GRÁFIK Imre: Emblémahasználat (1) és Design (2)
(1) (Pék, illetve sütő céhjelvények, cégérek), (2) (funkcionális és szemantikai összefüggések)*
⃰A tanulmány előzménye előadásként elhangzott
a DESIGNKULTÚRA – SZEMIOTIKA – OKTATÁS
című konferencián (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, 2021. 12. 8-9.)
0. kép. Ajánlás (szerzői képmelléklet)
1. A téma fölvezetése
Tájékozódásunk alapján, s ez kiindulópontunk: a szaktudomány álláspontja szerint a design alkalmazott művészet, mesterség, tudomány, marketingeszköz, stílus, módszer, voltaképp mindez együtt.
Tágabb értelmezése, így köznyelvi használata is, mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban még szélesebb; s három nagyobb tevékenységi körben érvényesíthető:
– a tárgytervezésben (különféle használati tárgyak, ipari termékek formálása, az öltözködési és lakberendezési cikkektől a munkában, a közlekedéshez, vagy a kulturális- és sporttevékenységekhez használatos eszközökig),
– a téralkotás területén (az épített környezet és belső tereinek alakítása),
– a vizuális kommunikáció világában (a tervezőgrafika különféle műfajai: a nyomtatott sajtótermékek, reklámanyagok, emblémák, piktogramok, komplex arculati rendszerek, a csomagolási grafika, vagy az internetes megjelenés tervezése).[1]
Ez utóbbi kapcsán egy sajátos arculati jel/embléma használatból indulva közelítünk témánkhoz. Korábbi tanulmányunkban kitértünk a hungarikum védjegy fogalmára és a „hungarikum” kifejezés használatára.[2] Ez utóbbiak szemiotikai szempontból különös figyelmet érdemelnek. A hungarikum védjegynek ugyanis van grafikus megjelenítése, vizuális ábrázolása. Ebben hangsúlyos elem a nemzeti trikolór, a korona sziluett és az arany szín.
1. kép. A hivatalosan elfogadott Hungarikum védjegy (szerz. képm.)
1.1. Hungarikum és Hungarikum védjegy[3]
A hivatalos változat mellett egyre gyakrabban azonban mintegy búvópatakként tűnnek föl a legkülönbözőbb grafikai kísérletek, melyekben új szimbólumként jelennek meg a népművészeti, folklór elemek. A világhálón számtalan (nem hivatalos) védjegy elképzelés bukkan föl, melyek közül több – jogilag és esztétikailag is kifogásolgató módon – különböző árukon, termékeken is föllelhető.
Bizonyítékként lássunk egy kis emblémahasználati érték-kavalkádot / értékzavart a Hungarikum védjegy körében. Lásd Példatár 1.; Példatár 2. avagy„beindult az agy”: túlburjánzó kreativitás jegyében.[4]
2. kép. Védjegykavalkád 1. (szerz. képm.)
3. kép. Védjegykavalkád 2. (szerz. képm.)
1.2. Hungarikumon innen és túl: 3 védjegy kategória 2012-től
1.2.1. magyar termék: ami magyar alapanyagból, Magyarországon készült,
1.2.2. hazai termék: ha összetevőinek legalább 50 százaléka magyar és Magyarországon dolgozták fel,
1.2.3. hazai feldolgozású: pedig a Magyarországon feldolgozott, de többségében külföldi eredetű összetevőket tartalmazó termék.
1.3. A törvény védelmében és a törvény mellett
A törvény véd, de nem lehet elhallgatni, hogy bizonyos önszerveződések párhuzamos törekvéseket is a fölszínre hoztak. Ilyen a 2013 májusában létrehívott Hungarikum Klubok mozgalma.
