Perczel Attila: Bordó kabátban jöttem eléd (versek)
•
Bordó kabátban …
Bordó kabátban jöttem
eléd, sárga levelet fújt a
szél feléd, őszre tél jött, s
én elgondolom, milyen lesz
a tavasz veled, angyalom.
Egy bordó kabát, nevető
úri szél, kis kezed
kezemben szinte beszél, s
erdő, mező soha el nem
múlva, lábaink előtt
leborulva.
Látomás
Sóhajtva indul a tél hanyagul perdül a szél illetve jöttem és
vagyok hajoljatok meg angyalok
hosszán tódul a táj s ez amire rátalál alulról jött nehéz kezek és
megérintett emberek
Néztem én is minden sarok ahogy fagyott holdsugárként álltam
s egyre lejjebb láttam
izgat feszül a sín s a billegő kocsin talán reszketve vezet egy
utolsó ki részegen és ragyogva belém szeret
vagy: alulról jött nehéz kövek
Mikor táncoló színekben…
Mikor táncoló színekben tűnik fel a harmat, elfog a kísértés, vajon mit akarhat,
ha lángtól vörös az égmennyezet, még nem tudja lábam, hogy merre vezet, ha
kosarát a nap fénnyel szedi tele, lehet a szívemnek egy szelete, s az eső
borzolta friss réteken kalapos gomba az eledelem. Járom messze tájon, mi
kiméretett, figyelem mindezt, amíg lehet, látom, amit még látni jó, és van belőle
millió. És nem tudom már, hogy ki az az én, elveszek, mint kehelyben a fény,
csak megtöltöm kulacsom, úgy megyek tovább, vár engem még csoda száz
legalább. Beljebb az erdő illatos nagyon, lábam imbolyog a friss talajon, epedve
kérdem, milyen licenc, mert úgy tudtam, mindenért drágán fizetsz. De ma
valahogy ez is szokatlanul s könnyen megy, a fűben mókus lapul, egy csillag
leszalad, mint ki elvégezte mind a dolgát, s az ég eleresztette, hosszú kötélen
lóg, míg el nem kapom, vagy ha úgy tetszik, ott is hagyom, de megakad egy
ágon váratlanul, az emberfia ugye mindig tanul, s igéző fénye többé nem
ereszt, neked hoztam, csodáld meg ezt! Mert az útnak mikor nekivágtam,
egyetlen egy volt, amit kívántam, s amíg az út telt, és múlt a táv, összerakott a
világ ezer csodát. Ha még egyszer valaha indulni kell, nem megyek messzire,
nem megyek el, csak zöldülő levélért, rügyező bimbóért, s amit egy kedves szív
megérdemel.
Illusztráció: Bordó kabátban, sárga juharlevéllel
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
