Karsai János: Oktalan állatok 2. (/2) rész
A tigris egy szelídíthetetlen vad, mégis egyike volt annak a tizenkét állatnak, akik elsőkként járultak Buddha elé, hogy csodálatukat fejezzék ki előtte. Ezért mind a mai napig nagy jelentőséggel bír ennek az önfejű, kiismerhetetlen ragadozónak a kezessé tétele. Ez nem pusztán teljesítmény, hanem a szellemiség, a harmónia és a kisugárzás diadala is. Megvalósítása nem egyszerű, nem is ajánljuk senkinek sem. Mert könnyen úgy járhat, mint Sei Shin mester a 15. részben. Vagy a 28-ban. Vagy a 43-ban. Vagy…[*]
• CSODÁLATOS FOGYÁS ÉS ELFOGYÁS
A környékbeli falvakból, de még távolabbról is, sokan zarándokoltak el az apró templom együttesbe, hogy megcsodálják Sei Shin mestert. Senki sem értette, hogy egy vegetáriánus szerzetes hogyan volt képes pusztán főtt rizsen, kásán és zöldségeken felhízni száznegyven kilóra. A látogatók értékes ajándékokat és rengeteg ennivalót hoztak a kolostorba, mivel azt gondolták, hogy nem lehet egyszerű feladat etetni egy ekkora testet.
Amikor egy nagyobb csoport érkezett, Sei Shin mester nyakába akasztották a legszebb olvasójukat, kopaszra borotvált fejét kifényesítették, és egy meditációs párnára ültették, ahol lehunyt szemekkel, üdvözítő mosollyal várta a híveket. Láttán az emberek összesúgtak:
– Valóban úgy fest, mint maga Buddha!
– A Szent reinkarnációja lehet, csakugyan!
– A megtestesült jámborság és bölcsesség!
E szavakat hallván Sei Shin mester kezdte azt képzelni, hogy ő ténylegesen Buddha újraszületett alakja lehet. Mivel késő tavasszal sokan látogatták a templomot, a szerzetesnek volt elég ideje meditálni, gondolkozni, míg a vendégek körbe ajnározták robusztus testét.
– Bizonyságát kéne adnom, hogy Buddha itt lakozik bennem – morfondírozott. – Valami olyasmit kellene csinálnom, amivel meggyőzök mindenkit.
Egyik májusi vasárnapon villant belé a megoldás: megszelídít egy tigrist. Tervét még az este folyamán közölte az apáttal, aki fejét rázta az ötlet hallatán.
– Nem tartom szerencsésnek – mondta fancsali arccal a vigyorgó szerzetesnek, aki fényes feje búbjával, széles arcával és tokájával úgy nézett ki, mint egy óriási körte. – Nézz végig magadon: ha így meglát a tigris, azt fogja hinni, hogy a vacsora a saját két lábán jött el hozzá. Nagy vagy, puha, és édes húsú, a nyál összeszalad majd a szájában, és semmi másra nem lesz képes figyelni, mint a megkorduló gyomrára. Fogyjál le! Az így kapott időt használd fel a tanulásra, hiszen semmit sem tudsz a tigrisről.
Sei Shin mester meghajolt elöljárója előtt, és mélyen magába nézve beismerte, hogy az apátnak igaza van. Le kell adnia jó néhány kilót!
Másnap hajnalban korán felkelt, kiballagott a veteményesekhez, kerített egy kapát, és nekiállt dolgozni. A később kiérkező társai döbbenten figyelték, ahogy reng a háj a felsőkarján, csodálatosra suvikszolt tar koponyáján pedig gyöngyözik a veríték. Azonban lendületes munkájával több kárt okozott, mint amennyi hasznot, mivel kikapált haszonnövényeket is, eltaposott sarjadó vetéseket.
– Kedves Sei Shin – szólították – elég lesz ennyi, pihenj le az árnyékba, és rágcsálj el néhány kiló gyümölcsöt, a többit bízd ránk.
– Nem tehetem, le kell fogynom – felelte makacsul.
