Vörös Viktória: Csillagindázó (két vers)
•
Csillagindázó
Csillagindázó
hajnal
erdőbotorkáló éj
húzzon sarut
ki útra kel
evezőt emeljen
zsilipelésre
utak
sodorvonalon túl
vak ösvények miket
csak a léghajó
kerülhet el
elveszni bennük
labirintus-hívás
labirintus-kétely
ha ébredsz
kelts
szívesen időzöm veled
addig kitöltöm kávéd
míg utolér
tegnapból holnapot
nyíllövésnyi pillanat
Mennyi erdő
Mennyi erdő
kerít körbe patakot
és mennyi patak hord
egybe hegyet
És hol a határa
a nevükkel
jelekből körülírt tájnak
Milyen messze jut a csobbanás
kavicstól míg mederig ér
Lehet-e
iszapból öntött morotva
válasz a sodrásra
Nyílhat
üreg az éjre
Súrolhat sötétben
keletkezést
a moccanás
Milyen sűrű az a köd
ami felold
végleg határokat
Vajon tengert
álmodik a cet
vagy a tenger álmodja
halraj ölelését
Mi közös
hold és nap alatt
Bálvány ami örök
vagy elmúlik hogy neve
szép
legyen
Milyen válasz születhet
meg nem fogant
kérdésre
Válasz-e
szavak kötésből
oldozása
Illusztráció: Páracsónak
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