2. Az emblémahasználat történeti-néprajzi példái
A továbbiakban eltekintve a hungarikum védjegy kapcsán megtapasztalt vizuális tobzódástól, előadásunkban, illetve tanulmányunkban történeti-néprajzi példákra szorítkozunk. Pontosabban a tárgyalkotó népművészet körébe sorolható törekvésekre és kézműves tevékenységekre. Egyfelől a céhemlékekkel kapcsolatos kutatásaink során – nem meglepő módon – sok olyan céhjelvényt ismertünk meg, amelyek szemléletes példáját adják a különböző funkciójú és jelentéstartalmú jelképhasználatnak.[5] Másfelől szülővárosom Értéktárának gondozása szolgált tanulsággal.[6]
Mielőtt azonban még a részletek tárgyalásába, a konkrét anyag bemutatásra sort kerítenénk, ki kell térnünk a népművészet/népi díszítőművészet és a kézművesség, valamint a design kapcsolatára.[7] Az előzmények főként a női divat terén mintegy 100 éves múltra tekintenek vissza. Egyes tervezők és csoportok divatmegújító szerepe már az 1930-as években megfigyelhető, például Tüdős Klára tevékenysége (Pántlika Szalon). Napjainkban pedig az 1990-es évektől a Modern Etnika csoport törekvése keltett figyelmet. A 2000-es év közepétől pedig új kifejezés használata jelent meg („Folk-Trend”), és a fogalommal jelölt tárgyalkotó kézműves tevékenység terjedése tűnik föl.
2.1. Népi design!?
A fogalomhasználat előzményéről: Az 1982-ben alakult Zala Megyei Népművészeti Egyesület 2005 óta foglalkozik a népművészeti tárgyak megújításával.[8] Az egyesület elsőként hirdette meg „Népi design” címmel 2005-ben azt a kiállítást, mellyel úttörő szerepet vállalt a hagyományos tárgykultúra megújítási törekvéseiben.[9] 2014 során az egyesület az Egerszegi Sport- és Turizmus Kft.-vel közösen pályázatot hirdetett, a Göcsej hagyományos kézműves értékei, Népi Design Ajándéktárgyak címmel. A táj specifikus tárgyak megújítását tűzte ki célul a pályázat.
Mindezeket figyelembe véve életre hívták a Zalai Népi Design Stúdiót, mely 2016 őszén alakult meg, az egyesület alkotócsoportjaként. (Zárójelben megjegyzem, hogy a Stúdió tevékenységének későbbi – 2018-ból kelt – ismertetésében föltűnik a Kreatív ipar kifejezés, illetve fogalom használata.)[10]
Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy az egyesület ilyen irányú szakmai tevékenységét 2017-ben a Hagyományok Háza támogatta. A megindult önképzés első összejövetelekor a tagok, valójában alkotók, dizájnelmélet és népi dizájn témában hallgattak előadásokat. Alapozó hétvégének szánták, a dizájn alapfogalmainak tisztázására, a népművészet és a dizájn kapcsolatának tárgyalásával. A tagok bemutatták az egyéni elképzelésüket, a választott témát, amivel foglalkozni szeretnének az év során. Tervezői foglalkozást tartottak formatervező segítségével. A stúdió tagjai közül néhányan részt vettek már egy előző termékfejlesztő kurzuson is, így könnyebben igazodtak az új szemléletmódhoz és segítették a többi alkotótárs munkáját.
Második alkalommal a tervezési módszertanra fektették a hangsúlyt, a tervezés fázisait vették sorra, úgymint: új funkciók keresése, megfelelő szelekció alkalmazása, életképes tervek megvalósítása gyakorlatban, illetve két alkalommal a csomagolástervezés kérdéseivel is foglalkoztak. Az év összegzéseként, a Zalai Népi Design Stúdió tagjai „Első év – Egy év termése” vitrinkiállítás keretében mutatkoztak be a Gébárti Kézművesek Házában.
Időközben a népi design kifejezés, illetve fogalom használata elfogadottnak tűnik.[11]
3. A tárgyalkotó népművészet, kézművesség emblémahasználata. (Pék, illetve sütő céhjelvények, cégérek)
3.1. Pék /Sütő mesterség céhjelvényei a Néprajzi Múzeum Mesterséggyűjteményében.
3.1.1. Céhjelvény, pékcéhjelvény[12]
4. kép. Céhjelvény, Pékcéhjelvény, NM 100073 ltsz. (szerz. képm.)