Végül maga az apát vetett véget ámokfutásának.
– Azonnal hagyd ezt abba! – rivallt a szerzetesre. – Túlságosan megterheled a szívedet, fokozatosan szoktasd magad a testmozgáshoz – vette ki kezéből a szerszámot.
Sei Shin megvert kutyaként kullogott a cellájába, ahol rögvest elővett a párnája alól egy szép fej karalábét.
– Szó sem lehet róla! – csavarta ki ujjai közül az ételt a kolostor vezetője, aki gyanúval élve követte tanítványát a szobájáig. – Itt egy nagy pohár víz, és egy érdekes könyv. Az olvasás elfeledteti veled az éhségedet.
És valóban így is történt. E naptól kezdve Sei Shin mester hatalmasakat sétált, alig evett, és rengeteget olvasott. Megtanult többek között pársziul és portugálul, valamint elsajátította a robbanómotorok javítását és karbantartását. Szemmel láthatóan szabadult meg felesleges kilóitól.
Hamarosan eljött az az idő, amikor már kocoghatott az apátság kerítése körül, segíthetett fát vágni, és gerendákat hordani. Visszafogottan étkezett, sok zöld teát fogyasztott, és egyre vékonyabb lett.
– Úgy hiszem eleget böjtöltél – szólt rá az apát. – Lassan felkerekedhetsz a hegyre, hogy megtaláld a tigrisedet.
– Sajnos most kezdtem el Albert Einstein relativitáselméletét olvasni, és szeretném leellenőrizni a Lorenz-transzformációt, még maradok egy keveset – válaszolta.
Azonban nem változtatott táplálkozási szokásain, így továbbra is csökkent a testsúlya. Einstein után jött Thomas Manntól a Buddenbrook ház, majd Proust tollából Az eltűnt idő nyomában, és nem hagyhatta ki az orosz klasszikusokat sem. Telt az idő, röpültek a napok hetek, és Sei Shin mester egyre soványabb lett. Végezetül csak fekve tudott olvasni, mert nem bírta tartani a könyveket.
– Elég ebből! – kiáltott rá egy este az apát. – El fogsz fogyni, akár egy gyertya. Még egy hét, és járni sem bírsz majd! Megtiltom a további olvasást! – azzal kitépte a szerzetes kezei közül Alexander Dumas Bragelonne Vicomte-ját, és elviharzott.
Szegény Sei Shin mester nagyon megsértődött. Csendesen sírdogált a priccsén, amikor eszébe jutott, hogy miért is kezdett el fogyókúrázni.
– Holnap hajnalban eltűnök – fogadkozott. – Megyek, és végre megszelídítem a tigrist.
Elhatározását tett követte. Még az éjszaka összecsomagolta könnyű kis batyuját, és a délelőtt már a hegy lábánál találta. Jókedvűen vágott neki az emelkedőnek, azonban hamarosan elfáradt. Az a kevéske izom, ami még maradt rajta, gyorsan kimerült, tüdeje zihált, szemei előtt tűzkarikák táncoltak. Ám nem adta fel. Kifújta magát, pihent egy keveset, és folytatta útját rendületlenül.
Késő délután lett, mire felért a hegytetőn lévő tisztásra. Azonnal észrevette az óriási bao-bao fát, elbotorkált a tövéhez, és leült az árnyékban. Kellemes izgalommal várakozott, leste, mikor jelenik meg a tigris, akit aztán majd jól megszelídít.
Levél sem rezzent órákon keresztül. Sei Shin mester szomorúan nyugtázta, hogy nem jön az a vadállat, pedig a dzsungel királya régóta figyelte a fák közül. Nézte, mit is akarhat ez a szerencsétlen csontkollekció itt fenn a hegyen.
– Nem jó ez semmire – legyintett búsan, és megfordulni készült, amikor eszébe ötlött valami.
