Hegyi Botos Attila: A megértésről
Johana Trajanova »TÖRÉKENY« c. kiállítása
Először hangok
válnak ki, szüremlenek át
egy másik valóságból. Madár-, tücsökszó.
Majd fény:
fehérben utazó, otthonnyi tér, légies, könnyű vázszerkezet – egy iglu félgömbjének sátorlapjai.
Hogy aztán sugara a hajnal előtti szürkület, éjből kibomló formák derengő koloritjaira töredezzen.
Belső tér törékeny miniatúrái. Merített papírokra nyomott szivárvány-, sejt-, filmhártyák növénymetszetei.
Megnyílt Johana Trajanova kiállítása.
(Fucskó Miklós felvétele – részlet)
Annyi kedves pillanatkép közül kettőt kiemelnék most Johiról.
Személyesek, egyszerűek, közvetlenek s mintegy végtelenbe tetszők – ahogy megértéseink.
Az elsőt légvonalban szűkezer kilométer s pár év távlatából.
Két zsenge lepkét látok, abban a folyvást egymásra fókuszáló, lelkes légi, ide-oda keringőben. Őt és párját a Fekete-tenger, Tyulenovo parti sziklái fölött.
A második – ezúttal egy fotó –, már ehhez a kiállítási sátorhoz tartozik. S mögötte egyéb életképek. Egy tekintet. Édesanyjáé.
Gáljáé, akit magamban csak Gaiának hívtam.
Az a fehérség. Az a törékenység. És az a virág.
Rózsaujjú hajnal.
Johana Trajanova: Édesanyámnak
Egyszer vagyunk csak mi itt ketten.
Csak most vagyunk épp itt.
Nincsen ezutánunk.
Törékenyek vagyunk voltaképpen.
(Fotó: Tihomir Sztojanov – részlet )
Minél közelebb hajolni. Készíteni pár polaroid-pillanatképet növényekről – összehúzódó sugárizmok, szűkülő pupillák.
Majd azzal a lányos, aphroditéi finomsággal tovább játszadozni, babrálgatni velük – mígnem hártyányi vékonnyá, törékennyé, áttetszővé válnak. S a kézműves növényi rost háttérpapírján színeik fel úgy feslenek, ahogy fehér arcon a halovány pír.
Óhatatlanul adódik a kutatás, a mélyre, a keresztül-hatolás – egyféle asszociáció a mikroszkópok tárgylemezkéinek növénymetszeteivel, mintegy homályos felbontásban. Vagy akár könnynyi párában, valahonnan áttetszőn. Ebből a láttatásból mindez gyengéden felsejlik, ámde ugyanúgy a vizsgált növényi, töredezett rész makroszkopikus egésze is.
J. Trajanova felvételének fh.
Ó, megértés, szárnyaló pillanat – leheletnyi érintés, örökbe égő képek tánca!
Varázslat, te egyetlen valóság – „Mily érzéketlen semmibe venni egy életet, mely nem más, mint törékeny virágszál.” (Dzs. M.)
Illusztráció: T. Sztojanov fotójának részlete
Ezek is érdekelhetik!
Csak ülünk, és cseve… – csetelünk. Ceca Georgieva és Lévai Nóra beszélgetése →
Szepes Hédi: EMBEREK, BÁLVÁNYOK, KRISZTUSOK az Etyeki Műhely Galériában (Nagy Bertalan-kiállítás) →
Wehner Tibor: A SZEMLÉLŐDŐ KÉPSZEREPLŐK ÉS A KÉP-SZEMLÉLŐK* →
