Pintér Ferenc: Játék (haikuk)
ボール
Kincs
Szerezz kincseket!
Üresség az is, de meg
csak így láthatod.
A hasztalan kincs
az út miatt éri meg,
mely felett ragyog.
Kezedben kincsed,
végül lomként forgatod,
nincs láz, nincs titok.
Önmagadtól az
elnéző mosolyt, ne félj,
mindig megkapod.
Hinned, hogy kincsed
akarod, hogy felnőj, csak
azért adatott.
Egy pillanat
Kizökkent akkor
életéből. Létébe
beavatódott.
Engedelmes
Engedelmes volt.
Nem mondták, hogy meghalhat.
Túlélt mindenkit.
Tehetség
Háromévesen
zokogtam már, ha bús volt
anyám meséje.
Játék
Fűben elgurult
labdánkat nem leltük meg,
de menni kell már.
Illusztráció: Elgurult nap
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