Már vagy jó három napja, hogy leütötte azt a bivalyt a falu határában, és alaposan be is lakmározott belőle, még el is rejtett egy kis maradékot magának. Azonban a bal hátsó rágófogai közé beszorult egy mócsing, amit nem ért el a karmaival, és azóta ott feszül az az izé, és nem hagyja aludni. Talán, ha elropogtatja ezt a csontvázat, kipiszkálhatja éjszakái megrontóját.
Határozott léptekkel bújt elő az erdőből.
– Tigris! – mosolyodott el Sei Shin mester, és széttárta a karjait.
– Ez így pont jó is – morogta a tigris, és ráharapott a szerzetes bal felkarjára.
Reccsent a csont, szilánkosan hasadt, szegény Sei Shin felüvöltött, de a vadállat nem hallott semmit sem, mert az egyik csontszilánk úgy kikapta fogai közül a mócsingot, mintha sohasem lett volna ott.
– Hát ezért koplaltam annyit! – ezek voltak a szerzetes utolsó gondolatai.
Bizony, még egy apát sem tudhatja, hogy egy tigrisnek éppen mire van szüksége.
• BUDDHA UJJA
Sei Shin mester úgy érezte, igazán felkészült a tigrissel való találkozásra. Elméjének erejével fogja legyőzni a vadállatot, a buddhizmus szépséges eszme rendszerét feltárja a ragadozó előtt, és kikezdhetetlen logikája segítségével jámbor cicává változtatja a nagymacskát. Kora hajnalban elindult hát, kevéske élelmiszert és vizet vett csupán magához, bambuszfurulyáját a ruháját összefogó övbe dugta. Nagy szalmakalapja árnyékot vetett szinte az egész testére, és a korai hűs szellő csak még inkább megnövelte elhatározását. Jó kedve volt.
Kicsit lihegett, mire megmászta a hegyet, a tetejéhez közel keresett egy apró tisztást, ahol leült egy fa árnyékába, és várt. Közben rendezte gondolatait, képzeletbeli párbeszédeket pergetett le magában, vitákat, melyekből fölényes győzelemmel került ki minden esetben. Hiszen mit is tudhat egy ilyen egyszerű teremtés Buddha tanairól! Már szürkült, amikor megjelent a szomszédos fa tövében a tigris.
– Mit keresel az én területemen? – kérdezte a szerzetest.
– Azért jöttem, hogy megmutassam neked egy ismeretlen világ csodáját – felelte Sei Shin mester. – Olyan kapukat szeretnék előtted kinyitni, melyeken ha belépsz, az elméd az örök békesség, nyugalom és boldogság állapotába kerül.
– Nocsak – bizonytalanodott el a ragadozó. – Csak nem a hegy alatt lévő kolostorból jöttél? Ott tanítanak ilyen badarságokat. Buddhista vagy?
A férfi meglepődött ezen a kérdésen, erre nem számított.
– Mit tudsz te egyáltalán Buddháról?
– Ti emberek azt képzelitek, hogy mi állatok csukott szemmel és füllel járjuk e földet. Pedig sokkal többet látunk és hallunk, mint ti. A hajnali és a késő esti imádságokat gyakran füleltem végig, főleg teli hassal, egy-egy sikeres vadászat után. Jólesett a szútrák monoton kántálásába belefeledkezni, elnyújtózni és emészteni.
– Ha mindez igaz lenne, akkor nem ölnél – vetette közbe becsmérlőn Sei Shin.
A tigris felmordult ezek hallatán, tett egy tétova lépést a szerzetes felé, aztán úgy döntött, inkább lefekszik tőle egy jó méternyire.
– Úgy gondolod, nem értettem meg imáitok szövegét? Elgondolkoztál már azon, hogy a tizenkét állat egyike vagyok, akik Buddhához járultak? Csodálatos ember volt, sokat gondolkoztam a szavain.
– Akkor miért nem tiszteled az életet?
– Tisztelem én, hidd el. Azonban pont az ő beszédei győztek meg arról, hogy ki is vagyok valójában, és mi is a szerepem.
A szerzetes egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte a tigrist. Lehet, hogy a végén még ő fogja megszelídíteni az embert?
