Kovács Árpád: Álom, Finn nyár
☽
Álom
Éjjel íjra feszülök,
havas holdra repülök,
rebbenésre, roppanásra,
hold karéján elülök.
Onnan nézem álmomat,
hópehelyként szállogat,
érve árva föld porába,
csöpp palástja ráragad.
Ugrom én is utána,
csillagos mély dunnába,
elmerülök álmok örök
ölelő folyamába.
De te ne sajnáld magad,
megtalál a virradat,
s aki dalban belehaltam,
rád adom palástomat.
(1.) A Hangraforgó⇒ ♫
és (2.) Kasó Tibor zenei tolmácsolásában⇒ ♫
Finn nyár
1
Júniusban kesäkuussa
napok jönnek-mennek,
de akik e földön elég
vadelmát megettek,
tudják jól, hogy nem fán terem:
ott piroslik az is tänään,
mint malina kertek.
Júliusban heinäkuussa
helyre-kuszálódunk:
szaunában löyly-pára,
künn a kaszáló dong;
kártyázna már a sok lapset,
omena fa hedelmät fed,
Aurinko boldog.
2
Nyáron a finneket éri a nap,
látástól vakulásig marad,
csillan a tejhabos éjjeli fény,
szőke mezők viruló televény.
Télen az éji sötét bekerít.
Csak a finn kártyán van jokerit.
Hunyd le szemed: él-e benned a láng?
“Life can be long…” – finnishel a világ.
Illusztráció: fh. Chagall
Ezek is érdekelhetik!
Csontos Márta: Leltár… kipipálva (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
