Doncsecz Ákos Antal: Olvasói levél 2.
⇒Suzana Guoth: Válasz Doncsecz Ákos Antal olvasói levelére
A szerző kérését elfogadva “szóhíven” közzétesszük személyes hangú levelét.
Ezzel a vitát a szerkesztőség részéről honlapunkon befejezettnek tekintjük. (a szerk.)
Tisztelt Napút Online Portál,
nem kívánok belemenni ebbe a vitába mélyebben, mert szerintem Suzana Guoth összevissza beszél és nincs tisztában azzal se, hogy mit írt korábban.
De sajnos itt mégis el kell mondanom még valamit.
Az ő legelső cikkében szó sincs arról, hogy az elmúlt száz évben életképes volt-e a vend nyelv vagy sem. Ő arról írt, hogy a köztes korszakban, a 19. században életképtelen volt, amiről én azt írtam tényekkel igazolva, hogy ez nem igaz. Az pedig, hogy a vend a szlovén nyelv változata vagy párhuzamos irodalmi változata, nos az egy és ugyanaz.
Külön kell kezelni a Trianon utáni időt. Talán emlékszik, hogy azzal kapcsolatban szó sem volt oktatási nyelvről, hanem publicisztikáról írtam, amit hangsúlyozom NEM tiltottak be Jugoszláviában. Vendül írni újságot és könyvet teljesen szabad volt.
Megmutattam azonkívül másoknak is a legelső cikket és meg kell mondjam, hogy volt, aki szlovénellenes (vendellenes) támadásként értékelte a Tempora mutantur et nos mutamur in illis c. cikket. Én pedig úgy hiszem, diplomatikusan reflektáltam, s nem a szerzőt akartam megbántani.
Nem tudtam eddig, hogy Suzana Guoth vendre fordította a Kölcsey Himnuszt, de két dolgot hadd szögezzek le:
1. ha régi muravidéki (vend) irodalmi nyelvre fordította, akkor hiába hivatkozik a vend nyelv életképtelenségére, mert ebben az esetben felesleges. A régi irodalmi nyelvet senki nem használja, mert az elévült. A jelenkori szerzők, így én is a beszélt köznyelvre támaszkodnak. A régi irodalmi nyelvet használni olyan lenne, mintha a 16. századi magyar irodalmi nyelvet akarnánk újból bevezetni Magyarországon.
2. pont Kölcsey Himnusza nem hiszem, hogy megérintené a Muravidék mai, vendül beszélő lakosságát, amely már több mint 100 esztendeje Szlovéniához tartozik. Én 2018-ban kiadtam A kis herceg fordítását és túlzás valamint szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy hatalmas volt a sikere. A könyv mind elfogyott, talán nemsokára lesz második kiadása is. Tavaly novemberben imakönyvet adtunk ki vendül, s az is kedvező fogadtatásban részesült, az emberek a Muravidéken szívesen veszik. Mind a kettőt a ma beszélt vend nyelvhez igazítottam. Ez nem az a régi irodalmi nyelv. Az olvasói visszajelzések gördülékeny, érthető és színvonalas alkotásoknak tartják őket. Távlati terveink is vannak munkatársaimmal a vend nyelvet illetően.
Mint mondottam külön kell arról írni, hogy a vend nyelv életképes-e még vagy sem. Mivel Suzana Guoth erőteljesen bizonygatja, hogy nem az én most is kétségemnek adok hangot az előbbiek tükrében. Hogy az ő Himnusz-fordítása mit ért el, nos az egymaga nem tükröz semmit.
Csak azért írom le ezeket, mert mint vendül beszélő szlovén nemzetiségű személy, aki doktori tanulmányokat is folytat Mariborban, meg szeretném védeni ezen kis közösség kultúráját, amely a mostani nehézségek ellenére is határozottan állítom, hogy törekszik azt megőrizni a maga módján. Identitásunk sarokköve pedig a nyelvünk és közel félévezredes irodalmi hagyományaink.
Kérem tisztelettel a Napút Online Portált, hogy az alábbi levelet jelentesse meg még az oldalukon, ha csak úgy, hogy odacsatolja Suzana Guoth most megjelent válasza mellé.
Rendkívül igazságtalannak érzem, hogy ilyen történik még mindig, a 21. században, mikor már bebizonyosodott, hogy a vend nyelvről, amit eddig gondoltak, az másképp van.
Tisztelettel,
Doncsecz Ákos Antal,
Battyándi Általános Iskola (Osnovna šola Puconci)
Illusztráció: Tempora non mutantur
Ezek is érdekelhetik!
Balizs Dániel: Miről mesélnek a temetők? Új perspektíva a Vas vármegyei etnikai vizsgálatokban →
Julius Frömmel: A remete* →
Julius Frömmel: Az Én Németségem, Misch Ádám emlékére (versek) →
