Oláh András: üresjárat, szitokszavak (versek)
*
üresjárat
mint eldobott sörösdoboz
a parkban – kafkai arc –
talán nem is akart idejönni
ez egy másik játszma
más kontextus ahol újra kell
toldalékolni a szavakat
zsugorodnak az érvek
ajtó nyílik záródik
a nyugtalanító várakozás
sötétséggel önti meg a színeket
fotó készül az okmányhoz
papírra préselt pillanat
jóváhagyást igényelve ki is vetítik
egy hatalmas monitorra
adminisztratív bohózat
képernyő méretű szabadságálca
hogy kíváncsian figyelhesse
amikor földet ér a lenyugvó
nap a határon túl holnap
szitokszavak
maradékunkat összesöpröm
kínlódó tekintet és bűntudat
ennyi maradt a szétgurult
tegnapokból
a gyász a legnagyobb magány
ne kérdezd mit viszek
csak szomorúságot tudok
csomagolni
legyűrt a stréber idő
megelőztél
————–goromba csöndet
varázsoltál a tegnap-volt
nevetés köré s belém fulladtak
a megfáradt szitokszavak
Illusztráció: tört idő
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