– Én vagyok Buddha ujja – nyilatkozta ki a nagymacska. – Talán az, amelyikkel az orrát piszkálta. Az én feladatom a gazolás.
– Nem igaz, hogy Buddha jogosított fel az ölésre! – ellenkezett Sei Shin.
– Pedig így van. Az Ő közelében megvilágosodtam, és fel kellett vállalnom cseppet sem szimpatikus életmódomat. Mivel a földön rengeteg a hulladék, a gyom, nem elég akkor ölni, amikor éhesek vagyunk. Túl sok az életet meg nem érdemlő, buta, vagy gyenge, öreg hús. Néha látszólag értelmetlenül is le kell csapni egy-két embert, vagy beképzelt állatot. Nem könnyű, nem szeretem csinálni, de valakinek ezt is el kell végeznie. Az elmúlt hónapban a rizsföldön kaptam el egy férfit, emlékszel rá?
A szerzetes némán bólintott.
– Egy szemét gazember volt – folytatta a tigris. – Félelemben tartotta az egész családját és a falut is. Zsarolta az embereket, a feleségét gyakran verte, egyik gyermekének a karját is eltörte. Más asszonyok ágyát keresgélte, a férjeket erőszakkal elüldözte, kárára volt az egész közösségnek. Nos, én megoldottam a problémát.
– Az az érzésem, hogy sok-sok tigrist bírnának el a városok – nevetett fel emberünk. – Hallani korrupt politikusokról, másokat elszegényítő bankárokról, a dolgozóikat rabszolgaként dolgoztató munkáltatókról, lenne dolgotok bőven.
– Túl messzire tekintesz – mondta a vadállat. – Minden gondot nem oldhatunk meg mi, nektek is dolgoznotok kell.
Sei Shin mester egy pillanatra elgondolkodott.
– Tehát mindig van valami a háttérben, amiről mi nem tudunk. Így ölsz – bökte ki végül.
– Valahogy úgy – bólintott a tigris. – Nem szeretem a zsarnokoskodókat, a hencegőket, a beképzelteket, a gonoszokat…
– Azokat, akik nem Buddha tanítása szerint cselekednek…
– …valamint a tudálékosokat sem – mordult egyet a fenevad, és mancsának egyetlen mozdulatával feltépte a szerzetes nyaki ütőerét. – Idegesítenek.
Sei Shin mester maradványait két nap múlva találták meg társai, viszonylag egészben.
• APRÓ (DE VÉGZETES) TÉVEDÉS
A jó öreg Sei Shin mester már nem győzte dugdosni tigrisekről szóló jegyzeteit apró cellácskájában, nem akarta, hogy bárki is megsejtse, mire készül. Azonban a vén apát vaksi szemeit nem kerülte el semmi.
– Tudom, mire készülsz – szegezte neki a mondatot egy délután a szerzetes mellének.
– Ha tudod, ne próbálj meg lebeszélni – vetette fel az állát Sei Shin.
– Látom, eltökélt vagy. Helyes. De valóban felkészültél a csodára?
Valósággal berángatta a kolostor vezetőjét a kis szobába, teleírt papírlapokat szedett elő az ágy alól, a matracból, a szekrényből, a könyvespolc mögül.
– Igen, felkészültem. Hosszasan és alaposan tanulmányoztam a tigrisek életét, személyiségét, habitusát. Képes leszek megtenni a csodát!
– Te bolond – ingatta fejét az apát. – A csodát nem te csinálod, hanem veled kell, hogy megessen. Nem értesz semmit.
Lemondóan legyintve hagyta magára a megszeppent tiszteletest.
– Akkor is megcsinálom! – kiáltott a főnök után Sei Shin.
Másnap hajnalban nesztelenül surrant ki a kolostorból, egyenesen a hegynek tartott, melynek erdeiben élt egy félelmetes, vérengző bestia.
– Megszelídítem, csak azért is megszelídítem – hajtogatta magában a meredek ösvényt járva.
