Hegedűs Gyöngyi: dán kabin
önként vállalt többletmunka vajon – amit amúgy épp aznap
felmondott – mikor nem alszik, mert az agy teszi a dolgát,
helyére kattan, mi lebegett elvarratlan, valami ügyel benne,
felül az éjszakában, a dán kabinban, ahol arra ébredt,
már sosem lesz csend, de az éjszakai tudattal hirtelen tisztán
látja az esetet, a vibráló sötétben az evolúció évmilliárdos
kapcsolódásait, ahogy spórol, ezért függ minden mindennel
össze, a kitakarásban most hirtelen ott a csecsemő, a foltjai,
az oltási könyvben a feljegyzés, és látja az okságban nem
a tényeket, hanem a valószínűséget, amit kitakart a hangsávban
veszteglő fény, csak mert a bőrt mindenki látja, mint legvégső
kisülést, ugyanúgy köti a titoktartás, már megint itt van, a beteg
vetkőző fülkéjéből kialakított főorvosi szobájában, még egy salgópolc
is levesz a térből, ahova behúzódik, ha sírásnak nincs helye, zokogásig.
dán kabin (H. Gy.)
Illusztráció: a szerző felvételével
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
