Mondd meg nékem, merre találom…

Tárlat kpr

március 30th, 2023 |

0

Wehner Tibor: Káprázat


Johana Trajanova fotográfus Törékeny című kiállítása

Johana Trajanova Törékeny című kiállítása természetesen nem egy fogalom illusztrációja, hanem egy jelenség megközelítése, jelentéstartalmainak faggatása és felmutatása, az általa inspirált képi kifejezések megjelenítése. A rebbenékenység, a pillanatnyiság, a tünékeny szépség finom eszközökkel láttatott üzenetének szembeállítása, ütköztetése a meg nem jelenített, de a képek által a tudatunkban élesztett, a képzeteinkben előhívott kemény, kíméletlen, brutális valósággal. Mindennek médiuma a különleges bemutatási közegben, a képek virtuális és fizikai hatóterét is kijelölő térben prezentált, valójában tradicionális, ámde nagyon is modern szemlélettel és eszközökkel interpretált fotó és a hangok, illetve a fotó, a hangok és a tér együttese, együtthatása.

 

DSF3456Alkotó és tárlat (fotó: Dejan Cvjatkov)

 

Johana Trajanova művészi pályája úgy alakult, hogy – miután 2014-ben Szófiában elvégezte a Krasztyo Szarafov Film- és Színművészeti Egyetem dramaturg szakát – alkotói érdeklődése a fotográfia felé fordult. Első kiállítását 2018-ban Álmodom címmel, majd a másodikat 2020-ban Talpalatnyi föld címmel rendezte meg a bolgár fővárosban. Bemutatóin – kamatoztatva dramaturgiai képzettségét és tehetségét is – társművészeti effektusokkal gazdagította alkotásait: a fény általi rögzítés révén megvalósított képi megjelenítéssel együtthangzó auditív hangzással, zenével összekapcsolt kollekciókat tárt közönség elé. A kiállítás és az előadás aktusa fonódott mintegy észrevétlenül össze installációja által. Ez a harmadik, Törékeny címmel összeállított műegyüttese is arról tanúskodik, hogy Johana Trajanova innovatív, kísérletező alkotó. Alkotómódszere, képalkotó technikája kapcsán azt regisztrálhatjuk, hogy a fotográfia digitális fejezetének, megújulásának beköszönte, és vívmányai térhódításának korszakában az analóg fényképezés létjogosultsága korántsem fakult meg, hogy a hagyományos fotókép-készítés körében is vannak még kiaknázatlan, ismeretlen, autentikus lehetőségek. Johana Trajanova természeti motívumokat megragadó, modern, korszerű eszközökkel interpretált fotó-képsorozata mindemellett azt is nyomatékosítja, hogy az a technikai különlegesség, az a technikai újítás, amely e művek lényegi jellemzője, nem öncélú játék, hanem a kompozíciók által sűrített és közvetített művészi üzenettel tökéletes egységet teremtő összhang záloga.

 

02“A három elemmé, három négyzetes mezővé bontott kompozíciók…” (Fotó: J. T.)

 