Félúton meg kellett pihennie, ivott a magával hozott vízből, lihegve tekintett szét. Nem vette észre, hogy egy bokor mögül a tigris figyeli. Amikor feltápászkodott, hogy tovább keresse áldozatát, kilépett elé a fenevad.
– Mit keresel erre – mordult a szerzetesre.
– Pont téged kereslek, veled szerettem volna találkozni.
Az állat meghökkent a választ hallva.
– Te szerencsétlen, hiszen tudhatnád, mi történik, ha találkozol velem.
– Várj egy pillanatot! – tartotta ki maga elé mindkét kezét Sei Shin. – Nem akarlak bántani. A barátságodat keresem.
– Mi szükséged az én barátságomra. És mi szükségem nekem a tiédre?
A szerzetes kihúzta magát, megköszörülte a torkát, és belekezdett a mondandójába.
– Tudom, hogy milyen félelmetes, egyszer s mind elegáns vagy. Tudom, hogy néha kedvtelésből ölsz, nem az éhség miatt. Egy erőteljes, ízig-vérig macsó jellem vagy, akinek nem parancsolhat senki és semmi. A férfierő szinte földöntúli megtestesítője, a gyengeségre, elérzékenyülésre pillanatot is sajnáló őshím vagy, a nyers akarat kiterjesztése. Minden férfi titokban ilyen szeretne lenni.
– Sajnálom, lány vagyok. Máskor figyelj jobban – morogta a tigris, és kecsesen átharapta Sei Shin mester nyakát.
Brutálisan szétmarcangolt holttestét másnap délután találták meg zokogó szerzetestársai.
• ÍNYENCEK EGYMÁS KÖZÖTT
Sei Shin mester már két napja várta a tigrist, mikor végre egy délután megjelent az állat. Itt az ideje, hogy megszelídítse. Ám be kellett vallania, hogy ekkorának azért nem képzelte!
– Merre jártál? – kérdezte a szerzetes.
– Vadászni voltam – felelte a fenevad. – De ne gondold azt, hogy ez bármit is jelent a továbbiakra vonatkozóan.
– Tudom – sóhajtott a férfi, – kedvtelésből is szoktál ölni.
A nagymacska méltatlankodva felhorkant.
– Kedvtelésből? Ez nem igaz. Sohasem ölök pusztán csak úgy. Mindig van valami mögöttes ok, de ti, emberek, nem látjátok.
– Igen? Például micsoda?
– Hm – töprengett a tigris, – például nagyon szeretem a vér ízét. Gyakran megkívánom. Ilyenkor elejtem a megfelelő alanyt.
Sei Shin mester valóban elcsodálkozott ezen a válaszon.
– A megfelelőt? Nem mindegy, hogy minek a vérét iszod?
– Isten őrizz, nem vagyok barbár! – csattant fel az állat. – Bizonyosan nálatok is van valamilyen élvezeti cikk, amit a hangulatnak megfelelően fogyasztotok.
– Valóban, a bor. Be kell vallanom, mielőtt szerzetesi fogadalmat tettem volna, sok bort megittam.
– Látod, hogy igazam van? És mikor mit hörpintettél?
A férfi elgondolkodott, nehéz volt már visszaemlékeznie.
– Ott volt például az olaszrizling. Szerettem száraz ízét, a háttérből előbukkanó keserű mandulát. Aztán rajongtam a chardonnay savasságáért, a „kovakő”-zamatáért. De kedveltem a gyümölcsös fehér borokat is, a Müller Thurgautól kezdve a Muscat Ottonelig bezárólag. A vörös boroknál imádtam a kékfrankos frissességét, gyümölcsösségét, de ugyanúgy vonzódtam a cabernet sauvignon testességéhez is.
– Na látod – mondta a tigris, – nálam is valahogy így van ez. A sokat hajtott vad vére édeskés, szinte habos, a lesből, hirtelen elejtett állat vére hűvösebb, szárazabb. A fiatal áldozatok vére is fiatalos, a kövéreké teltebb ízt mutat.
– És milyen izgalmas kinyitni egy új palackot, hogy vajon mi lapulhat benne, milyen zamatok örvendeztetik meg az ínyünket! – helyeselt a szerzetes.
