóverét.)
Gönczöl: Mi a helyzet egyébként? Meló, hogy megy?
Keszeg: Elvagyok, mint hal a vízben. Rendezgetek mindenféle iratokat, amiért egész jó fizut kapok, szóval teljesen nyugis a meló. Csak az az egyetlen probléma, hogy apám a főnököm.
Gönczöl: De legalább alkalmaz valaki. A végén még te veszed át a céget.
Keszeg: Kéne a fenének! Azt nem csinálnám.
Gönczöl: Ja, tényleg, az már valódi munkának minősülne és felelősséggel.
Keszeg: Pontosan. (Berengár felé.) No, és te? Mi jót csinálsz?
Berengár: Egy könyvelő cégnél dolgozom.
Keszeg: Akkor te legalább nem lopod a napot, mint ez a „díszegyetemista”. Bár bevallom, én is csinálnám, ha volna még támogatott félévem. Hiányzik az egyetemi élet.
Berengár: Sokan így vagyunk, szerintem. Az egyetem óta már nem röhögök annyit.
Keszeg: Ezt aláírom. Gimiben, egyetemen legalább napi egyszer kijutott egy jóízű röhögésből. Mikor atyai rugdosások hatására elkezdtem dolgozni, valahogy kevesebb jókedv szorult a napjaimba. Hál’ Istennek feltalálták a hétvégéket, így igyekszem ekkor pótolni a hiányt.
Gönczöl: Most olyan voltál, mint Pocok. Ő szokott ilyen depis dolgokat mondani.
Keszeg: Tényleg, most, hogy mondod! Piszka hívott, hogy az Ücsörgőben vannak és ma Pocok a műszakos. Igazából oda indultam, de gondoltam, benézek ide is. Pista bá’ söre az első. Ti nem jöttök?
Berengár: Hát, nem tudom srácok, nem lenne rossz, de lassan mennem kéne.
Gönczöl: Még korán van. Mikor megy az utolsó buszod?
Berengár: Népligetből megy fél 12 körül.
Keszeg: Hát akkor? Bőven van még idő.
Berengár: (Kis habozás után.) Na, jó. Végül is még úgysem voltam abban a kocsmában.
Gönczöl: Erről van szó!
(Koccintanak, majd fények le.)
Harmadik kép:
Helyszín: utca. Hárman a sorok között/színpad előtt sétálnak, közben átrendezik a színpadot.
Első Jelenet:
Keszeg: Az Ücsörgő egy nagyon kedves kis pub. Még a gimiben fedeztük fel, és azóta az egyik kedvenc kocsmánk.
Gönczöl: Kik lesznek ott?
Keszeg: Piszka, Pocok, Dugó és Nárcisz.
Berengár: Ők is sulis ismerősök?
Keszeg: Dugóval évfolyamtársak voltunk, még a corvinuszos időszakból. Nárciszt és Piszkát rajta keresztül ismertük meg. Pocok már akkor az Ücsörgőben dolgozott, ővele a sörözések közben lettünk jóban. Végül kirúgták a bölcsészetről, így állandósként továbbra is a kocsmában melózik, hogy a diákhitelt törleszteni tudja.
Berengár: És a többiek?
Keszeg: Piszka OKJ-s tanfolyamon elvégzett valami pénzügyi képzést, és egy olyan cégnél helyezkedett el, ami épp akkor indult be. Ha valaha lesz félretett pénzem – ami aligha fog megtörténni mostanság – akkor kifaggatom, hogy mit csináljak vele. Múltkor Dugó is kikérte a véleményét valami építészettel kapcsolatos adózási izéről.
Gönczöl: Dugó is nagy kártyakeverő, nem véletlen, hogy őket összefújta a szél.
Keszeg: Jól csinálja. Bár sosem dolgoznék az építőiparban.
Gönczöl: Te sehol sem dolgoznál.
Keszeg: Naná, hogy nem. Ha tehetném, soha sem dolgoznék. Amit szívesen csinálok, azért meg nem adnak fizetést sehol sem.
Berengár: És a lány?
Gönczöl: Nárcisz marketinget tanul a Metropolitan Egyetemen. Kedves csaj, de korántsem könnyű eset.
Keszeg: Hát nem is. Ha Dugó és Piszka nem hívná többször, én aligha gyászolnék utána.
Gönczöl: Jaj, csak nem azért a régi fejmosásért mondod ezt? Még mindig nem tetted túl magad rajta?
Keszeg: Hogyne tettem volna. De egy plázacica ne oktasson ki engem arról, hogy mit szúrok el az életemben. Idegesítően magas lóról tud prédikálni, mintha ő tökéletes lenne. Hiába dögös, a jellemét még nem sikerült kozmetikáznia.
(Fény fel, színpad átrendezve.)
Gönczöl: Ott is van az Ücsörgő.
Negyedik kép:
Helyszín: Ücsörgő Pub. Kulturáltabb berendezés, a sarokban egy pianínóval. Háttérben halk, vidám zene megy. A színpad közepén, egy asztalnál ül Nárcisz, Dugó, Piszka.
Első Jelenet:
(Gönczöl, Berengár, Keszeg fellépnek a színpadra.)
Piszka: No, nézd csak! Keszeg felülmúlta önmagát, még Gönczölt is összeszedte valahonnan.
Gönczöl: Szevasztok, gyerekek! Ő itt Berengár Kelemen. Mezőkövesdről hazajövet ismertem meg.
(Berengár körbeköszön, kezet fog mindenkivel.)
Piszka: Szevasz, Piszka vagyok!
Dugó: Üdv! Dugónak hívnak, ha már mindenki a becenevét használja.
Nárcisz: (Kissé színpadiasan nyújt kezet.) Szia, Nárcisz vagyok, anyakönyvezve is.
Piszka: Épp jókor jöttetek! Most akartunk rendelni egy kör felest.
Gönczöl: Én benne vagyok, de előbb valami mást is iszom.
Dugó: Mindjárt jön Pocok, aztán leadjuk a rendelést. Csórikám már zsinórban harmadjára vállalja be a szombatestét. Szar lehet ennyit gürizni, ilyen kevés fizetésért.
Keszeg: Miért? Nem is keres olyan rosszul. Nálam valamivel többet keres, tudtommal.
Piszka: Jó, hát azért a munkáért ne is várj aranyrudakat!
Dugó: (Keszegnek.) Már mondtam neked, miért nem jössz hozzánk dolgozni?
Keszeg: Tudod te azt jól. Utálom az építőipart és mellesleg jól megvagyok én ott, ahol vagyok.
Dugó: Te tudod, öregem! Pedig, ha okosba csinálja az ember, akkor jó lehetőség az építőipar. Pocoknak is nem véletlenül mondom, hogy…
Nárcisz: (Közbevág.) Jaj, hagyd már abba! Minden alkalommal elmondod ezt. Nem lehetne kihagyni az előadást ma este?
Keszeg: Nyugi anyukám, már jön is Pocok bácsi!
Második Jelenet:
(Pocok be. Fáradtan, unott arccal, fásult hangon beszél. Mikor meglátja Gönczölt és Keszeget, kissé felderül, de csak egy pillanatra.)
Pocok: Ti is itt vagytok? Minden oké?
Gönczöl: Helló, helló, uram!
Pocok: Azt tudtam, hogy Keszeg is be fog futni, de rólad nem szólt.
Gönczöl: Mi is véletlenül találkoztunk az Alfában. Be is mutatnám Berengárt.
Pocok: Szia! Gondolom Pocokként említettek engem a többiek. Berengár: Igen (közben kezet fognak.) Szia! Kelemen vagyok.
Nárcisz: A Berengár jobban cseng. Nem is tudom, olyan úriasabb. Van valami jelentése is?
Berengár: Azt hiszem, medvét jelent.
Pocok: (Elővesz egy kis füzetet.) Na, szóval… Mit hozhatok?
Piszka: Hozz légyszi’ egy vodka shot-kört, két korsó sört, mivel Dugónak jövök eggyel.
Pocok: Rendben (Nárciszhoz fordul, félszegen, szégyenlősen.) Nárcisz, te mit parancsolsz?