100073
Céhjelvény
Pékcéhjelvény
–
Keményfa, bádoglemez, festék, üveg, kovácsoltvas
Négy oldalán üvegezett kis szekrényke, melynek egyik oldala nyitható, kis zárral. Fedőlapjából függesztésre alkalmas kampó nyúli ki, melyre céhjelvényt akasztottak. A jelvény: keményfa keretbe foglalt, bádoglemezből kivágott figurális ábrázolás, mely talapzaton ágaskodó két oroszlánt jelenít meg. Az oroszlánok első lábaik között perecet és kiflit tartanak. A kifli felett háromágú címer. A talapzat egyik oldalán felirat: KÉSZÜLT 1843 ÉV.., alatta UJITTATOTT 18.. A másik oldalon: ÉLJEN A BÖCSÜLETES SÜTŐ, alatta: SEGÉD TÁRSASÁG. A péksütemények barnára, a talapzat és az állatok aranyszínűre festettek. – Ép
Szekrény H. 42 cm, SZ: 21 cm, M: 43,5 cm; a céhjelvény H: 33 cm, SZ: 28 cm, V: 1,5 cm
Magyarország
1843.
–
Pápa, Veszprém megye
Pápa, Veszprém megye
1912
Grünbaum Gyula
A céhjelvényt kiállításra kiemelték a szekrénykéből! „Teljesen épen maradt meg a Néprajzi Múzeumban a pápai pékek szálláscímere. A felakasztáshoz szükséges, karikával ellátott üvegezett szekrénykében a pékmesterség címere látható vaslemezből kivágva, mindkét oldalán kifestve, fakeretbe foglalva. A címer a szokásos pékjelvények elemit mutatja: ötágú leveles korona alatt kifli, perec, és piskótalakú kenyér, vagy sütemény, amelyeket kétoldalról egy-egy hátrafelé tekintő, ágaskodó, kinyújtott nyelvű oroszlán tart. Az oroszlánok egy hajlított mondatszalagon állanak, amelynek felirata az egyik oldalon: ’ÉLJEN A BÖCSÜLETES SÜTŐ SEGÉD TÁRSASÁG 1871’, a másik oldalon: ’KÉSZÜLT 1843 ÉV(BEN) ÚJITTATOTT 1880’.” (NAGYBÁKAY 1971. 171 és 102-103. kép.)[13]
3.1.2. Céhjelvény, céhláda[14]
5. kép. Céhláda, Pékcéhláda, NM 2007.23.3 ltsz. (szerz. képm.)
2007.23.3
Céhláda
Céhláda
–
Cseresznyefa, kovácsoltvas, sárgaréz, festék, textil-szalag
Asztalos technikával készült, faberakásos láda. Tetején kúp alakú felépítmény, elhúzható, feketére festett gombos fejű csúszó-lappal. A tető négy sarkán tojás-alakú feketére festett gombok vannak. A fedőlap léctakarással csukódik a testre. A láda sarkain a 45 fokos betörést egy-egy esztergált feketére festett fél-oszlop zárja. Alján léctakarás fut körbe. A láda négy golyólábon áll. Két oldalán egy-egy kovácsoltvas fogantyú. Az előlapot a kovácsoltvas zárcímertől (mely mögött kovácsoltvas zár található) balra egy perec, jobbra egy kifli faberakás díszíti, melyeket feketével színeztek. Az előlap alsó részén évszámmal (1819) jelzett. Belsejében bal oldalt kétfiókos ládafia. A ládafiát a tetőhöz nemzetiszínű szalag rögzíti. A tetőlap két kovácsoltvas pánttal, és a jobb oldalon egy kovácsoltvas csuklós karral illeszkedik. – Ép, tető csúszó-lapjának peremlécei pótlások, a ládafia egyik fiókjának sárgaréz húzógombja hiányzik.
H: 53 cm, SZ: 39 cm, M: 44 cm
Magyarország
1819
A műtárgykatalógus munkálatai során végzett raktárrendezésnél előkerült tárgy.
Újraleltározta Gráfik Imre. A ládán látható faberakásos díszítmény (perec és kifli) alapján pék céh ládája lehetett.
Domonkos Ottó lektori véleményében megjegyzi, hogy esetleg legénytársaságé volt.
Publikálatlan
3.1.3. Céhjelvény, céhláda[15]
6. kép. Céhláda, pékcéhláda, NM 2007. 23.4 ltsz. (szerz. képm.)