A tigris elnémult, és összehúzott szemekkel mérte végig újabb zsákmányát.
– Pontosan. Te vajon milyen lehetsz? Nem vagy túl kövér, de már idősebb. Mivel sok éve nem eszel húst, a véred sem lesz olyan kesernyés. Nosza, lássuk a medvét! – azzal mancsának egyetlen suhintásával feltépte Sei Shin mester nyaki ütőerét, és mohón lefezyelni kezdte a lüktetve földre omló nedűt.
A kolostorból keresésére indult társai alig fél óra múlva bukkantak a tetemre, amit siránkozva vittek vissza, és temettek el.
• AMI LEGBELÜL LAKIK
Mire Sei Shin mester felért a hegy tetején lévő tisztásra, már alkonyodott. A tigris egy bao-bao fa tövében az egyik mancsát nyalogatta. Amikor meglátta a férfit, felmordult, és talpra ugrott. A szerzetes nem ijedt meg, hanem azt a módszert alkalmazta, amit dr. Ludwig von Matterhorn „Was wollen der Tiger?”[1] című könyvében olvasott. Felvette a megfelelő testtartást, és a félhangosan kiejtett hang kíséretében megtorpant, időt hagyva az állatnak.
A könyvből tanult technika bevált, a ragadozó megtorpant, és érdeklődve figyelte az embert, aki a kontaktus megszilárdítására törekedett. Az angol állatszelídítőnél, Maxwell Bogarthynál talált egy részt, ahol a szerző leírta, hogy ilyenkor kell fölérendelt szerepre törekednünk a vadállattal szemben. Jobb kezét ezért óvatosan megemelte, nyitott tenyérrel felfelé. A tigris horkant egyet, és fejét a földre fektette.
Sei Shin mester végtelenül lassan és nyugodtan közeledett a vadállat felé, igyekezett magában elnyomni minden félelmet, vagy kétséget. „Én parancsolok, az én akaratom érvényesül” sugározta rendületlenül. A ragadozó mintha megadta volna magát, apránként lefeküdt, farkával csapott néhányat. A férfi mellé kuporodott, közben felidézte magában a tigris azon zónát, amelyeket szereti, ha vakargatják. Szintén Matterhornnál látott erről egy részletes ábrát.
– Shanti[2] – lehelte a szerzetes, miközben a csíkos lapockát kapirgálta.
– Velkomin[3] – felelte a vadállat, ahogy a Sturlunga sögur-ban.[4]
Egy ideig hallgattak, mindenki lefordította a kapott információt. Aztán addig beszélgettek hangtalanul, míg fel nem jöttek a csillagok. Sei Shin többnyire hindiül szólalt meg, néha toldott be csak egy-két német, vagy angol mondatot. A tigris izlandiul válaszolt, majd svédre váltott, ha pontosabban akarta kifejezni magát. A „jag vill”[5] kifejezésnél kuncogva összekacsintottak, hiszen a nagymacska svédje nem is állt olyan messze a szerzetes németjétől.
– Hm – dörmögte a tigris, – elég jól megértjük egymást. Te mivel magyarázod?
– Tudod, sok könyvet átolvastam, amik a tigrisek lelkével foglalkoztak. Elemezték a magatartásukat, mi az, ami hat rájuk, mit kedvelnek és mit nem, és óhatatlanul fel kellett ismernem, hogy bennem is egy tigris lakik. Szerintem ez lehet a magyarázat.
– Biztos, hogy nem ez a megoldás – mordult fel a ragadozó. – Mert bennem egy viking lakozik. Vi ses i Valhalla[6] – tette hozzá, majd lecsapta a férfi fejét.
Később fel is gyújtotta, miután kirabolta.
Sei Shin mester megégett holttestét csak két nap múlva találták meg a keresésére küldött szerzetesek. A tetem köré valaki ősi rúnákat rajzolt az áldozat vérével.
• BOLHA A FÜLBEN
Nyugodtan kimondhatjuk: a kolostorban mindenki utálta Sei Shin mestert. Az apát már jó egy hónapja elutazott, és visszatértéig őt bízta meg a vezetéssel. Emberünk igyekezett jól megfelelni, nem akarta, hogy esetleg a szemére vessék a gyengeségét, ezért mindenkitől sokkal többet követelt meg, mint annak előtte. Figyelme mindenre kiterjedt, és szigorúan bűntette azokat, akiknél bármily csekély lustaságot, vagy nemtörődömséget tapasztalt.
– Renshi testvér – mondta egyikőjüknek, – láttam, hogy a hajnali imádság alatt elaludtál. Ha még egyszer ezt tapasztalom, három napig megvonom a fél ételadagodat.
Egy hétig teljes böjtre utasított egy másik szerzetest, mert szellenteni merészelt a nagycsarnokban. Tíz botütésre ítélte egy társukat, mert nem elég tisztelettudóan beszélt Buddháról.
– Rosszabb vagy, mint egy cirkuszi idomár! – fakadt ki Csoszoha testvér. – Menj inkább a hegyre, és szelídítsd meg a tigrist, az a neked való kihívás! – vágta a fejéhez.
Éjszaka Sei Shin mester felriadt, és szerzetestársának a szavai csengtek a fülében. „Szelídítsd meg a tigrist!” Valóban, miért is ne? „Az a neked való kihívás!” És tényleg, ki más lenne képes ilyesmire?
Másnap hajnaltól még szigorúbban, még keményebben vezette az embereit. Minden esetben egy tigrist képzelt a helyükre, egy igazi vadállatot kell megzaboláznia. Amikor végre az apát visszajött, Sei Shin mestert csak úgy hajtotta a tettvágy, este összecsomagolt, és hajnalban elszökött a tigrishez. A ragadozó a hegy tetején lévő tisztáson pihegett.
– Gyerünk, kezdjünk is hozzá a munkához, nincs vesztegetni való időm! – dörrent az állatra.
– Mi bajod van? – lepődött meg a nagymacska. – Azt se tudom, hogy kicsoda vagy.
– Ez most nem is lényeges, tedd, amit mondok, különben megütheted a bokádat!
A tigris lassan feltápászkodott, és megindult a férfi felé.
– Igen? És hogyan?
– Büntetést fogok kiszabni rád!
– Végiggondoltad te ezt? Miért is kellene engedelmeskednem?
Sei Shin mester hüvelykujját a szájába kapta, agyában vágtáztak az őrültebbnél őrültebb gondolatok, indokok, válaszok, de egyik sutább volt a másiknál.
– Na jó, most az egyszer megbocsátok – próbált alkudozni.
A nagy mancs meglendült, hősünk térdre rogyott, majd elterült a földön.
– Barom – gondolta a tigris minden indulat nélkül, amíg a friss vért lefetyelte.
Jegyzetek
[*] Részletek Karsai János/SEI SHIN MESTER: A TIGRISSZELIDÍTÉS KÉZIKÖNYVE, avagy 50 szemléletes példa, hogyan NE szelídítsünk tigrist című kiadásra váró kötetéből
[1] Mit akar a tigris? (német)
[2] Shanti: béke (hindi)
[3] Velkomin: Isten hozott (izlandi)
[4] Sturlunga sögur: Jelenkori saga, nevével ellentétben a középkorban készült
[5] Jag vill: akarok (svéd) Hasonlít a német ich will kifejezésre
[6] Vi ses i Valhalla: Találkozunk a Valhallában (svéd)
Ld. még ⇒ http://www.naputonline.hu/2022/12/22/karsai-janos-oktalan-allatok-1-2-resz/
Illusztráció: „Szerzetes és tigris” – 僧侶と虎 (felh. Utagawa Kuniyoshi 歌川 国芳)
Ezek is érdekelhetik!
Csanda Mária: Négydimenziós történetek →
Tárnok Attila: Korai exitus →
Derzsy-Ben Ond: PONTOS MÉRETEIM. Verses poszttraumák* →