Nárcisz: (Felmutatja a borospoharát.) Ugyanezt, köszönöm!
Pocok: Keszeg, te gondolom, sört iszol.
Keszeg: Jól ismersz, haver.
Berengár: Hoznál nekem, légy szíves két korsó sört? Egyiket Gönczölnek.
Gönczöl: Köszi, pajti!
Pocok: Rendben fiúk, lányok, mindjárt hozom!
(Pocok ki.)
Harmadik Jelenet:
Gönczöl: Na, meséljetek! Mi van veletek?
Piszka: Semmi extra. Mondjuk húzós hetem volt. Sok volt az ügyfél és lefárasztottak.
Nárcisz: De neked úgy sem esik nehezedre a beszéd. Ha kell, lyukat beszélsz az emberek hasába, csak, hogy meggyőzd őket.
Piszka: Naná! Ebben a szakmában lyukat kell beszélni az ügyfél hasába, hogy végül potenciális malacpersellyé váljon a cég számára.
Gönczöl: Rendkívül humánus gondolat.
Piszka: Csúnyán hangzik, de így van. Az ügyfelek elégedettek, és akinek van, az szeret hivalkodni a pénzével. Én csak útmutatást adok, hogy mibe, hogyan fektessenek be, és persze azt a lehetőséget ajánlom fel nekik, amiből nekem is hasznom van.
Dugó: Nem árt, ha az ember tájékozott a pénzügyi dolgokban. A vállalkozásomat nem tudnám fenntartani, ha nem ismerném, és nem használnám ki a lehetőségeket.
Gönczöl: Vagyis a kiskapukat?
Dugó: Ha te is végzel az egyetemen, és elkezdesz rendesen dolgozni, akkor majd megérted. Papíron és gyakorlatban másként működnek a dolgok. Nem könnyű egy kisvállalkozást életben tartani, miközben körbe vagy véve a nagyobb halakkal, és ha az az ára, hogy egyszer-kétszer füllentenem kell az elszámolásoknál, akkor én azt bevállalom.
Nárcisz: A füllentés nem bűn, sőt, inkább izgalmas, és gyáva vagy hazug ember az, aki még nem tett hasonlót.
(Pocok be, hozza az italokat.)
Piszka: Hoppá, meg is jöttek a frissítők! Hát akkor, pusztítsuk el ezeket!
(Pocok kiosztja az italokat, majd mindenki elvesz egy felespoharat. Pocok ki.)
Gönczöl: Egészségetekre, gyerekek!
(Megisszák a feleseket.)
Piszka: (Berengár felé.) Mivel foglalkozol?
Berengár: Könyvelő vagyok egy kisebb cégnél.
Piszka: Na, akkor bizonyos fokig rokonszakmánk van. Ha bármi kérdésed lenne valami pénzügyi dologgal kapcsolatban, csak szólj!
Nárcisz: Az nem túl unalmas?
Berengár: Nem egy kalandregény, de már egészen beletanultam, és meg is élünk belőle.
Nárcisz: Ki a többes szám? Barátnő, feleség, netalán már család?
Berengár: Barátnő, a család még messze van.
Dugó: Hamar leszúrtad azt a bizonyos zászlót. Sokáig nem tartott a kalandozások kora. Persze ezt nem negatív értelemben mondom, félre ne értsd!
Nárcisz: És a házasságot tervezitek már, vagy még nem akarod lekötni magad?
Berengár: Tervek vannak, persze, de nem szeretnék semmit elsietni.
Nárcisz: (Kuncogva.) Megértem. Isten ments a házasságtól!
Piszka: A házasság nem csak egy igenből és egy csókból áll. Kell egy biztos alaptőke, hogy beindulhatnak a dolgok. Nem érdemes családot alapítani, amíg az ember nem stabil anyagilag.
Keszeg: Azért nem kell mindent ilyen anyagias oldalról nézni. Ha megvan a dinamika, akkor miért ne lehessen belevágni? Kár túlgondolni az életet.
Piszka: Kellenek a tervek, a célok, amik szerint el lehet indulni. A céltalan ember vakon tapogatódzik a nagyvilágban. Mondjuk ez rád pont igaz, Keszeg.
Keszeg: Haha, humorzsák! Én legalább nem kattogok olyan dolgokon, amik úgy változnak, mint az időjárás. A túl sok cél csak megfojtja az embert.
Dugó: Nem, hogyha az ember ügyesen lavírozik. Mindenki arra törekedjen, hogy a saját céljait elérje.
Keszeg: Akkor is, ha mások céljait keresztezi?
Nárcisz: Mindenkinek a saját boldogsága a legfontosabb, épp elég nagy feladat ezt elérni. Mások céljai mindig csak másodlagosak lehetnek, ilyen az ember.
Gönczöl: Ezt nem feltétlenül gondolom így. Emberként lemondhatok mások javára, sőt, mások céljai olykor fontosabbak is lehetnek, mint a saját megrögzöttségem. Egy házasságban gyakran tesz ilyet az ember.
Nárcisz: Ha egy házasság arról szól, hogy lemondjak a számomra fontos dolgokról, akkor inkább köszönöm, nem!
Gönczöl: Márpedig sok ilyen lesz, ha egyszer oltárhoz lépsz. Ott már az egyéni érdekek háttérbe szorulnak és van, amit el kell engedni a közös célokért.
Piszka: Ha van befektetés, van haszon.
(Pocok be.)
Pocok: Most végre leülhetek egy kicsit. Fú, de utálom az ilyen szombatokat!
Keszeg: Na, Pocok pajtás, ne légy mindig így letörve!
Pocok: (Ironikusan.) Bocs, majd veszek vigyori-tablettát.
Gönczöl: Megértem, hogy kimerült vagy. Dugó említette, hogy ez a harmadik szombatod zsinórban.
Pocok: (Lesújtva beszél, nem idegesen.) Az! Tele a tököm már! Olyasmit melózok, amit nem szeretek, és ezt persze szarért húgyért, mert a diákhitel elviszi egy jórészét. Még mázli, hogy tudok anyáméknál csövezni, de tényleg! De mivel a mama-hotel kint van a gyászban, és a műszakok délelőttől estig tartanak, ezért aztán elmegy az egész rohadt napom, vagyis magánélet zéró. Pihenés, szórakozás? Áh! …Hagyjuk is a francba!
(Dugó szólni akar, de Pocok keservesen leinti.)
Pocok: Dugó, hagyjál már az építkezéseddel!
Negyedik Jelenet:
(Magányos idős hölgy belép nemezkalapban, nagykabátban. Leül a sarokban egy pohár vörösborral. Pocok, Dugó, Nárcisz hármasban beszélgetnek, közben Berengár Pocokhoz hajol.)
Berengár: Te, Pocok! Az a néni visszatérő vendég?
Pocok: Naná! Évek óta idejár, már akkor is itt volt, mikor első hetes voltam a kocsmában. Gyakran megjelenik éjszakánként, kikér egy száraz Shirazt, és mindig ugyanabba a sarokba ül le. A kocsmában az az egyetlen egyszemélyes asztal, ezért is szoktuk a Magányos Saroknak emlegetni. Sosem láttam még, hogy társaságban jött volna, vagy, hogy beszélgetni kezdett volna bárkivel is. Csendben megissza azt az egy pohár bort, majd mintha itt sem lett volna, egyszer csak kisétál az ajtón. Fura egy jelenség, tán már kicsit szenilis is.
Gönczöl: Szegénykém, nem éppen egy rétesnyújtó nagymamának tűnik.
Pocok: Szerintem az égvilágon senkije sincs.
Nárcisz: (Megvetően.) Szánalmas élet lehet.
Pocok: (Melankolikus hangon.) Az ember nem magányra lett teremtve, az már biztos.
Ötödik Jelenet:
(Öreg zongorista be. Lassan elcsoszog a pianínóhoz. Zsebkendőt tesz a hangszerre, ráteszi poharát és leül.)
Berengár: És ő ki?