2007. 23.4
Céhláda
Céhláda
–
Cseresznyefa, kovácsoltvas, festék
Asztalos technikával készült, faberakásos láda. Tetején kúp alakú felépítmény, zárral ellátott, elhúzható gombos fejű csúszó-lappal. Fedelének négy sarkán hegyesedő tojás-alakú sötétbarnára festett gombdísz. A fedőlap – berakásos vonaldíszítésű (filé) – léctakarással csukódik a testre. A láda sarkai 45 fokban letörtek, melyeket esztergált, sötétbarnára festett fél-oszlopok zárnak le. Ládatest alját a tetőlaphoz hasonló profil-léc keretezi. A tetőlap két ívesen formált kovácsoltvas pánttal illeszkedik. Két oldalán egy-egy kovácsoltvas fogantyú. Elő-lapján a kovácsoltvas zár, melynek címerén bevésett péksütemény ábrázolások (kifli, zsömle, perec). A címerpajzstól balra kifli, jobbra perec alakú, barna árnyékolású berakásos díszítmény. A láda hátoldalán sötétbarna berakásos évszám (1818) található. Négy esztergált lábon áll. Belsejében bal oldalt, felül két kicsi, alatta egy széles fiókos, esztergált fagombos ládafia. – Ép, kisebb hiányokkal: A tetőrögzítő szalag, egy ládafia fiók húzógomb és a csúszó-tető zár címerpajzsa hiányzik.
H: 59,5 cm, SZ: 38,5 cm, M: 56 cm
Magyarország
1818
A céhláda különlegességét az adja, hogy a zár címerpajzsán megismétlődnek a láda előlapján látható szimbolikus ábrázolások, (kifli, perec), de kibővül új péktermék (zsemle) ábrázolással.
3.2. Pék, illetve Sütő céhek. Céhjelvények.
3.2.1 Cégérek
A cégér szó a német Zeiger (mutató) szóból származik, s a vele jelölt tárgy figyelemfölkeltő, megállító jellegű. Térbeli elhelyezése is ezt a célt szolgálja. A cégér a középkorban elterjedt reklám- és tájékoztató eszköz: üzlet vagy műhely elé jól láthatóan kiakasztott tárgy, vagy jelképes ábrázolás, amely jelezte az ott végzett tevékenységet. Jelentősége abban áll/t, hogy lehetővé tette; az írástudatlanok is messziről láthassák a keresett kézművest, boltot. DE! A feliratok, reklámfeliratok elterjedésével használatuk egyrészt ma már inkább csak dekorációs jellegű. Másrészt viszont, s ez a design-kultúra szempontjából fontosabb és izgalmasabb, a cégérek korábbi megállító funkciójának jobban megfelelő kifüggesztését, voltaképp függőleges/vertikális elhelyezését, különösen hosszabb szövegek alkalmazása esetén fölváltja a síkban, azaz vízszintesen/horizontálisan történő alkalmazás.
3.2.2. Hazai cégérek
Dominálnak az egyértelmű utalást jelentő perecformák, de speciális esetekben föltűnnek az oroszlánok és emberalakok is, mint például a már süteményfélék készítésével is foglalkozó sütödéknél. Különös példa a kortárs képzőművész által készített, nemzeti szalaggal díszített cégér.
Példatár[16]
7. kép. Hazai pékcégérek változatai (szerz. képm.)
3.2.3. Cégérek külföldről. Új jelképek: bagett, sütőlapát, kenyereskosár.
Példatár[17]
8. kép. Pékcégér változatok külföldről (szerz. képm.)
Közbevetés a betűk okán
A cégérek kapcsán egy kis kitérőt kell tennünk, mégpedig a design-kultúrát is érintő jelenségre. Mint arra föntebb utaltunk, s a példák egy részén is látható az írás elterjedése után mind több cégéren megjelent, megjelenik a felirat. Ezzel kapcsolatban egyetértően idézzük a megállapítást, miszerint: „A betű a mai világban, különösen a reklám hatására entitássá lett: függetlenedve a szavak tömegétől, kiszakítva abból, amit jelentéstanilag magában foglal , elözönlötte a látás világát , legyen az bár intézményes , mint a reklám világa, vagy pedig ’vad’, mint a grafittié. manapság a betű szerves része az egész világnak , elsősorban a városoknak. Nyugati világunk civilizációjában a betű felé halad, hogy absztraktumból ismét képpé váljék… Mi több bekeríti, elözönli modern világunkat.”[18]
Ennek a folyamatnak az eredményeként a klasszikus cégér helyett is gyakoribb a szöveg-tábla. Színhasználatukra, fölirataikra divat-színek, extrém tipográfiai megoldások, azaz design törekvések jellemzők!
