Hegedűs Gyöngyi: járványkrisztus
képekkel hallgatok, mondta, szomorú
volt az arca, mint a patriarchának, kinek
gyerekkorából a félelem beszéd előtti
emlékeket égetett ébrenlétébe, a halk
beszéd is agresszió, és a megbocsátás
is lehet az, eleven széngyűjtés a másik
fejére, pedig hidd el, nem külszíni fejtés,
ahogy az arc sem az, ha felhozzuk
a gyerekkor tárnáiból, hogy iszonyúan fázunk,
hogy átsüvít csontjainkon a szél, nincs
karbonsemleges irgalom, el-
szakítottságban élünk, hiába a családegyesítés,
járványkrisztus, csak te nem vagy tükröződés.
krisztus (H. Gy.)
Illusztráció: fh. H. Gy.
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
