A Költészet Napja (2./4) – Halmai Tamás
A Költészet Napja alkalmából szerkesztőségünk kétnapos kínálattal szolgál.
Az első nap – részben korábbi Napút-számból emelve ki (Kútfő-rovat) – Báthori Csaba költőparódiáiból válogat, mellé pedig Halmai Tamás műhelyünkben készülő Egy papagáj gyerekkora című könyvének stílusjáték-sorozatából ad mustrát.
Második nap – ugyancsak Kútfő-módra – Áprilisi tizenegyek című szép hírű összeállításunkból – ⇒http://www.naputonline.hu/2014/03/16/xvi-evfolyam-3-szam-aprilisi-tizenegyek/ – a József Attila nevére alkotott akrosztichonsort emeli ki erre a napra, mind a 30 szerzést. Mellettük Jámborné Balog Tünde két etűdje a “költészet hatalmáról”
Halmai Tamás
Stílusjátékok[*] (részletek)
Beney Zsuzsa: Csapzott falak közt
Az anyagtalan kristályok ködében
Isten tükörbe néz, de csak hamut
pillant a rettentő részvét, sötéten
az anyag dermed, hátha hazajut.
Mi készíthetne fel a gondolatra?
A testet meglepi, hogy szava kél.
Télben egy darab tavasz gomolyogna
égig. Szűnik a nyelv széleinél.
Csupa elsiratás a levegő,
csapzott falak közt alszanak a holtak,
üszkös gyászaink nem bújnak elő,
kibeszéli egy történet a holdat,
s mi hallgatunk, mert naptalan a lét.
Igéid óvják Eurüdikét.
Kalász Márton: Vadászat után
Vélnénk, ép, ha Stefan végett, de ádáz, ha úgy, abbék
gyülemleni, fordultunkban, magasba vétő hegy iránt, léptek mivé, se lépték,
tudván a gond parányos, agg hite szerént, felénk ezt, hihetem,
így hitték, palotai társak, deákországból, kibe vissza csak tömlöci helyen,
így mondták, térülvést nagy vadászatokból, rőzsét hárítva, oltalom,
nem vadat, míg szelídebbre a látnánk vidék, hátra, oldalon
viselt tőr, másik fertály bárha teremne, eltért időben, hitvesre hatályos
sorsot, forgandunk majd, a fővadász, rikolt magasba ki helyett, hogy áldoz
össze irányt és szép titkaidat, hajnali homlok, napszálltai hajnal
meredélyein, míg, tudatvák mindük, nyelv, hogy bátorítson, vétlen hanggal
szólamot tüntet, tündérek ösvényző csapásán, Kedves, ládd, ékre ékes
választ, ma már, de tegnap, mintha holnapok mögé, a fák tanúsága megérez
valamit, bizalmunkból valakit, fakadnánk zsákmányok után, a serlegek ezüstös
mételye dacoljon, s azzal mi – vadászati szűkölőket, már mindig a Bárány üldöz.
Oravecz Imre: Morzsa
Nagy zsivaj támadt aznap,
a patakpart megtelt faluval,
mindenki azt nézte,
ahogy vízre bocsátom
az utcánk legszebb fregattját,
ezt a papírból hajtogatott kis alkalmatosságot,
még Kemencés Borcsa is odagyűlt,
én meg tengerésznek képzeltem magam,
nem olyannak,
akit minden kikötőben vár egy Kemencés Borcsa,
hanem olyannak,
akit Kemencés Borcsa mindig ebbe a kikötőbe vár vissza,
nem emlékszem, mi lett a hajóval,
óceánokig nem lát az emlékezet sem,
csak azt tudom,
hogy hazaérve baljós érzetem támadt,
aztán megláttam,
hogy a földön fekszik csöndben,
Morzsa, szólongattam,
de nem vakkantott vissza,
mert a kenyérmorzsalékok némák,
hiába középkori a föld, amin szétszóródnak,
és időtlen az ég, ami alatt összeseprem őket,
némák a morzsák,
ahogy azóta többnyire én is,
kivéve, amikor a némaság falujáról
költök históriás éneket
az utópornak.
Petrőczi Éva: Visszatérés Heidelbergbe
Idegen nyelven is
otthonok hangja szól.
Ezeréves rügyek fogadják
a novíciák köszönését –
Heidelberg hajnalairól
álmodom újra.
Az ott egy könyvtár,
az ott egy templom,
az pedig Isten ujja.
Filip Tamás: Akác, dió a halott cuccában
Hozzám már hűtlen lettek
jönnek kérdezősködni:
őzést ki említ? Minden csak kiejtés.
Ki épp nem száll fölébe, annak vérkép e táj.
Én nem leszek a szürkék hege!
Ekhnáton jegyzeteiből
készülök fel a Lót-vizsgára.
A szarvassá változott hiúz kiátkozása:
Törless iszkol a határon.
Nemlétiratok könyve?
Benevezés az épp irdatlan lomba?
Hajnali részegység:
hunyok Párizsban,
a Dsida-dalív árnyékában.
Az enter tragédiája
a beragadás szelleme.
Gondoljátok meg: protestálok!
Te lehetsz írje sebemnek,
gyönyörű kis G. B. Shaw.
Csak elvagyunk, mögötte semmi.
Égre hagytad a folyosón a villanyt.
Mégiscsak egy nagy, ismeretlen urna
vendége leszek.
Ez olyan dráma, amit csak
Bánk bán.
[*] Mustra a szerző kiadónknál megjelenés előtt álló Egy papagáj gyerekkora (Stílusjátékok) című kötetéből
Illusztráció: A Költészet Napja
Ezek is érdekelhetik!
Jámborné Balog Tünde: Holtak vigíliáján →
Hegedűs Gyöngyi: Mondat margóért →
Vörös István 60 (Kovács katáng Ferenc nagyinterjúja az ünnepelttel) →