A különböző kultúrák eltérő íráskép használatából következően a cégér-jellegű feliratos emblémák, logók, címerek kialakítása és alkalmazása sajátosságokat mutat. Ezzel a jelenséggel Japánban találtam szembe magam. A városokban járva-kelve az európai reklámfeliratok döntő többségében síkban (vízszintesen/horizontálisan) való elhelyezéséhez szokott szemem elé Japánban a függőlegesen/vertikálisan villogó reklámfeliratok tolultak. Anélkül, hogy a jelentésüket ismertem volna, a látvány, a vizualitás szintjén, a figyelemfölkeltő, megállító jelleget primer módon, természetes egyszerűséggel érvényesítette. Azaz a feliratok jelentéstartalmával tisztában levő járókelőnek nem kellett az épület előtt megállni és oldalt, szembefordulnia az üzlet, bolt, iroda, stb. portáljával, hogy az ott folyó tevékenységet fölismerje, azonosítsa. Mindez az európaitól eltérő ázsiai típusú írásjelhasználat és olvasat sajátosságából következik (melynek részletezésétől itt és most eltekintek[19]).
9. kép. Tokyo utcakép reklámokkal (cégérekkel) (szerz. képm.)
3.2.4. Céhpecsétek
A főbb jelképek egy része (perec, piskóta) közvetlen utalás a pék, illetve sütő mesterségre. Más szimbólumok általánosabb jelleggel bírnak, mint például : oroszlán, korona.
Példatár[20]
10. kép. Pékcéhek pecsétnyomói (szerz. képm.)
3.2.5. Különleges céhjelvények, illetve pékekre, sütőkre utaló jelek használata
Példatár[21]
11. kép. Pékcéhek egyedi, különleges tárgyai (szerz. képm.)
4. Balatonalmádi – Városi Értéktár – Szabó Pékség[22]
Szabó Gyula 1936-ban érkezett Almádiba, mint munkát kereső péklegény. Az Albrecht pékségnél talált állást, majd két évvel később 1938-ban a bátyjával kibérelte a Hattyú pékséget, s a hozzá tartozó épületet. A napi munka mellett két kezével hozta rendbe a lerobbant állapotban lévő épületet és műhelyt, amit aztán 1945-ben bombatalálat ért és teljesen elpusztult. Az újjáépítés 1946. december 25-re fejeződött be.
1952-ben államosították az üzletet, amiről Szabó Gyula ezt mondta: “…a saját helyemen, mint vállalati munkás dolgoztam…” Innen ment nyugdíjba 1978-ban, ám a munkát folytatta és egy reggelizőt is üzemeltetett a pékség mellett.
Jelenleg a lánya, Szabó Éva üzemelteti a pékséget, amelyben fatüzelésű kemencében készítik a mai napig a kenyeret, olyan mintha megállt volna az idő.
12. kép. Szabó Pékség, Balatonalmádi Város értéktárában (szerz. képm.)
5. A céhjelvények jelvilága.[23]
Amennyiben szigorúan szemiotikai szempontból tekintünk a céhjelvények jel-világára (az alkalmazott „jelrendszerre”), akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyrészt nem túl bonyolult, másrészt döntően pragmatikai célokat szolgál.
5.1. Jeltipológia
A klasszikus jeltipológia viszonylatában ugyan – bizonyos megszorításokkal, illetve „áthallásokkal” megkülönböztethetők a jelek, de – szinte mindegyikük rendelkezik valamilyen jelkép-szerű, szimbolikus utalással. Másképp értelmezve sajátosan többes, pontosabban fogalmazva egyfajta többszörös kódolásnak lehetünk tanúi.
5.1.1. Az ikonikus jelek többsége termékábrázolás, amelyek félreérthetetlenül utalnak az adott kézműves tevékenységre, konkrétan a pék, illetve sütő mesterségre, esetenként azon belül megkülönböztetően például a süteményes, cukrászati profilra.
5.1.2. Az index-szerű jelek azok az ábrázolások, amelyek főként a munkavégzéshez használt eszközöket, szerszámokat ábrázolják, esetenként a (kis)kereskedelmi kiszállítói tevékenységre is utalóan.
5.1.3. A szimbólumok, mint azt föntebb említettük, az alkalmazott jelek, ábrázolások többsége e vonatkozással is rendelkezik. Tisztán, illetve kizárólagosan szimbólumnak ráadásul olyan jelek, ábrázolások tekinthetők, amelyek nem csak és csupán a pék/sütő mesterségre vonatkoztathatók.
