Szauer Ágoston: ARS POETICA (versek)
Illanás
Valószínűtlen szögből
a szél kis szálai.
Érzékeny, ritka percek
mindent megvallani.
Talán egy égi ablak –
kis turbulenciák.
Helyükre álló képek.
A megszokott világ.
Ars poetica
Tudni kell, a híd mit ível át,
tudni kell, mi áll a nagy hegyen,
tudni kell a házat és szobát,
ablakát, melyik falon legyen.
Science fiction
Unott kis szürke lény talál
dimenziótlan, szűk kaput,
rángó vonalhoz űri zaj –
a képernyőre ábra fut:
élő erő a semmiben;
szabályos, tervszerű a jel.
Egy pontról mindegy is talán,
ember vagy bálna énekel.
Ninive
Kiszáradt őshal, tág terem.
Eltévedt turistacsoport,
kiket mindig beljebb sodort
egy félreértett sejtelem.
Kint pusztaság s békés azúr.
De más idő. A szél s a por –,
a város sincsen már sehol.
Talán csak Jónás és az Úr.
Illusztráció: ‘Ars poetica’ (an English School-drawing)
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