Pocok: Mi csak úgy hívjuk, az Öreg Zongorista. A főnök sokat mesélt róla. Évek óta törzsvendég, és minden szombaton megjelenik, pontban ilyenkor. Mindig ugyanazt a dallamot játssza el a felesége emlékére, aki néhány évvel ezelőtt meghalt, épp a házassági évfordulójuk előtt, egy szombat estén.
(A háttérzene elnémul, és az öreg játszani kezd. A sarokban ülő asszony felemeli a fejét, a kalap alól látszik a szomorú arca. Mindenki mozdulatlan, csak Berengár forgatja a fejét egyik szereplőről a másikra. Mikor a dalnak vége, az öreg csendben feláll, és kisétál. Ekkor mindenki megmozdul, a háttérzene is ismét megszólal.)
Gönczöl: Egy ismeretlen élet rövid szimfóniáját hallhattuk.
Keszeg: Érdekes élete lehetett a kis öregnek.
Berengár: Ő már megélte azt, ami nekünk még hátra van.
Gönczöl: Így van! A jövő arra van, hogy emléket csináljunk belőle.
Piszka: Jól mondjátok. Véleményem szerint a ma estét is ki kell használni, és űzni kell az emlékeket.
Dugó: Így így, drága barátom!
Nárcisz: Én benne vagyok, de menjünk máshová, ez a hely kezd unalmas lenni.
Gönczöl: Berengár? Ugye te is velünk tartasz?
Berengár: (Még mindig kissé habozva, majd miután körbenéz a társaságon, válaszol.) Ezek után hülye lennék, ha lelépnék!
Pocok: Akkor jó szórakozást, srácok! Én megyek vissza szívni.
Ötödik kép:
Helyszín: éjszakai busz
(Színpadon, függöny előtt egymás mellé állított székek, félhomály, sárgás vagy kék fény dereng. Buszhang a háttérben. Közben a színpadot átrendezik a Limbó helyszínéhez.)
Első Jelenet:
Nárcisz: Fúj, de büdös ez a busz! Húgyszag van!
Gönczöl: (Vigyorogva.) A jó öreg éjszakai tömegközlekedés.
Nárcisz: Ez az egész busz, ezekkel a félcsöves alakokkal, mintha valami szellemjáraton lennénk. Hihetetlen, hogy ez a színvonal!
Piszka: Megszólalt Miss Glamour.
Gönczöl: (Elváltoztatja a hangját, mintha bemondó lenne.) Kedves Utasaink, a következő megálló a Limbó!
Berengár: Ez is egy kocsma?
Nárcisz: Félúton egy pub és egy szórakozóhely között. Van tánctér, bulis terem, de nyugis rész is. Fura figurák szoktak ott megjelenni, tipikus olyan arcok, akiket nappal nem látsz.
Berengár: Mire gondolsz?
Nárcisz: Nem figyelted még meg? Az éjszakai alter formákkal ritkán lehet nappal találkozni. Mintha ilyenkor éjjel bújnának elő az odúikból a furcsa hajukkal, az agyontetovált külsejükkel.
Dugó: mint valami elcseszett tündérmese szereplői.
Gönczöl: Ez a szép az éjszakában, hogy megváltoztatja az embert.
Piszka: Vagy inkább az éjszaka folyamán elfogyasztott pia és egyéb mókás szerek. Apropó! Egy jó Sziréncsók koktél jöhet?
Dugó: Óh! Ördögi egy ital. Azzal kell kezdenünk, Piszka!
Nárcisz: Fúj, én olyat még egyszer nem iszom!
Piszka: Berengár, neked muszáj innod egyet! Valami iszonyatos egy keverék, nagyon finom, de attól aztán másik galaxisba kerülsz.
Nárcisz: Igen, amikor a vécét támasztva kihányod.
Piszka: Mondjuk, Berengárnak nem lenne rossz egy Kronosz Sarlója sem, amolyan beavatásnak.
Keszeg: Juj, azt senkinek se!
Dugó: Valóban a Kronosz Sarlója a legdurvább. Abszint, Metaxa, chili, meg még fene tudja, mi van benne.
Berengár: De mi ez a név?
Gönczöl: A görög mitológiában Kronosz volt az egyik titán. Átakarta venni Uranosz hatalmát, ezért egy sarlóval levágta a pali farkát. Innen a név, a pia olyan brutális, hogy kimiskárol.
Nárcisz: Micsoda hülyeségekre tudnak gondolni egyesek!
Gönczöl: Jaja, de azért van benne fantázia. Bár én bevallom, nem vagyok nagy koktélos. Maradok az alap hármasnál: bor, sör, pálinka. A bor Krisztus vére, a pálinka Szűz Mária könnye, a sör pedig az angyalok pisája. Csupa mennyei ital.
Keszeg: Hát, ha ezen múlna a megváltásod, akkor téged már szentté avattak volna.
Hatodik kép:
Helyszín: Limbó Club
(Oldalt a pult, színes égősorral megvilágítva. Asztalok, székek, romkocsma jellegű díszlet. Popzene és kocsmai alapzajok a háttérben. A pult körül fiatal vendégek. Sok zeneirányzat öltözködési stílusát mutatják: rockerek, a popzene kétezres évek divatja, rapperek, punkok, hipszterek…stb)
Első Jelenet:
(A társaság megáll a pult előtt.)
Piszka: (Itallapot ad Berengárnak.) A második oldalon vannak a koktélok. Én a Sziréncsókot ajánlom, de mindegyik nagyon király. Mi megnézzük a tánctermet.
(Nárcisz, Dugó, Piszka, Keszeg el, Berengár és Gönczöl a pultnál maradnak.)
Berengár: (Nézegeti egy ideig, majd Gönczöl felé fordul.) Te mit ajánlasz?
Gönczöl: Amit a fiúk mondanak, az valóban padlóra küld, de szerintem kérj egy Métiszt. Az rumalapú pia, gyümölcsös.
Berengár: Akkor az lesz.
(Int a nagydarab pultosnak. Odahajol, meghallgatja a rendelést, majd elkezd mixelni, töltögetni.)
Gönczöl: Ja, szerintem ez az egyik legjobb. Amit a többiek isznak, nekem egy kicsit durva, úgy értem, hogy a végére már nem esik jól.
Berengár: Ki tudja, lehet azokat is megkóstolom.
Gönczöl: Áh! Azt ne tedd! Három ilyen koktélt egymás után leküldeni biztos rosszullét.
Pultos: No meg teljes adásszünet. Hidd el, nem egyszer látok ilyen tragikus mutatványokat. Itatják magukat ezek a piák, csak aztán ki is kapcsolják az agyadat. Volt pár olyan nagylegény, akik teljesen bekattantak, mint a pesti boszorkány.
Berengár: (Kuncogva.) Pesti boszorkány? Az meg ki?
Pultos: Még nem is hallottatok róla? Pedig érdekes figura. Nem nagyon tudom a történetét, valójában még én sem láttam, csak néhány sztorit hallottam róla. A pletykák szerint van egy hajléktalan nyanya itt Pesten, aki teljesen bolond, az is lehet, hogy még Lipótmezőről szabadult. Az a heppje, hogy egy babakocsit tologat, amiben mindenféle kacatot összegyűjt, de ami a legmorbidabb, hogy a sok szemét között van egy játék baba is. Elvileg azt képzeli, hogy az a játék húsvér gyerek, eteti is, meg elringatja. Kicsit közveszélyes, mert random embereket követ, meg ráordibál a járókelőkre. Sokan mondták, hogy látták már ezen a környéken is. Itt a kocsmában akkor szoktuk emlegetni, amikor a tökéletes megbolondulásig leisszák magukat egyesek. Szoktuk mondani, hogy „elviszi őket a pesti boszorkány” és hogy „bekattant, mint a pesti banya”.
Gönczöl: (Nevetve átveszi az italokat.) Mindig hallani valami újat.
Második Jelenet:
(Gönczöl és Berengár leülnek egy asztalhoz. Keszeg be.)
Keszeg: Egész jó a hangulat a táncrészen. Dugó és Piszka már tök részegek.
Gönczöl: Ahogy elnézlek, te sem fújnál nullát a szondán.
