Hegedűs Gyöngyi: a remegésről
(sógorom, István emlékének)
az anyatest által kifejtett árapályerők idáig terelték.
ezt kellene véletlennek neveznie. hogy éppen a véletlen
felel meg a legszigorúbb törvényeknek és egybeeséseknek,
éppen ezért nem véletlen, már régóta megszokhatatlan
döbbenete. nem tudja melyik véletlen fedte fel ezt előtte.
egymásba tűnnek, nehéz őket elkülönítenie. úgy mállnak le
róla, mint a halálról elméje. a hídpillérek most csak a felkelő
napért vannak. és hogy odáig érjen a fény, ahol áll a hídárnyékban.
ezért a pontosságért késett. ha ezt látja, nem kell látszania.
honosítania az őshonost. most a hangokra nem emlékszik, úgy, hogy
az nem felejtés. pedig ilyen mennyiségű fém át kellene szakítsa a képi
remegést. vagy imigyen hall, kinek megint eggyel több halottja van.
kozvagohid2 (H. Gy.)
Illusztráció: a szerző fotójának részletével
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