5.2. Az emblémahasználat szemiózisa
5.2.1. Pragmatikai szempontból a céhemlékek többségének legfontosabb, egyes tárgytípusoknak kifejezetten, szinte kizárólagosan az a funkciója, hogy egyértelműen utaljon az adott mesterségre, kézművességre. A pék, illetve sütő mesterség esetében ennek a funkciónak legjobban az ikon és index típusú jelek felelnek meg.
5.2.2. Kisebb, mondhatni esetleges jelentősége van a szintaktikai szempontok érvényesülésének, ugyanis a jelhasználat a lehető legkonkrétabb, legegyszerűbb egyedi jelekkel él. Nem találunk bonyolult jelstruktúrákat.
5.2.3. A fentiekből (is) következően a céhemlékek jelhasználata szemantikai szempontból azt a funkciót szolgálja, hogy a lehető legközvetlenebb értelmezési, s egyben a leggyorsabb dekodólási lehetőség jelenjen meg az alkalmazott vizuális kódban. Egyes tárgytípusoknál szöveg (azaz egy másik jelrendszer) alkalmazása segít a jelentés egyértelműsítésében. (Igaz eközben visszaszorul/hat az eredetileg, illetve korábban használt jelek használata.)
Jegyzetek
[1] Csak néhány kézikönyv, lásd Dvorszky Hedvig: Design, a forma művészete. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest. 1979.; Ernyey Gyula: Design. Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 2000.; Charlotte Fiell – Peter Fiell: Design kézikönyv. Fogalmak, anyagok, stílusok. Taschen /Vince, Köln-Budapest. 2007.; Michael Erlhoff – Tim Marshall (Eds.): Design dictionary perspectives on design terminology. Birkhauser Verlag AG, Basel. 2008.
[2] Gráfik Imre: Többes értékvilágok és/vagy értékzavar. Vasi Szemle LXXI. (5.): 589-602.
[3] Lásd Tózsa István – Horváth Imre (szerk.): Hungarikumok és nemzeti értékvédelem. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest. 2021. (Különösen 58-61.)
[4] Válogatás a világhálón „hungarikum” címszó, illetve „hungarikum képek” keresés alapján. (Letöltés 2017. augusztus 8.)
[5] Gráfik Imre: Céhemlékek – Guild Relics. A Néprajzi Múzeum műtárgykatalógusai – Catalogi Musei Ethnographiae 12. Néprajzi Múzeum, Budapest. 2008.
[6] Gráfik Imre: Ajánlás az Olvasóknak, a Látogatóknak! In Fábián László (szerk.): Balatonalmádi értékei. Balatonalmádi Város Önkormányzata, Balatonalmádi. 2015. 4-5.
[7] Vö. Inspiráló népművészet. https://www.stylemagazin.hu/hir/Inspiralo-nepmuveszet/8841/ (Letöltés 2021. november 10.)
[8] Az egyesület ezen törekvéseinek, céljainak megvalósítását programjaikban, kiállításaikban személyesen megtapasztalhattam, valamint konferencia előadójaként is részese lehettem. Vö. Gráfik Imre: Gondolatok a „fenntartható kézművesség” körében. https://docplayer.hu/2004760-Gondolatok-a-fenntarthato-kezmuvesseg-koreben-grafik-imre-neprajzkutato-ny-muzeumi-fotanacsos-szombathely-2010.html (Letöltés 2021. október 27.)
[9] Az egyesület elnökének, Skrabut Évának szíves közlése szerint: „a hagyományból kiinduló, de a mai kor igényeinek megfelelő tárgy, vagy termék megújítási törekvéseket jelöljük ezzel a fogalommal. Tudtommal először a mi egyesületünk használta így a fogalmat, amiért akkor még kaptunk hideget-meleget. Mi a tagságunk alkotó tevékenységét segítjük a tárgymegújító projektjeinkkel, amivel fejlődhet a termékmegújításuk /azaz egyéni értékesítésük tárgymegújító projektjeinkkel, amivel fejlődhet a termékmegújításuk /azaz egyéni értékesítésük.” Ez alkalommal is köszönetemet fejezem ki, hogy az egyesület e vonatkozású dokumentumait rendelkezésemre bocsátotta.