A három elemmé, három négyzetes mezővé bontott kompozíciók eredője egy-egy polaroid fotó. A polaroid-felvétel elkészítése viszont korántsem az alkotói folyamat megszokottnak vélt végpontja, mert ez a fotó a majdani mű nyersanyaga csupán. Mert a művész újabb vegyi folyamatok érvényesítésével, folyadékba merítve a körülvágott képet mintegy meghámozza: a fotópapírról leválasztja a hártyavékony, már-már anyagtalanná vált réteget, majd óvatosan kiemelve a folyadékból új, a képtől tulajdonképpen idegen hordozóra simítja, s ezáltal új közegbe helyezve, új minőséggé avatva ezekből a képhártya-részletekből új kompozíciókat szerkeszt. A képek apró gyűrődései, szakadásai a képek keletkezéstörténetének dokumentumaiként fontos mű-összetevő elemek. A két sorban elhelyezett három képmező, illetve az üresen maradt negyedik négyzet-folt a hiány és a teljesség képfelületévé alakul: a három részlet egy teljes képpé ötvöződhet, de a hiány révén fájdalmas töredezettség, vagy csonkaság-érzetet is indukálhat. A műveket áthatja e fragmentum-jelleg sugárzása: a képeken ugyanis közelről fényképezett lila, bordó és barna színű, illetve átmeneteikből, összemosódásaikból szerveződő virág-, bimbó- és levél-részletek jelennek meg. Részleteken a részletek. Az organikus, növényi motívumok megjelenítésének befogadásához és értelmezéséhez legjobb kalauzunk maga a művész lehet: „A botanika virágformáját felhasználva a projektum időbeliségünket, érzékletünket és törékenységünket figyeli meg, fejezi ki. A levél, a virágszál, a virág maga, a fa rügyet bont, szirmot nyit, levélbe borul, illatot áraszt, elvirágzik, elhervad, elszárad, meghal – de csak egyszer. Másik virág születik, bimbózik, bont levelet, illatozik, virágzik, majd hervad el és meghal – csak egyszer. Ahogy a természet elemeiben a törékenységet keressük, akként – a lélekét is. Az önmagunkét. Törékenyek vagyunk?” Tehát a művész a pillanatot ragadja meg és arra figyelmeztet: minden egyszeri és minden elmúlásra ítéltetett a múlt és a jelen megfoghatatlan villódzásában. Az emlékezés forrásaként számunkra a képek maradnak. Az emlékek megrögződésében segítségünkre lehetnek a képeket befogadó, a képek fölé kupolaként emelkedő, hol megnyitott, hol hártyapapírral zárt kazettákból konstruált sokszögletű építmény, amely a külvilághoz kapcsoló és a külvilágtól elszigetelő, bensőséges közegként, autonóm mű-hatótérként fogadja a befogadókat.  És elmondható, hogy a gömb-sátor és a képsorozat egy műként szemlélhető.

 

_DSF3461 (L)“…a gömb-sátor és a képsorozat egy műként szemlélhető” (fotó: Dejan Cvjatkov)

 

Fogalmi szinten a törékenységet leginkább talán az ellentéteivel magyarázhatjuk és értelmezhetjük: a szívóssággal, a szétrombolhatatlansággal, a masszivitással, az állandósággá merevedett szilárdsággal, a robusztussággal szembeállítva szemléletessé és érzékelhetővé lesz, hogy milyen az a dolog, az a valami, ami légies, ami sérülékeny, ami kecses, ami tünékeny, ami filigrán és finom. E fogalmak, e jellemzők mentén aztán a fizikai lét világából a lelki szférákba kell átlépnünk – és Johana Trajanova különös keletkezéstörténettel determinált képei ehhez az átlépéshez adnak ösztönzéseket, ehhez az átlépéshez segítenek hozzá. A törékeny virágok, a törékeny levelek képei arra indítanak, hogy hol háborgó, hol elnyugvó lelki tájakon kalandozzunk, ahol elvesznek a dolgok valós körvonalai, ahol nincsenek biztosnak bizonyuló tájékozódási pontok, ahol kikapcsolhat a józan tudat és ahol az emóciók vehetik át a hatalmat. A képek lélekhez-vonzása, lélek-sugárzása révén egy-egy pillanatra elragadhatja a szemlélőt a szomorúságokkal átitatott szépség szabadsága, de aztán belátni kényszerül a műélvező, hogy ez a szépség csak egy futó kaland, csak vágyainkat és ideáinkat tükröztető káprázat volt.
(Elhangzott 2023. március 22-én Budapesten, a Bolgár Kulturális Központban, a kiállítás megnyitásán.)*

*A tárlat a BKI-ben (Andrássy út 14.) április 19-éig látogatható.

 

 

GALÉRIA

 Fotók a megnyitóról (Fucskó Miklós felvételei)

 

1_
2

3_

5

4

6a

 

 

Illusztráció: Megnyitó. Johana Trajanova családjával (Fucskó M. fotójának felhaszn.)


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás