Stonawski József: Kármentő (versek)
•
Kármentő
Szennyeződésed visszafordít-
hatatlan, a mosógépben saját
farkukba harapnak
pulóvereid,
s megisszák. Minden
gondolatod: levét.
Vagy. Mint előtte:
valamilyen
néven nevezett.
Bort iszogattál,
és a vöröset,
hogy ne vesszél kárba,
magadról nevezted el.
Kivetültek
Az ablak üvegéhez
csapják a hangjukat.
Szokatlan a reggel.
Ilyen lenne,
vagy csak előre
veti magát a nyár?
Tavasz van.
Észreveszik magukat
a felhúzódó reluxán,
és más tért kerítenek.
Behozhatatlan előnnyel
kezdődik a nap.
Hűvös tavasz
Az örömlények kollekciói
befordulnak,
ez az északi sark.
Nem dőlnek be
május derekának,
és nem is érdemes
időt pazarolni rá,
és be is zárt
a comb-közért,
és a comb-középen túlra
nem lehet felérni ésszel.
Tavaszi ténykedés
Botanikuskodott kicsikét
a kertben a meglett
korú fűkaszával.
Nem bánt vele bután,
nem volt egy botos-tánc ez
a porcelánosban, sem üveges,
csak a fűben hasaló kövér
porcsinoknak a vére hűlt meg
félelmükben a porcleválástól.
Stonawski József a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Kandinszkij
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
