Búzás Huba: »Találkozás Kellei György íróval«
*
…cím alatt tudatom – ezúttal és e módon – a hírt, hogy a pesti Hungarovox Kiadó jóvoltából jelent meg Kellei György negyvenedik – „Ahol a magány véget ér” című – kötete.
Az író e kötetének lapjain – a Veszprém megyei NAPLÓ „A kortárs szemével” rovatában 2019-2022 között napvilágot látott – 143 karcolata sorakozik. Érdekes eseményekről szóló, rövid, csattanós élmény- és gondolat-jegyzetek ezek: kritikák, vallomások, novella-cseppkövek esszék formájában, mi több: üdítő eszmefuttatások, elgondolkodásra késztető izgalmas írások. A szépíróként is ismert egykori újságíró (a NAPLÓ kulturális rovatának volt vezetője) amúgy ismert krimiíró, nemrég vette át az I. Magyar Krimifesztivál Életműdíját.
Nem nehéz megelőlegezni: volt és leendő olvasói mindahányan találnak emez írásai között kedvükre valót, amiként találtam én is. A „Második történet a barátságról” című karcolatot. Olvasása közben úgy éreztem: személyesen találkozom az íróval, teszem azt, egy kávézó teraszának sarokasztalánál. Amikor idézi Arisztotelészt: „a barátság egy lélek két testbe szakadva”. Fordíthatnám úgy is: „szakadtan”? Következne ebből, hogy a barátoknak fél-fél lelkük lenne? Dehogy! Ellenkezőleg: lelkük egymás révén – amint lélek-adományaikat viszonozzák – kiegészülhet, gazdagodhat. Aki pedig több igaz barátra akad, több fél lélekkel akár Krőzussá válhat. Valahogy ekként…
Kellei György összetalálkozásunk óta a barátom. Vajmi ritkán találkozunk, legtöbbször csak kötetei lapjain; de akkor személyesen! E szépíró stílusa? Érdekfeszítő gondolatfűzésekkel teli. Ítélőképessége? Bölcsességek melegágya. Teremtő képzelőereje? Kreatív látásmódja forrásául szolgál. Emlékezete? Meglepő képzettársítások lelőhelye. E kötetének gondolatgazdagsága is rendkívüli műveltségéből burjánzik őserdei hévvel. Felkereshetjük, vagy védelmébe menekülhetünk vigaszért, biztatásért, okulásul. Némely gondolatai súlyosak: krátereket ütnek agyunkba; a felrobbanóak repeszei rendre eltalálnak. Mások észrevétlenül beleszövődnek életünkbe.
Szerencsésnek mondom magamat, hogy legalább időnként a fél lelke – nekem úgy tűnik: az egész! – meg-megszólít.
Illusztráció: a könyvborító felhaszn.
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: Tunikák alatt s felett a szépség →
Németh Léna: A szelek fogságában →
Turai Kamil: Már hazai lépcsőket járván →
