Vörös Viktória: Szporádok
Szentkirályi Juditnak
Azért a tárgyak
tőlünk válhatnak valódiakká
Csukd be szobád ajtaját
és eltűnnek körvonalai
Csak lopakodva léphetsz vissza
különben cseppfolyós lesz az idő
Kilincsre ragad tenyered
mintha jeges korlát lenne
Az óvatosság sosem árt
ha elhagysz tereket
bevillan egy másik Erdőntúl és
beszippant az idővákuum
Hirtelen egy lapos tetőn találod magad
ahol a négyórai mazsolás kuglóf
szporádokig visz kék tengeren
és beszélhetsz görögökkel ahogy mindig akartad
Nem hiteken múlik
csak színekből összecsúszó horizonton
hogy most kezded utad
vagy leomlasz és bevégezed
Illusztráció: Alma-Tadema-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Juhász Anikó: Halálod helye, Attila (versek)* →
Dóczi Székely Gábor: Ima világunkért →
Csontos Márta: Leltár… kipipálva (versek) →
