Magyar Miklós: Az irodalom és a művészet utcája Párizsban
A Férou utca
A Férou utca Párizsban a Saint-Germain-des-Prés intellektuális és művész negyedének szívében, a francia főváros „legirodalmibb” utcája. Pár lépésnyire a Luxembourg-kerttől és a Párizsi Magyar Intézettől, a keskeny és rövid utca szinte észrevétlen marad a negyed elegáns üzletekkel és képgalériákkal gazdag környezetében. A Férou utcát az idők folyamán itt lakó írók és művészek tették híressé: Madame de Lafayette, Arthur Rimbaud, Ernest Hemingway, Jacques Prévert, Man Ray.
A három testőr és a Férou utca
A Férou utca történetéből megtudjuk, hogy Alexandre Dumas ebbe az utcába helyezte el A három testőr egyikének, Athosnak a lakását. Nosza, keressük meg a könyvet és lapozzuk fel: „Athos a Férou utcában lakott, egy ugrásnyira a Luxembourg-palotától: lakása két kicsiny, igen csinosan bútorozott szobából állt; lakásadónője, egyben a bérház tulajdonosa, még fiatal, és ugyancsak szemrevaló menyecske, hasztalan ostromolta epekedő pillantásaival. A szerény lakás falain imitt-amott felcsillantak egy hajdani, fényes idő emléktárgyai: mint például, egy gazdagon aranyozott kard, amely, formája szerint, I. Ferenc korából származhatott, és drágakövekkel kirakott markolata egymaga megérhetett kétszáz aranyat; ennek ellenére Athos még legszűkösebb napjaiban sem volt hajlandó zálogba tenni vagy eladni. Ez a kard sokáig Porthos vágyálmainak középpontja volt. Tíz évet adott volna az életéből, ha a kardot megszerezheti.” (Csatlós János fordítása)
Mary Evans: Athos
Az első lélektani regény írója a Férou utcában
Marie-Madeleine Pioche de la Vergne, La Fayette grófnője 1634. március 18-án született Párizsban. Ausztriai Anna királynő udvarhölgye, a párizsi irodalmi szalonok látogatója volt. Legismertebb regényét, a Clèves hercegnőt (1678) a Férou utcában írta meg. Itt fogadta Madame de Sévignét és La Rouchefoucauld-t is.
Madame de Lafayette
Ernest Hemingway két évet élt a Férou utcában
A híres színésznő, Dorothée Dotinville, akit csak Mademoiselle de Luzynek hívtak, és aki egy gazdag üzletember szeretője volt, ugyancsak a Férou utcában lakott, a kedvese által bérelt szállodában a 6-os szám alatt. Róla nevezték el az épületet L’hôtel de Luzynek. Az épületet Ernest Hemingway tette híressé. Ebben a szállodában lakott feleségével 1927-től 1928-ig, itt írta meg Búcsú a fegyverektől című regényét.
Hemingway és felesége Párizsban
L’hôtel de Luzy, ahol Hemingway lakott
A Prévert család és a koldus
Jacques Prévert szüleivel a Férou utca 4-ben lakott. Elmondása szerint kilenc éves volt 1909 Karácsonyán, amikor apja, André Prévert meglátott a Férou utca sarkán, a behavazott Saint-Sulpice téren egy koldust. Behívta magukhoz, mondván „mindig van egy teríték a szegényeknek”. Az anya, Suzanne, azt mondta, hogy ha van is teríték a szegények számára, ennivaló viszont nincs. Ekkor a koldus elővette zsebéből aznapi „bevételét”, és lementek a Servandoni utcába, ahol voltak még nyitva tartó élelmiszerboltok. Vásároltak ennivalót és így ünnepeltek.
A történet óhatatlanul eszünkbe juttatja Móricz Zsigmond egy évvel előbb, 1908-ban, kisfia koporsójánál írt novelláját, a Hét krajcárt, amelyben az anya és fia egy délutánt azzal töltöttek, hogy találjanak valahol hét krajcárt fél font szappan megvételéhez. Az utolsó krajcárt egy betévedt koldus adta nekik oda. Ha a Prévert család esete a koldussal megható módon végződik, Móricz történetének kimenetele szívfacsaró: „Fuldoklás jött rá a kacajtól. Keserves, öldöklő fuldoklás és ahogy odaállottam alá, hogy támogassam, amint két tenyerébe hajtott arccal hajlongott, valami meleg ömlött a kezemre. Vér volt, az ő drága, szent vére. Az anyámé, aki úgy tudott kacagni, ahogy a szegény emberek között is csak kevés tud.”
