Hegedűs Gyöngyi: [ahogy emelkedtem], nepáli idő szerint délben
[ahogy emelkedtem]
ahogy emelkedtem, tűnt el rólam a ruha, azt mondták, maradjak inkább ülve, vissza rogytam a padra, és onnan mondtam be a megválasztott jelölt nevét, a jelölt felállt, ahogy emelkedett, egyre jobban öltözött volt, és kérdőre vont, hogy nem mondtam be az arányt, én addigra az amfiteátrum görbületét kerestem a padokban, a frontális megszelídítését, de nem volt, íves padokon nem lehet deresre, mint kérdőre vonni, és a szégyenpad sem működik, az ívet kerestem, mint boltívet a vízszintesben, kismedence, de hol a nagymedence, és eddig azt miért nem kerestem, a boltívet, ha már a függőlegesből elvették, a magasság vízszintjét, és akkor kimentem, ruháim pár lépés alatt elrongyolódtak, ívbe görbültek a padok, és a hangom már nem az enyém volt, és valaki belőlem kérdezte meg, hogy választhattátok a pénzt, hisz lám, ennyitől is megépül, ha akarom, aztán a hang ott hagyott, a saját hangom már csak elfúló zokogás volt, minden valaha elszónokolt beszédnél jobban beletette testem a sírásba, nem tudtok rommá épülni, nem tudtok rommá épülni, hogy belmagasság legyen az ég, rázkódta a rezzenetlen atyafiak felé.
álomleírás, Balatonaliga, 2023 pünkösdjén
pünkösdi ég (H. Gy.)
nepáli idő szerint délben
nem értem mi történik, ha érteném, nem
lenne ima, lassan gyűlik, nem kell ég a fel
hőhöz, nem kell új nap, csak bár egy sok
nappal ezelőtti, mit megállítottak,
hogy még legyen, mit innensőnek nevezzek,
a láthatóhoz inkább kell hit, mint a láthatatlanhoz,
folyami hó a fogaim között, ismeretlen összefolyásnál
térképre fel nem tett hordaléksziget a hegy. a meg
állított nap ontani kezdi az eget, a történetből nem
tágító asszonyi üledékkel: a mélységből kiált-
hatsz, de mit kezd a
hang az ürességgel, el
ég: megtörténtem.
hazafutás (H. Gy.)
Illusztráció: hazafutás (H. Gy.)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