Keszeg: Hát, Gönczölöm, azt valóban nem, de a mai estét nem is a józanságnak akartam szentelni.
Berengár: Mit ne mondjak, fiúk! Valahogy már nagyon hiányzott ez a hozzáállás. Tudjátok, ha az ember elszokik valamitől, akkor már fel sem tűnik neki, hogy valójában mennyire szereti is azt.
Keszeg: Akkor nem bántad meg, hogy maradtál?
Berengár: Áh! Sőt, nagyon is fel vagyok dobva.
Gönczöl: Hiába, ki kell ereszteni a gőzt. Évával nem szoktatok bulizni?
Berengár: Nem nagyon. Vagyis a szó szoros értelmében egyáltalán nem voltunk buliban, leszámítva egy-két nyári koncertet. Így, hogy a belvároson kívül élünk, ritkán adódik olyan program, amiért szívesen bejövünk Pestre. Inkább kerti parti, sütögetés, meg baráti vacsorák jelentik a kikapcsolódást.
Keszeg: Kertvárosi buckalakó lettél. Félre ne értsd! Nem bántásnak mondom, ez csak amolyan jelenség. Aki kertvárosba költözik, egy idő után befészkeli magát, és a legritkább esetben mozdul ki, amivel nincs is semmi gond, mert szép a nyugalmas élet. Megvan azért a kertvárosi életnek is a maga romantikája.
Berengár: Ezzel most úgy jellemezted az életem, mintha nyugdíjas lennék.
Keszeg: Nem nyugdíjas, de a kertvárosban a Szindbád-féle ember is lenyugszik.
Gönczöl: Mondjuk ez igaz. Te Miskolcon éltél, bent a városban, ahol azért több volt az inger, a kaland. Persze egyetemistaként ez természetes, de ha most éppenséggel nem vidéken élnél, hanem itt a belvárosban, akkor vajon több izgalmas emléked lenne?
Berengár: (Elgondolkodva.) Más lenne, az biztos, és minden bizonnyal Évával is más lenne a kapcsolatunk.
Gönczöl: Azért ez éles váltás volt. Mármint a kollégium után egyből kiköltözni egy kertvárosba. Félig-meddig persze már együtt éltetek a koliban, de az mégsem ugyanaz, mint amikor már valóban csak ketten laktok. Hirtelen össze lettetek zárva egy külvárosi negyedben, ahol főként már családosok, vagy minimum házas emberek élnek. Nem csoda, hogy felmerült a házasság, hiszen ezt a példát látjátok.
Keszeg: Meg, úgymond átléptetek egy mezőt. Kimaradt a lakás-életmód, akár albérletben, akár saját lakásban, amikor egy kis helyen éltek együtt, de nem olyan nagymértékű elszeparáltságban, mint egy kertes ház esetében.
Berengár: Nem egészen értem.
Gönczöl: Én sejtem. Egy fiatalokkal teli kollégium után egy nyugodt, külvárosi életmód következett. Nem éltétek meg az, úgymond átmenetet, ami egy lakás lett volna. Egy lakás, amiben már csak ti ketten éltek, lakótársak nélkül. Egy lakás, ami viszont még a belvárosban van, ahol még adottak azok a lehetőségek, amik arra szolgálnak, hogy kiéljétek a kalandos fiatalságot. Ez egy lendületesebb életmód, amiben főszerepet kapnak a bulisabb élmények, de már kezd kiforrni az igazi elhatározás kettőtök kapcsolatában, ami egy házasságot, végül majd egy családot eredményez.
Berengár: Igen, valóban nagy volt a kontraszt a kollégium, és a „nyuggeres” külvárosi élet között.
Gönczöl: De figyelj, tök jó helyzetben vagytok! Valakik hosszú évek után sem tudnak eljutni oda, ahol most ti tartotok. Persze, úgy tűnik, ennek is meg volt az ára, de ha meglesz a kellő elhatározás, akkor jön vele a gyűrű is.
Keszeg: (Vigyorogva.) És az örök béklyó.
Gönczöl: Hülye gyerek! Nem megijeszteni kell!
Harmadik Jelenet:
(Piszka be.)
Piszka: Mi van, suttyók? Nagyon beültetek ide.
Gönczöl: Csak dumálgatunk. Dugó és Nárcisz?
Piszka: Dugóval a tánctéren hülyülünk, de kicsit lapos a társaság. Nárcisz meg összeakadt valami bájgúnárral, mikor eljöttem, már épp nyálat cseréltek.
Keszeg: Hamar összekapott egy balekot.
Piszka: A szép kirakat bevonzza a vásárlót. Na, de nem véletlenül lapos itt a helyzet. A pultos csávó mondta, hogy ma buli van a DeepVault-ban.
Gönczöl: (Izgatottan.) Hogy hogy? Nem is tudtam. Márpedig azt illene megfontolni!
Piszka: Reméltem, hogy nem csalódok benned! Éjfél környékén át kéne nézni.
Berengár: Hoppá, még egy úti cél?
Piszka: Így van, haver és nem is akármilyen. Az egyik kedvenc szórakozóhelyünk, és nincs is messze. Mindig jó dj adja a zenét, és ma is egy trance, deep house féle buli lesz.
Gönczöl: Jó kis elmerülős zene. Lábrotyogtatós.
Berengár: Nem vagyok egy techno rajongó, de ma már nem megyek haza.
Gönczöl: Ez a beszéd, uram! Ma este alászállunk!
Piszka: Iszunk még egyet-kettőt, aztán irány a buli. Na de én visszanézek a többiekhez.
Negyedik Jelenet:
(Piszka el, Berengár, Gönczöl, Keszeg az asztalnál maradnak.)
Gönczöl: Hiába, az alkohol furcsa egy szer. A történelem során viszonylag hamar rátalált az ember, és a civilizációk fejlődésével együtt fejlődött az alkohol kultusza is. Szerves része lett a kultúránknak.
Keszeg: Naná! Persze, az embereknek kellett és mai napig is kell egy kis bódultság. Valamiért ez jó nekünk.
Berengár: Egyszerű nyugtatószer. A régi kultúrákban is csak azért használták, mert eltompította az agyat, így közelebb érezték a túlvilágot, meg az isteneiket.
Keszeg: Mondjuk erre más szereket is használtak. Sámánok, táltosok, főpapok, vagy micsodák a tudatmódosítókban hitték a kapcsolatot a szellemvilággal. Nincs ebben semmi különös, akkor még nem tudták, hogy ezek csak egyszerű kémiai vegyületek, és nincs bennük semmi túlvilági.
Gönczöl: Mondjuk ezzel nem értek egyet. Vegyük az alkoholt példának. Véleményem szerint az ember azért iszik, mert az alkoholban felfedezett egy bizonyos kaput, ami érzelmeket szabadít fel, olykor akaratlan érzelmeket. Ha érzelmileg pozitív hatást fejt ki a pia, akkor önfeledten élvezzük a pillanatot, de ha túlságosan távolinak érezzünk a kívánt boldogságot, akkor beüt a jó öreg „depisre itta magát” állapot. Viszont a két állapot ugyanarra az okra vezethető vissza, hogy az ember boldog akar lenni. A mérgezett állapotban is a boldogságot keressük, egy csipet boldogságért cserébe képesek vagyunk az önpusztításra. Azért nem vagyunk állatok, mert egy adott jelenségben többet látunk, mint a puszta életben maradás ösztönszerűségét, éppen ezért az emberi tudat túllépett a fizikális létezés kezdetleges szintjén. A boldogság nagyobb motiváció, mint maga az élni akarás, mert hát enélkül szar az egész.
Keszeg: Jaj, Gönczi! Te mindennek olyan nagy feneket kerítesz. Szerintem túlgondolod. Az alkohol, a drogok, meg mi emberek is csak vegyülethalmazok vagyunk. Persze, hogy berúgunk, mivel az alkohol így hat a szervezetünkre. Ha sósavat iszogatsz, akkor belehalsz, pusztán azért, mert így hat a testedre. Szerintem nincs ebben semmi fennkölt… Nézd már!