A gyermek Prévert édesapjával és testvérével
A Prévert család lakása
A részeg hajó megérkezik a Férou utcába
Ami turisztikai látványossággá teszi az utcát, az az adóhivatal épületének falán egy háromszáz négyzetméteres felületen 2012 óta olvasható vers: Arthur Rimbaud A részeg hajó. Miért került ide a száz soros vers teljes szövege? Rimbaud Paul Verlaine meghívására utazik a művészetek fővárosába.
Rimbaud és Verlaine
A tizenhét éves költő a fiatalság provokatív radikalizmusával érkezik Párizsba, azzal a céllal, hogy találkozzon a parnasszista költőkkel és elkápráztassa őket verseivel. A Denogeant kávéházban egy vacsora alkalmával olvassa fel A részeg hajót 1871. szeptember 30-án Paul Verlaine, Léon Valade, Albert Mérat, Charles Cros és testvérei, Henry és Antoine, Camille Pelletan, Émile Blémont, Ernest d’Hervilly, valamint Jean Aicard társaságában.
A Denogeant kávéház épülete
Léon Valade francia költő egyik levelében így ír erről az eseményről: „Szeretném tudatni önökkel, hogy láttunk itt egy 17 éves emberkét, aki alig 14-nek látszott, és aki a legjobb példája a koraérettségnek. Jegyezzék meg ezt a nevet: Arthur Rimbaud, akiből nagy költő lesz.”
Rimbaud: A részeg hajó kézirata
A vers szövegét Jan Willem Bruins, holland festő írta fel a falra két hónap alatt. Az ötlet a Tegen-Beeld Alapítványtól és a Rimbaud baráti körtől származik. (A vállalkozás emlékeztet Esterházy Péterére, aki Ottlik Géza Iskola a határon című könyvének teljes szövegét négy hónap alatt lemásolta.)
Jan Willem Bruins munka közben
A részeg hajó teljes szövege
Ám a versszakokat nem a szokásos módon, balról jobbra, hanem jobbról balra kell olvasni. A falon egy szöveg meg is magyarázza ennek okát: mint láttuk, a verset Rimbaud a St. Sulpice tér másik oldalán, a Denogeant kávéház első emeletén olvasta fel először barátainak, és az alkotók képzeletében a szél innen jobbra fújt a Férou utca felé.
Miért kell jobbról balra olvasni a verset?
A részeg hajó (részlet)
Hogy jöttem lefelé egykedvű, vén vizeknek
Folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:
Lármás rézbőrű raj közt céltábláúl sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyílazva meztelen.
De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,
S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, –
Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc,
Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.
És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket
Csend hallgatott tunyán, mint a gyermekagyakban,
Felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget,
Nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!
Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve
Tíz éjen át lebegtem vidám parafaként
A mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője,
S nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?
(Fordította: Tóth Árpád)
Man Ray a Férou utcában
Man Ray (1890-1976) világhírű festő és fotográfus művészi karrierje New Yorkban kezdődik. Közeli barátjával, Marcel Duchamp-mal megalapítja a Dada amerikai csoportját, ám hamarosan rájön arra, hogy „a Dada nem élhet New Yorkban”. 1921-ben Párizsba érkezik, ahol Duchamp bemutatja a szürrealistáknak: André Breton, Louis Aragon, Paul Éluard, Philippe Soupault lesznek baráti körének tagjai. A Montparnasse negyedben bérel lakást és Jean Arp, Joan Miro és Pablo Picasso társaságában részt vesz az első szürrealista kiállításon. 1951-ben költözik be feleségével a Férou utca 2-be és ott lakik 1976-ban bekövetkezett haláláig.
Man Ray, Férou utca, stúdió
Man Ray: A Férou utca
Illusztráció: fd. ‘La rue Férou à l’angle de la rue de Vaugirard, 1907 (F. Houbron)’
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Az utolsó dallam jogán →
P. Gábor Mózes: Galileai alternatíva →
Magyar Miklós: Renoir-illusztrációk Émile Zola regényéhez →
