Dušan Radović: Jó reggelt, Belgrád!
*
Dušan (Duško) Radović (Niš, 1922 – Belgrád, 1984) szerb költő, író, újságíró, tv-műsorok és rádióadások szerkesztője.
Híres gyűjteménye a „Jó reggelt, Belgrád” („Beograde, dobro jutro”), 1975 júliusától 1977 júliusáig, a rádió B stúdióban naponta 07.15-kor elhangzott kora reggeli adásait öleli fel, a belgrádi híres felhőkarcoló tetejéről.
A szerző szerint ez a különös műfaj szerény adalék a belgrádi folklórhoz, illetve a korszak szájhagyományához.
A válogatás a belgrádi Booking kiadónál 2013-ban megjelent, azonos című kötetből készült.
Művei (verseskötetek, rádiójátékok) német és angol nyelven jelentek meg.
1978. január 30., Hétfő
Rémes, de elképzelhető:
Ma reggel ismét valahol megbeszélik, miféle nagy hibát lehetne elkövetni. A legjobb indulattal, abban a hitben, hogy valami okosat tesznek, pedig hülyeséget csinálnak. És senki nem tudja meggyőzni őket, amíg az a hülyeség láthatóvá nem válik.
A nők, mint a struccok, fejüket egy kis tükörbe húzzák, amibe csak az férhet, ami szép rajtuk. Így ők csak azt látják, ami szép, míg mások az összes egyebet.
A tudás unalmas, a tudatlanság sokkal érdekesebb. Amikor tudunk, mindannyian ugyanazt tudjuk, s amikor nem tudunk, azt mindenki másképp nem tudja.
Hallgatni csakis igazi boldogság vagy igazi boldogtalanság okán lehetséges. Akinek fentiek közül valamelyik hiányzik, annak muszáj beszélnie. Csak a dologtalanok beszélnek.
Az úgynevezett kislelkek a tyúkok módjára táplálkoznak, idegen életek szemétdombjain. Kapirgálnak, és amint rátalálnak szemernyi gyengeségünkre, kotkodácsolnak.
Egy kisfiú az asztalra könyökölve bámul fölfelé. Szülei megkérdezik, mi baja van, mire ő tűnődve válaszol: Semmi, csak a Marsot nézem… Aztán szünet, összeszedi magát és ezt mondja: Szóval, nem a Marsot nézem, hanem becsináltam. A gyerekek őszinték, a felnőttek nem – ez az egyetlen különbség.
Január 31., Kedd
Ez a kedd a tegnapi HOLNAP. Szebb volt a tegnap, mint ami ma lesz. Egyáltalán, minden szebb, amíg meg nem mutatkozik olyannak, amilyen.
Az az érzésünk, hogy Belgrádnál a Fekete-tenger beömlik a Száva és a Duna folyóba. Beszennyezzük a folyókat, hogy legyen miből megélni ma, és mitől meghalni holnap.
Nincs olyan munka, ami ne lenne mérhető. Rendkívüli tevékenységeknél a munka a következményekkel mérhető.
Esik az eső, belőle áramot nyernek. Hát még ha az is esne, amiből a villanykörte készül.
Egy kisfiú kezdetben nem szerette egyik idősebb rokonát. Később mégis megszerette.
– Miért nem szerettél engem azelőtt? – kérdi a rokon.
A gyerek egyszerűen és bölcsen válaszol:
– Mert nem tudtam, hogy az te vagy!
Egy hölgy az orvosnál megrendelte röntgenfelvételét: egyet poszter méretben, majd további hatot kis méretben a család és a barátok számára.
Egy barátunk panaszkodik:
Gürizni vagy lopni a munkahelyen – ma már szinte egyre megy. Egyiket se veszi észre senki.
Fordította: Vujicsics Marietta
Illusztráció: Beograde, dobro jutro
Ezek is érdekelhetik!
Thomas Möhlmann versei →
André Maurois: Antoine de Saint-Exupéry →
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