(Keszeg oldalra mutat, ahol Piszka és Dugó lép be. Dugó vécépapírba tekert kézzel, fájdalmas grimasszal érkezik.)
Keszeg: Na, csak nem személyi sérülés?
Dugó: De, sajnos. Sikerült elvágnom a kezem.
Keszeg: Hogy a francba csináltad, te barom?
Dugó: Semmi nem volt (közben Piszkával együtt leül). Táncolás közben megbotlottam egy rohadt padkában, és eltaknyoltam, de úgy, hogy a kezemben széttört a pohár és megvágott. Az a baj, hogy eléggé mélynek tűnt a seb. Kéne ragtapasz.
Gönczöl: Mindjárt kérek a pultostól, aztán menjünk be a budiba lemosni a kezedet.
(Gönczöl és Dugó félre.)
Piszka: Lehet, elvesztettük ma estére. Egy perc néma csend elesett bajtársunkért.
Keszeg: Ugyan már, le kell ragasztani, aztán csókolom!
Berengár: Hát, csak nem olyan vészes!
Keszeg: Kétlem. Nehogy már egy kis vágás miatt haza kelljen mennie. Ennyire ne legyen nyápic!
Piszka: Majd kiderül. Minden esetre én elmegyek a buliba és remélem, hogy ti sem hagytok cserben.
(Gönczöl és Dugó vissza.)
Gönczöl: Túl mély. A vérzés nemsokára el fog állni, de a sebet össze kéne húzni, márpedig ezzel a gyenge ragtapasszal semmire sem megyünk, és a pultosoknak sincs erősebb kötszerük.
Piszka: Hát ez remek! Akkor mi lesz?
Gönczöl: El kéne menni az ügyeletre. Kell rá valami rendes kötés, talán még össze is fogják varrni.
Dugó: Hagyjál már, dehogy megyek ilyenkor a kórházba!
Gönczöl: Márpedig muszáj lesz. Lehet, hogy csak varrással lehet megoldani.
Dugó: Csúcs! Azt se tudom, hol a sürgősségi.
Gönczöl: Itt van nem messze, metróval tíz perc. Ha azon múlik, akkor elkísérlek. A DeepVault úgy is abban az irányban van, és még csak most lesz éjfél.
Berengár: Megyek én is. Most úgy is csak itt iszogatnánk egy órát. Ha már úgy is útba esik, akkor miért ne?
Keszeg: (Vállat von.) Úgy sem voltam még az ügyeleten.
Piszka: Én visszamegyek, megkeresem Nárciszt. Majd a helyen találkozunk!
Hetedik kép:
Helyszín: Ügyelet várója
(Fehér falak, fehér székek. A színpad két oldalán egy-egy fehér ajtó.)
Első Jelenet:
Dugó: Végre már, hogy megjöttünk! Messze van ez a kórház.
Keszeg: Ahogy elnézem, ez lesz az a hely, ahol levágják a kezedet.
(Közben leülnek a székekre.)
Dugó: Anyádét! Remélem, gyorsan megleszünk.
Keszeg: Van egy sanda gyanúm, hogy itt töltjük az éjszakát.
Dugó: Nem muszáj ám itt lenned!
Berengár: Szerintem nem lesz itt baj.
(Rövid csend, körbenéznek a váróban.)
Keszeg: (Megdöbbenve.) Mi a fene! Nincs rajtunk kívül senki sem.
Berengár: Biztos jó helyen vagyunk?
Gönczöl: Hát, ezt mondták az asszonykák a recepción.
Keszeg: Mázlink van. Ennyi.
Dugó: Egyáltalán melyik ajtó a rendelő?
Keszeg: Amelyiken kijön majd az orvos, gondolom én.
(Kinyílik a jobboldali ajtó, megjelenik egy fehér köpenyes orvos.)
Orvos: Fáradjon be, kérem!
(Dugó és Orvos el.)
Keszeg: Na, ez gyorsan meglesz! Nem megyünk ki addig egy cigire?
Gönczöl: Én most nem kívánom, te csinálj nyugodtan.
(Gönczöl átadja a cigarettás zacskót.)
Keszeg: Kösz! (Sodrás közben.) Tán mire elszívom, Dugót ki is engedik. No, pajtások! Mindjárt gyüvök!
(Keszeg el.)
Második Jelenet:
Gönczöl: Szóval, még benne vagy a buliban?
Berengár: Persze! Most már úgy is csak az első busszal tudok hazamenni, szóval nincs választásom.
Gönczöl: Bocs, hogy így alakult. Nem jött jól ez a kis kitérő.
Berengár: Ugyan már! Azt mondtad, hogy amúgy is útba esik a hely, meg legalább kicsit józanodom. Ez a kis szünet jólesik.
Gönczöl: Örülök, hogy így látod. Dugónak és Keszegnek sem árt, ha nem kap azonnal piát. Dugó már így is alkotott.
(Hirtelen szirénahang szólal meg, mintha épp most fordulna be egy mentőautó az épület mellé. Hangos beszéd távolról, gyors léptek zaja, majd a színpadra siet két mentős, akik egy véres ruhájú, eszméletlen fiatalembert tolnak be. A két mentős hangosan sürgetik egymást, majd eltűnnek a színpad másik oldalán. A távolban hallani lehet, amit beszélnek.)
Mentős 1: Gyorsan, gyorsan! Hol van már a szakorvos?
Oxyológus: Mi történt?
Mentős 2: Huszonéves fiatal férfi, feltehetően ittas vezetés. Kulcscsonttörés, bordatörés, koponyatrauma. Mellkason több nyílt seb, súlyos vérveszteség, gyenge életjelek.
(A beszéd elhalkul, ajtócsapás hallatszik, majd csend. Gönczöl feláll, és a hangok irányába lép, majd megáll megdöbbent arccal.)
Berengár: Mi a szar volt ez, basszus?
Gönczöl: Láttad, hogy nézett ki az a fiú? Egyidős lehet velünk. Istenem, remélem meg tudják menteni!
Berengár: Alig volt arca a srácnak.
Gönczöl: Talán már nem is élt!
Berengár: Biztos meg tudják menteni. Már itt van a kórházban, van itt eszköz, orvos, minden. Ha eddig életben tudták tartani, akkor most már nem lehet baja!
Gönczöl: Remélem… Nagyon remélem.
(Kattanó hang, mintha kinyitnának egy zárat. A baloldali ajtóban egy kopasz, fekete öltönyös férfi jelenik meg, kezében nyitott, sötét bőrborítású mappával. A nyitott ajtó mellett állva úgy tesz, mintha valamit beleírna a mappába. Komor, érzelemmentes az arca, és sápadt. Egyszer csak elindul, és lassan végigsétál a színpadon. Nem néz rá Gönczölre és Berengárra.)
Berengár: Hát ez meg ki lehetett?
Gönczöl: Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy nem gyógyítani van itt.
(Újabb neszezés, beszédhang hallatszik a baloldali ajtó mögül – amerre a sérültet vitték –, majd belép a két mentős, lassan, szomorúan.)
Mentős1: Esélye sem volt szegénynek.
Mentős2: Persze. Már nem tehettünk semmit. Csoda, hogy eddig életben tudtuk tartani. Szegény srác!
(Meglátják a két rémült fiatalt, erre összeszedik magukat, és komoly arccal, halkan köszönnek, majd kisétálnak a színpadról.)
Berengár: (Rövid szünet után.) Meghalt.
Gönczöl: Igen, neki ez volt az utolsó éjszakája. Talán csak egy rossz pillanaton múlt az egész, egy kicsi hiba, és vége. Talán ő volt a hibás, talán más, de megtörtént, és itt kötött ki. Mi is feküdhetnénk azon az ágyon.
(Nyílik a rendelő ajtaja, Dugó be.)
Dugó: Na helló, helló, sutyerákok! Mit néztek ilyen bamba képpel? Beütött a pia?
(Gönczöl és Berengár összenéznek, mintha némán megegyeznének, hogy nem mondják el, mit láttak.)
Gönczöl: Ahogy elnézem a kretén vigyorodat, minden rendben.
