Szűcs János: Képtelen (két vers)
Határ
Keltétől nyugtáig a naptüzek
lángra lobbantják az égi azúrt;
élőre és holtra rótt jel üzen,
s világunk zenittrónjáról az Úr.
Elhagy az anyag, páráll a lélek!
Írva van az időkapszulában:
„a végzetben új végkezdet éled,
még ha por sem maradhat utána.”
Meg is állhat, akár évezredig;
az idő nem méri önnönmagát,
a jelenig mégis megérkezik:
a határ itt van, és nem odaát!
anno Domini 2023. (04.17.)
Képtelen
Téridő-Möbius-szalag –
végtelenített végtelen,
színe s fonákja ugyanaz:
képtelen. Mégis létezhet,
nemcsak képzelet; határa
őssejttől jelenig elér,
mégsem ismer önmagára,
ha arcképével szembenéz.
Ki rakja össze az épet,
nemlétből a létezőket? –
darabot a törmelékhez.
Ki szól majd a Teremtőnek?
anno Domini 2023. (05.20.)
Szűcs János a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: ~Képtelen
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
