Lajtos Nóra: 9 x 9 x 9*
*„A vers a 2023. évi Versmaratonra született ajándékképp: költő a költőtársnak” – magyarázza a szerző a vers születését. Lajtos Nóra évek óta személyre szóló szerzésekkel lepi meg a versünnepen vele egyidőben szereplő költőket. Ebben az esztendőben társa volt még a mikrofon előtt: Both Balázs, Miklya Zsolt, Vári Fábián László.
Zalán Tibornak
„Az irodalomtörténészek beveszik úgyis.” (Z. T.)
1.
Balassi-emlékkard kezedben:
így vívsz csatát a költészettel –
de kell-e vívni egyáltalán,
vagy megvívódik az magától,
a maga útján: madárúton,
ha úgy tetszik… tőled tudjuk, hogy
a költő mackónadrágban is
költő, agya hűs penge és kard:
ó, Schopenhauer, ó, Kierkegaard
2.
A B2 páholyból nézve
milyen a Napútnyugta fénye?
Van-e ingered alkonyatkor
az írásra, vagy törlésre int
a belső fegyelem s figyelem?
A semmi ágán csücsülni mint
egy ázott pokróc kiterítve…
Sartre mit mondana vajon erre?
nagy valószínűséggel: semmi-t
3.
Felező-szonettjeidben ott
az élet félbe vágva, mintha
a nagyim kamrájában járva
a leves szűrőn átfolyna a
gyermekkorom; nagyapámat lá-
tom, amint szalmalevest eszik
az orosz fogságban, s közben a
lovak reggelijére gondol…
hiányzik a szecskaszag-otthon
4.
Hamsuni éhség bennem a szó,
korog kíméletlenül, mikor
verset gépelek. Mi haszna, mondd,
hogy ír az ember, hacsak az nem,
hogy ha nem írna, már nem élne –
avagy az is bolond, akiből
pernahajder lesz vagy poéta…
a diódaráló bedarál,
így vagy úgy megyünk a fazékba
5.
Mikor ezeket a sorokat
gépelem neked, szülinapos
Sziverid: még csak hatvankilenc
lenne, de a pesterzsébeti
éjszakai csatangolások
emlékét nem veheti el tő-
led senki; szélherceged nyakán
a sál úgy simul, mint neked so-
ha… nagy a földet zabálók sora
6.
Nem vagy nőből. Nem tudhatod, mi-
ként szeretkeznek a csillagok,
ahogyan nyögve felragyognak,
majd kihunynak az éjszakában,
s a bolygók együttállásakor:
Vénuszod alszik melletted, s te
kagylóvá szelídíted a haj-
nalt, arctalan már a Hold, mikor
aszúvá érlelődik a kor
7.
Történt egyszer, hogy nem nyolcvanegy
sornyi lett a kész költeményed,
hanem nyolcvanhárom, ezért hát
zárójelbe tetted az utol-
só strófád két sorát, mondván:
az irodalomtörténészek beveszik
úgyis… keresnek majd érveket,
és gyártanak elméleteket,
te pedig jót nevetsz magadban
8.
Tudtad-e, hogy augusztusban,
annak huszonhetedik napján
vettek utolsó lélegzetet
Gion és Utassy, hogy aztán
a Virágos katona és a
Csillagok árvája odaát
megreformálják a mennybéli
próza- s lírakánont, majd isznak
egy kis bort az egészségedre
9.
Ennek most nem lesz sem eleje,
csak vége… Papírvárosodba
tévedek, és látom, amint az
Istenek az árokparton ül-
ve merevlemezre mentik le
még meg sem írt szövegeidet –
s ha bedöglene a winchester,
(„De ki a fene az az Eszter?”)
átmentelek nyolcvanegy sorba
Illusztráció: Teknős Miklós fotójának felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