Dugó: (Mosolyogva.) Naná! Néhány apró öltés, némi kötés, és vége. A doki nagyon jó arc volt, végig viccelődtük az egészet. Hát Keszeg hol van?
Berengár: Kiment rágyújtani.
Dugó: Szóval, akkor irány a DeepVault!
Gönczöl: Te még jönni akarsz?
Dugó: Hogy a fenébe ne? Ezek után muszáj folytatni a bulit!
(Dugó vidáman el, Berengár és Gönczöl komoly arccal követik.)
Nyolcadik kép:
Helyszín: Utca
(Színpad előtt/ sorok között sétálnak a szereplők, közben a színpadot átrendezik.)
Első Jelenet:
(Dugó, Gönczöl, Keszeg, Berengár sétálnak, egy-egy dobozos sör van a kezükben.)
Keszeg: Még jó, hogy kitalálták a 0-24-es boltokat. Kell ez a kis útravaló sör.
Dugó: De kis flegma volt a boltosnő!
Berengár: Még csodálod? Sok ittas fiatalt szolgált már ki, sok részeg barmot, aligha mi vagyunk az emlékezetes vásárlók.
(Felmennek a színpadra, a függöny be van húzva, de nem teljesen. Egy kis rés nyitott. Gönczöl megtorpan, és a rés felé néz.)
Dugó: No, mi van mester? Pisálnod kell?
Gönczöl: (Kissé melankolikus hangon.) Nem nézünk be ebbe a sikátorba? Mutatnék valamit.
Dugó: Jaj, haver! Így soha a büdös életbe nem érünk oda. Volt már elég kitérő, szerintem menjünk. Már biztos jó a buli.
Keszeg: Őszintén, én is mennék tovább. Már bőven elmúlt egy óra, és bulizni kéne.
(Gönczöl csalódottan elindul, de Berengár is megáll.)
Berengár: Engem érdekel. A buli kitart reggelig, majd nemsokára mi is csatlakozunk. Addig mérjétek fel a terepet!
Dugó: Nekem oké.
Gönczöl: Nem tart sokáig, csak egy kis érdekesség, ami fontos volt számomra.
(Keszeg és Dugó a színpad oldalán el, Berengár és Gönczöl belépnek a függöny mögé. Fények le, függöny el.)
Kilencedik kép:
Helyszín: Elhagyatott színház, sötét sikátor
(A színpad közepén utcalámpa, mellette pad. Csak az utcalámpa ég, minden más sötét)
Első Jelenet:
(Gönczöl megáll a lámpaoszlop mellett, és a nézőtér felé mutat.)
Gönczöl: Látod itt ezt a romos épületet? Talán nem is hinnéd, de hajdanán egy gyönyörű színház volt. Hol klasszikus, hol egyedi műveknek teremtett egy tarka univerzumot az a kicsiny színpad, amit mára már széthordott az utca embere. Betört ablakok, szemét és kosz, a falakon ízléstelen graffitik… minden, ami megmaradt belőle, már csak lebontásra vár.
(Gönczöl kicsit előre lép és a magasba mutat).
Gönczöl: Nézd csak! Ott, a bejárat felett. Még látni a feliratot. Igaz, már olvashatatlan, de én tudom mi áll ott: „Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik”. Ez egy József Attila vers első sora. Gyerekként még nem értettem, most már kezdem sejteni, hogy miért is festették a bejárat fölé.
(Gönczöl leül a padra és továbbra is a nézőtér felé mered. Berengár is leül mellé.)
Berengár: Honnan ismered ezt a helyet?
Gönczöl: Gyerekként sokszor voltam itt. Jó volt látni, ahogy a színpadon egy másik világ elevenedett meg, miközben én csak a sötétben ültem. Tudtam, hogy ez csak játék, de amíg véget nem ért a történet, addig minden valósággá vált. Láttam a karakterek gyengeségeit, mégsem szólhattam nekik, hogy ne kövessék el a hibájukat, hiszen én csak megfigyelője lehettem a világuknak. Majd a függönyt elhúzták, a lámpák felgyúltak, és a színészek mosolyogva léptek ki történetükből. Akkor már nem számított, győztek-e vagy vesztettek-e. A gonosz kezet fogott a főhőssel, majd közösen hajoltak meg a nézők előtt.
(Gönczöl hátradől és iszik egy kortyot.)
Gönczöl: A színdarabok alapján a saját életemet is elképzeltem. Gondolataimban voltam már jó, rossz, bűnös életű ember, és szent is. Már annyiféle életutat kitaláltam magamnak, de mikor a gyermeki képzelgések nem váltak valóra, akkor rá kellett jönnöm, hogy valamit rosszul csinálok. Rájöttem, ha nem hozom meg a szükséges döntéseket, ha hiányzik az elhatározás, akkor bizony az elképzelt életút sosem kerül megrendezésre. Akkor nem leszek rendező a saját történetemben, csak egy színész, aki a jelen villanásaiban csapong egyik érzelemről a másikra. Érted, hogy mire célzok?
Berengár: (Kis szünet után.) Értem!
Gönczöl: Minden színdarabnak kell, hogy legyen valami mondanivalója. Kell, hogy szóljon valamiről, kell, hogy a karaktereket nehéz kérdés elé állítsák, a színészek döntéseinek pedig muszáj tovább gördíteniük az eseményeket, egészen a végső felvonásig.
Berengár: De vajon felismerik-e a színészek, hogy mi a kérdés, és mi a válasz rá?
(Berengár kiissza a sörét, és összenyomja a dobozt.)
Berengár: Minden nap meghozunk döntéseket, akár tudatosan, akár öntudatlanul. De semmi sem garantálja, hogy jól döntöttünk. Nem tudjuk meg, mi lett volna, ha a másik lehetőséget választjuk.
Gönczöl: Igen, ez valóban így van. Nincs garancia. Talán ezért is szeretünk megmaradni a múltban, mert nem akarunk még a jövő kérdéseire választ adni. Márpedig egyszer válaszolnunk kell rájuk!
Berengár: Ezért is olyan nehéz felnőni. Ezért is olyan nehéz boldog felnőttnek lenni.
Gönczöl: Talán már rég elrontottuk. Talán már évek óta rossz vágányon zakatol az életünk.
Berengár: A saját kétségeink közt vergődünk, valahol a felnőtté válás küszöbén.
(Rövid csend, miközben a nézőteret figyelik, majd Gönczöl is megissza a sörét.)
Gönczöl: Ideje indulnunk! Az éjszaka még tartogat nekünk meglepetéseket!
(Fény le, függöny le.)
Tizedik kép:
Helyszín: DeepVoult Club
Első Jelenet:
(Elektronikus zene hallatszik, egyre erősebben, majd a függöny elhúzásával éri el a leghangosabb szintet. A színpadon táncoló emberek, villogó fények, de továbbra is sötét van. Berengár és Gönczöl bejönnek, ők is táncolni kezdenek. Nárcisz, Piszka, Dugó, Keszeg megjelenik, integetnek egymásnak, megveregetik Berengár vállát, majd mindenki magában táncol. Berengár középen, csukott szemmel egyre inkább belemerül a zenébe. A fény csak őt emeli ki a mozgó tömeg közül, közben a többi szereplő eltávolodik tőle. Egyszer csak lassul a zene ritmusa, mire a tömeg is lassítva kezd táncolni, jelezve, hogy Berengár számára „megáll” az idő. A sötétben mozgó tömeg közül megjelenik Kebra, és Berengár mellett kezd táncolni. Berengár kinyitja a szemét – a zene még mindig lassítva szól, a tömeg is lassítva táncol – és ekkor Kebra belép a reflektorfényébe. Egymásra mosolyognak. Ekkor ismét valós idejűre változik a zene, és a tömeg megfelelő ritmusban táncol tovább. Berengár és Kebra együtt táncolnak.)
Berengár: (Kebra füléhez hajolva.) Hogy hívnak?
Kebra: (Átkarolja Berengár nyakát.) Kebra vagyok.