[10] Lásd Pozvai Andrea: Kreatív ipar, hagyomány új köntösben. Zalai Népi Design Stúdió, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület alkotóközössége. Megtartó kultúra – a kulturális gazdaságfejlesztés jó gyakorlatai. Kézirat. 2018.
[11] Lásd „MEGÁLMODTAM. Egész életemet két párhuzamos világban töltöttem, a város-falu kettőssége adta az ihletet a matyodesign kezdetekor. Elfeledett minták, alulértékelt helyi tudás, és egy feleslegesnek ítélt kultúra válik újragondolva a mai modern világ részévé. Minden egyes kézzel hímzett termékünket a tardi dadám és a helyi asszonyok készítik. Felelősség, de nagy öröm is, hogy ez a tudás nem fog elveszni, és ez rajtam is múlik. Feladatomnak tartom, hogy ami a helyi asszonyok kezében van, tovább öröklődjön, generációról generációra. Hiszek minden egyes lépésben, amit teszünk, beleadjuk szívünket-lelkünket, hogy legalább egy kis részét visszaadhassuk azoknak a kincseknek, amiket a tardi gyerekkor alatt kaptam. Váczi Rozi Lásd https://matyodesign.hu/rolunk/ (Letöltés 2021. október 27.)
[12] Gráfik Imre: Céhemlékek – Guild Relics. A Néprajzi Múzeum műtárgykatalógusai – Catalogi Musei Ethnographiae 12. Néprajzi Múzeum, Budapest. 2008. 188.
[13] Lásd Nagybákay Péter: Céhek, céhemlékek Veszprém megyében. Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém. 1971.
[14] Gráfik Imre: Céhemlékek – Guild Relics. A Néprajzi Múzeum műtárgykatalógusai – Catalogi Musei Ethnographiae 12. Néprajzi Múzeum, Budapest. 2008. 248.
[15] Gráfik Imre: Céhemlékek – Guild Relics. A Néprajzi Múzeum műtárgykatalógusai – Catalogi Musei Ethnographiae 12. Néprajzi Múzeum, Budapest. 2008. 249.
[16] Válogatás a világhálón „cégérek képek” keresés alapján. (Letöltés 2016. szeptember 21-től folyamatos.)
[17] Válogatás a világhálón „cégérek képek” keresés alapján (Letöltés 2016. szeptember 21-től folyamatos.), valamint az időközben végelszámolásra került Sütőipari Egyesülés honlapjának képtárából. (Letöltés 2016. szeptember 21.)
[18] Georges, Jean: Az írás, az emberiség emlékezete. Park Könyvkiadó, Budapest. 1992. 130-132..
[19] Lásd Georges i.m. 151-156.( A japánok háromféle írása); vö. Kéki Béla: Az írás története. Gondolat Kiadó, Budapest. 1975.
[20] Lásd Nemesné Matus Zsanett – Szabó Péter: „… remekdarabjaikat bötsülettel elkészítvén …” A céhek tárgyi emlékei a Xántus János Múzeumban. Xántus János Múzeum, Győr. 2010.
[21] Válogatás az időközben végelszámolásra került Sütőipari Egyesülés honlapjának képtárából. (Letöltés 2016. szeptember 21.)
[22] Lásd http://www.helyismeret.hu/index.php?title=Szab%C3%B3_p%C3%A9ks%C3%A9g (letöltés: 2021. október 6.); valamint: http://magyarkonyhaonline.hu/legjobbhelyek/top-10-pek (letöltés: 2021. október 6.)
továbbá: https://nava.hu/id/194016/ (Letöltés: 2021. október 6.)
[23] Vö. Voigt Vilmos: Bevezetés a szemiotikába. Budapest, Loisir Kiadó, 2008.; Voigt Vilmos: Jeltudomány. Szeged, Szegedi Egyetemi Kiadó – Juhász Gyula felsőoktatási Kiadó, 2011. 144 p.; Voigt Vilmos: Etnoszemiotika. Szeged, Szegedi Egyetemi Kiadó – Juhász Gyula felsőoktatási Kiadó, 2013. 156 p. (kiemelten 29-47. és 49-68.)
Illusztráció: felhaszn.: Pékcéhláda, NM 2007.23.3 ltsz.
Ezek is érdekelhetik!
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
Tasnádi Edit: A 100 éves török novella Magyarországon →
Mezey László Miklós: A FELVIDÉKI NEMZETISÉGI SORSREGÉNY ÉS VÁLTOZATAI →
