Tarsoly Péter: Ekliptika, Csatlakozás (versek)
*
Ekliptika
Kihűlt a napfény omlik a dombokon
gurulva süpped lábnyoma homlokom
verőerében lüktet a pillanat
üveggolyóként lábam elé szalad
Hasadt napúton éjszaka villog át
hideg kezével ráüti billogát
korommagányát fröcsköli szerteszét
jeges mohával fedte be üstökét
Ki mondja meg hogy honnan az illata
viaszvirág lonc orgona bangita
hová merülnek nappal a csillagok
ha elmerültek annyi miért ragyog
Kibontja szárnyát lassan a szürkeség
mögötte lázas csillag ezüstje ég
hideg tüzében fürdik a fák sora
fehér hajából hull a zsarátnoka
Csatlakozás
Köszöntjük kedves… itt vagyok
sárga homályban imbolyog
a hajnal, nyirkos állomás
álom-valóság-látomás
Kandeláber, fényburok
most érkezem, vagy indulok
menetrend, óra megremeg
sárga homályban vak terek
Cementlapok, váróterem
most indulok, vagy érkezem
vajon meddig kell várni még
bemondja majd, ha már elég
Acélkorlátok, vassínek
kopott, fakó, halott színek
halott a szín, a csönd süket
Köszönjük megértésüket
Tarsoly Péter a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: ~Szürkeség
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