(Átölelik egymást, majd abbahagyják a táncot, ezután csak egymásra néznek. Ekkor ismét lelassul a zene és a tömeg. Berengár becsukja a szemét, és közelít Kebra felé, hogy megcsókolja. Mielőtt összeérnének az ajkaik, nagy dobbanás hallatszik a zenében, a fények kialszanak egy pillanatra, minden sötét, de a színpad hátterében egy női arc (Éva) jelenik meg. Szívdobogás hallatszik, és három dobbanásra háromszor villan fel Éva arca a színpad mögött kivetítve. Hirtelen ismét felgyúlnak a villogó fények, és a reflektor ismét Berengárt és Kebrát világítja meg. Berengár arca rémült, és ijedten néz Kebrára.)
Kebra: (Csábítóan, hízelegve.) Mi a baj?
(Berengár eltolja magától a lányt.)
Kebra: (Már dühös, akaratos hangon.) Na, mi az?
(Berengár hátrál, majd a szeme elé teszi a kezeit, mire kialszik a reflektor fénye. Egy pillanatig sötét van, csak a villogó fények világítanak. Majd a reflektorfény ismét felvillan, Berengár elveszi kezeit a szemétől. A fény újbóli felvillanására Kebra rémisztővé változik – mialatt a fény kialszik, maszkot húz, vagy kézzel szétkeni a sminkjét, vagy helyet cserél egy másik, ijesztővé sminkelt szereplővel. Berengár megrémül.)
Kebra: (Kacagó, démoni hangon.) Mire vársz? Itt vagyok!
Berengár: (Rémülten, hitetlenkedő hangon beszél magában és közben menekülni kezd. Ezalatt a reflektorfény ismét kialszik, és csak a villogó fények világítanak tovább.) Ne… Ez nem lehet! Ne… Ki innen, ki kell jutnom innen!
(A fények lassan kialszanak a színpadon, közben a függönyt is behúzzák, de a zene tovább dübörög. A színpad oldalában ismét megjelenik Berengár, a reflektorfény is megvilágítja, miközben zavart tekintettel menekül. A zene halkul, jelezve, hogy Berengár egyre távolabb jut a szórakozóhelytől. Berengár a színpad előtt szalad, mikor a színpad sarkában előlép a pesti boszorkány – babakocsit tol, benne kukászsák, és egy játékbaba. A reflektorfény halványan megvilágítja, mire kinyújtja kezét és Berengárra mutat. Hisztérikusan felnevet, erre Berengár megtorpan és ijedten szalad a színpad másik végébe. A boszorkány visszalép a függöny mögé, eközben a dobogó zene fokozatosan elhalkul. A függöny ismét szétnyílik, és újra utcai díszlet van a színpadon – lámpaoszlop a színpad szélén, szemetesláda, háttérben falat mintázó vetítés/ függöny. A zene teljesen elnémul, és Berengár fáradtan leül a színpad közepére. Kezébe temeti arcát, és hangosan lélegzik, miközben fokozatosan megnyugszik.)
Tizenegyedik kép:
Helyszín: utca
Első Jelenet:
(Berengár a lépcsőn/ kapualjban ül, fejét lehajtja. Mélyeket sóhajtozik. Gönczöl belép, cigarettázik.)
Gönczöl: (Széles mosollyal.) No, végre! Azt hittem már, hogy szó nélkül válunk el. Há’ mi lelt téged?
(Berengár szégyenlősen elfordul, nem válaszol.)
Gönczöl: (Leül Berengár mellé és komoly hangon folytatja.) Csak annyit láttam, hogy egyszer csak megindulsz a kijárat felé. Úgy néztél ki, mint aki rosszul van. Az utcára érve el is vesztettelek.
(Rövid csend, Berengár nem szólal meg.)
Gönczöl: Azért nem örültem volna, ha csak úgy lelépsz. Jó kis este volt ez. Csak itt a végén elkapott valami rossz fless, ugye?
Berengár: (Elcsukló hangon.) Hajszálon múlt, hogy egy teljesen vadidegen lányt megcsókoljak. Valahogy eszembe se jutott, fel sem fogtam, mit készülök épp tenni, de abban a pillanatban, mikor odahajoltam a lányhoz, abban a pillanatban, egyszer csak felvillant a fejemben Éva arca. Szégyen!
Gönczöl: Na, ugyan már! Ember vagy.
Berengár: Éva igazán nem ezt érdemli. Különlegesnek hittem magam, aki megérdemel egy ilyen különleges lányt.
Gönczöl: Nyugi, ne ostorozd magad! Amúgy is, ki a különleges? A világ szemében senki sem az, csak futkározó senkik vagyunk. Viszont bármennyire is vádoljuk magunkat, mindannyian különlegesek vagyunk a saját szemünkben, mert mindenki a saját kis életének a főszereplője, így nézve pedig képmutatás, ha önmagadat semmibe veszed. Tehetsz a világra, de önmagadra ne szarj!
Berengár: Viszont rájöttem valamire. Ott lenn a pincében, mikor feleszméltem, hogy mit is készülök tenni, valahogy… nem is tudom. Visszaállt a rend a fejemben. Rájöttem, hogy az a sok minden, ami kavargott bennem egész este, valójában mind egy kérdéshez tartozott. Most úgy érzem, hogy tudom, mit akarok.
Gönczöl: És mi volna az?
Berengár: Szeretem Évát! Szeretem és vele szeretnék maradni. Meg akarom kérni a kezét.
Gönczöl: (Megveregeti Berengár vállát.) Akkor hát a döntés megszületett?
Berengár: Igen. Elég volt a tapogatódzásból! Talán itt az ideje felnőni, és elengedni, ami a múlté.
Gönczöl: Örülök, hogy így gondolod! (Ekkor leveszi Berengár válláról a kezét.)
Berengár: Pazar este volt, tényleg (Felnéz az égre, a színpadon innentől kezdve fokozatosan erősödik a világítás, jelezve, hogy hajnalodik). Sok minden történt, de itt az ideje hazamennem.
Gönczöl: (Ő is felnéz az égre.) Igen. Ez az éjszaka véget ért, a reggel fényében pedig minden visszaváltozik, mi is visszajutunk a józan valóságba. Józanság nélkül a bódulat unalmas játszótér.
Berengár: Azért kicsit félek, hogy a másnaposság is befigyel. Bár, ha időben hazaérek és alszom egyet, talán megúszom.
Gönczöl: Legyen úgy!
(Felállnak mind a ketten, Berengár kérdőn körbenéz.)
Berengár: Honnan indul egy olyan busz, ami kivisz a Népligethez?
Gönczöl: (A nézőtér felé mutat.) Ha itt a főúton elindulsz, akkor lesz egy megálló. Már a normál menetrendi járatok mennek, szóval nem kell sokat várnod.
Berengár: Kösz! Te is erre jössz?
Gönczöl: Nem, én másfelé megyek.
Berengár: Rendben! Kösz mindent! Tényleg jó este volt!
Gönczöl: Én kösz, hogy jöttél! (Kezet ráznak). Vigyázz magadra, koma!
Berengár: Te is!
(Gönczöl ki, csak Berengár marad a színpadon, a fények tovább erősödnek. Felvételről halljuk Berengár gondolatait.)
Berengár: Hát véget ért az éjszaka. De jó lesz hazaérni, végre! Alszom egyet, egy jó nagyot alszom, és mire felkelek, már Éva is otthon lesz. Végre ott lesz velem, és végre megölelhetem.
Vége
Rendezői ajánlás
A történet egy fiatalember vívódását mutatja be, melynek központi témája a felnőtté válás. A főhős fiatal felnőtt, friss diplomás, akinek látszólag „sínen van” az élete, mégsem elégedett a helyzetével. Az eseménydús egyetemi évek után hirtelen belecsöppent a szürke hétköznapok monoton világába. Emellett folyamatos célzásokat kap arra, hogy ideje volna megkérnie barátnője kezét. A történet kezdetén egyértelművé válik a konfliktus, amely pszichés eredetű, éppen ezért a megoldás folyamata is pszichés szinten zajlik.
Onnantól kezdve, hogy Berengár felébred a vonaton, minden esemény, minden helyszín, minden karakter az ő lelki világát jeleníti meg, és egyben bemutatja, miként jut el a végső elhatározáshoz, a konfliktus megoldásához.
A főhős mellett Gönczöl karaktere dominál a történetben. Gönczöl is, akár a főhősön kívül minden szereplő, allegorikus karakter, Berengár bohém énje. Kettejük kapcsolata szimbolikus, melyet a neveik árulnak el: a Berengár név germán eredetű, jelentése medve. Gönczöl neve utalás a Göncölszekér csillagképre, ami egyben a Nagy Medve csillagképet is alkotja, vagyis szimbolikusan egyazon személyek. Ezen felül a Göncölszekér fontos tájékozódási csillagkép is, éppen ezért Gönczöl lesz az, aki a történet során segíti, terelgeti a főhőst. A kezdeti jelenetben Berengár visszaemlékszik az egyetemi évekre, és melankolikusan elgondolkodik párkapcsolata jövőjéről. Mikor elalszik, kilép a valóságból, éppen ezért Gönczöl már mellette ül, és az ő invitálására kezdődik meg Berengár „lelki utazása”. Keresztnevük viszont a jellemük különbségére utal: a Kelemen név jelentése jámbor, szelíd, miközben a Dénes név Dionüszosz nevéből származik, aki a bor és mámor istene volt a görög mitológiában, kifejezve ezzel a fiú bohém jellemét.
Az éjszaka során megismert fiatalok egy-egy negatív tulajdonságot testesítenek meg, amelyek gátolják a főhős jellemének fejlődését. Keszeg a céltalanság, Piszka az anyagiasság, Dugó a csalásra való hajlam, Nárcisz az önimádat, Pocok pedig a fásultság megtestesítője. Ez az öt tulajdonság kíséri Berengárt a megoldás felé, és egyben a felnőtté válás folyamatában. Mindegyik tulajdonságot fokozatosan elhagyja, míg végül csak önmaga marad a DeepVoult termében. Az öt tulajdonság közül Keszeg marad a legtöbbször Berengár mellett, mivel leginkább a céltalanság hátráltatja a végső döntéshozásban.
A történet során négy szöveg nélküli szereplő tűnik fel, akik egy-egy olyan állapotot szimbolizálnak, amelyektől Berengár fél. Az öreg zongorista elhunyt feleségére emlékezik, az elmúlást, a boldog, de véges szerelem állapotát jelképezi. A magányos hölgy egyedül éli mindennapjait, megtört és elhagyatott, aki nem kap szeretetet a környezetétől. A sürgősségi várójában színre lépő fekete öltönyös férfi a váratlan halált szimbolizálja, ami egy szempillantás alatt véget vethet mindennek. Az utolsó ilyen karakter a pesti boszorkány, aki Berengár menekülésekor tűnik fel, és az őrületet szimbolizálja.
A lelki utazás térben is kiteljesedik. Berengár vidékről érkezik, és az éjszaka során minél inkább halad a főváros belsejébe, annál inkább mélyebbre hatol saját lelki világában is. Az Alfa Söröző a kezdeti állomás, ahol Keszeg csatlakozik, vagyis a céltalanság már a kezdeti fázisban megmutatkozik Berengár lelkében. Az Ücsörgőben mind az öt negatív tulajdonság jelen van, és együttes erővel hatnak a főhősre, aki egyre inkább élvezni kezdi a „randomnak” mutatkozó szórakozást (éppen ezért Pocok, vagyis a fásultság, az első tulajdonság, ami elhagyja Berengárt az útja során). Az éjszakai járat ijesztő, kísérteties hangulatú helyszín, jelezve, hogy a lelki utazás korántsem veszélytelen, és árnyaltan tükrözi azt is, hogy Berengár pszichés állapota nem éppen tökéletes, vagy kiegyensúlyozott. A Limbo Club (limbo jelentése: pokol tornáca, menny és pokol közötti világ) már sokkal inkább zajosabb, bódultabb színtér. A vendégek is vegyes stílusú, szokatlan öltözetű alakok, a beszédtémák egyre elvontabbak, filozofikus mélységűek. Berengár egyre közelebb kerül a lelki mélységhez, és ezért is jön szóba a pesti boszorkány jelensége, ami szintén utalás a főhős labilis jellemére. Gönczöl viszont lebeszéli az erős italokról, és helyette a Métisz nevű koktélt ajánlja (Métisz a görög mitológiában az értelem és megfontoltság istennője), ezzel is terelve a főhőst a helyes út felé. A váró, ahol Dugót ellátják, bizonyos értelemben a halál előszobája. Fehér, jellegtelen, sivár hely, ahol Berengár csak szemtanúja egy ismeretlen ember tragikus halálának. A főhősben itt ismét felmerül az elmúlás gondolata, ahogy az Ücsörgőben is, mikor az öreg zongorista játszik, de ez esetben sokkal frusztrálóbb és sötétebb módon tapasztalja meg a halál jelenlétét. A romos színház az utolsó állomás, ahol Berengár elgondolkodik az életéről, helyzetének jelenlegi állapotáról. Minden, amit Gönczöl mond, valójában az ő gondolata, és a padon ülve jön rá, hogy Gönczöl (az örökké bohém, a „carpe diem” kisugárzású fiú) valójában fél. Fél a jövőjétől, fél a felnőtté válás nehézségeitől, és a felelősségvállalástól.
Ez az a pont, amikor Berengárban meginog a felhőtlen fiatalság képe, és rájön, hogy előbb-utóbb el kell szakadnia Gönczöltől, és a „bálványozott” fiatalságától (ami a történet végén meg is történik, mikor Gönczöl fizikálisan is „leveszi róla a kezét” és elbúcsúznak egymástól). A DeepVoult („mély pince”) a legmélyebb állomás Berengár pszichéjében. Itt nem történik valódi beszélgetés, társalgás, kivéve, mikor Kebra megjelenik. A szórakozóhely sötét, átláthatatlan, csak a fények villognak, jelképezve Berengár érzéseit, melyek össze-vissza cikáznak. Dübörgő, elektronikus zene szól, mély basszussal és monoton ritmusokkal, melyek párhuzamba állíthatóak a főhős immár „lecsupaszított” gondolataival. A táncoló tömeg egybeolvad, a társaság szétszakad, és Berengár arra nyitja ki a szemét, hogy egyedül van. Ekkor megjelenik előtte Kebra (neve az illecebra latin szóból ered, ami csábítást, kísértést jelent). Berengár enged az ismeretlen szépségnek, és egy kis időre megfeledkezik Éváról, de a végső pillanatban felvillan előtte az arca, és rádöbben, hogy mi a fontos számára, hogy mit is akar valójában. Ezen a ponton teljesen meginog a lelki egyensúlya, és rémülten menekülni kezd (Kebra arca démonikussá változik, jelképezve Berengár bűnös vágyainak valódi mivoltát). Mikor kiszalad a szórakozóhelyről az utcán szembetalálja magát a pesti boszorkánnyal, vagyis az őrülettel. Ez mutatja, hogy Berengár a legmélyebb pontját is megjárta a lelki világának, úgymond az „őrület határáig” ment.
Az utolsó jelenet békés, és nyugodt hangulatú. A főhős kimondja a választ a saját kérdéseire, amelyeket a történet elején fogalmaz meg magában. Kimondja, hogy szereti Évát (Éva jelentése: élet, életet adó), meg akarja kérni a kezét, ezzel egyúttal a felnőtté válást, jellemének további fejlődését választja. Gönczöl elégedetten megveregeti a vállát, hiszen az ő „küldetése” (az éjszakában való útmutatás) is sikeresen lezárul.
A történet elmesélését nagyban emelheti, ha a díszletek, hangok, fények tükrözik az adott helyszín hangulatát, mondanivalóját. A nézőnek érzékelnie kellene a színpadi megjelenésből, színi játékból, hogy egy karakter mit szimbolizál. Maga a történet mesés jellegű, elrugaszkodik a realitástól, így az előadás módja is tartalmazhat mesés, vagy „varászlatos” elemeket.
Király Áron a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: ~Éjszakai kalandorok
Ezek is érdekelhetik!
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
Benyhe István: A Templom és az ország →
