Nagy László Bálint: Ahol »A cigánybáró« született…
Német teátrum a gyapjúraktárak között
Az egykori Gyapjú utcai Német Színház (Deutsches Theater in der Wollgasse) helyén, a Báthory u. 24. sz. alatt lévő házon ma már csak ifj. Johann Strauss mozaikja, Zámbó Kornél festőművész alkotója hirdeti a teátrum emlékét. Pedig nemcsak a keringőkirály operettjeinek, több alkalommal maga a komponista által vezényelt előadásai voltak nevezetesek a 133 éve, éppen 20. „születésnapja” előtt egy nappal, 1889. december 20-án leégett a színházban. Az itt fellépő vendégművészek és társulatok jelentős hatást gyakoroltak a magyar prózai és zenés színjátszás fejlődésére.
Biczó Géza: A Gyapjú utcai Német Színház az égés után – Ellinger Ede fényképe után rajzolva. In: Vasárnapi Újság. 1890. I. 5. 9. o.
Miután a mai Vörösmarty téren álló egykori Pesti Városi Német Színház 1847-ben leégett, a romantika korának nemzeti ébredése és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc következtében megszűnt a német színjátszás hegemóniája. Az abszolutizmus korában ideiglenes jelleggel működött 1852 és 1870 között a mai Erzsébet téri német színház, lebontása az elavult infrastruktúra miatt vált szükségessé. Utódja, a gyapjúkereskedők raktárairól elnevezett utcában (Wollgasse) „beszorított” teátrum két évtizedes működését végig determinálta a nagy riválissal, a nemzeti színjátszás centrumává vált Nemzeti Színházzal folytatott „verseny”…
Keskeny utca, szűk épület
A keskeny utcában, két ház közé szorosan beékelt egyszerű, belülről is szűk, Gyapjú u. 10. sz. alatti színházépület alig készült el az 1869. december 21-i megnyitásra, Adolf Müller An der blauen Donau c. operettjének előadására: „Az építkezési és berendezési munkálatokkal annyira hátramaradtak, hogy délután három órakor (hét órakor kellett volna az előadásnak kezdődnie) a falak vakolatlanok voltak, a székek még nem voltak vörös posztóval bevonva, a gáz még nem volt bevezetve”… (In: Pesti Hírlap 1889. XII. 21. 6. o.)
A Gyapjú utcai Német Színház leírása. In: Pesti Hírlap. 1889. XII. 21. 5-6. o.
Az előcsarnokból nyíló, 32 m hosszú, legtágasabb részén 21 m széles nézőtéren 1500-2000 látogató fért el: 70 páholyt alakítottak ki, a földszinten 412 szék kapott helyet, ezt egészítette ki az olcsó helyáras karzat.
Az enterieurt Moritz Lehmann, a bécsi Carltheater, Theater an der Wien, Hofburgtheater és a pesti Nemzeti Színház díszlettervező-díszletfestője alakította ki. A központi nagy csillár és a vörös bársony udvari páholy rögtön magukra vonták a figyelmet. Egyedi színt adtak a teátrumnak a vörös falak és páholykorlátok, az arany és fehér díszítések, ill. a páholykorlátoknál lévő egy- és két karos gyertyatartók is. Lehmann tudatosan nem alakíthatott ki kulisszákat (korábban ő alkalmazott először Magyarországon zárt, nem-kulisszás szobadíszletet 1856-ban, az Erzsébet téri színház számára). A csupán 10 m széles színpadon a látványos produkciók is a zsúfoltság hatását keltették. A pódium mögött – a tűzfalat követően – már az igazgatósági szobák következtek…
Biczó Géza: A Gyapjú utcai Német Színház nézőtere az égés után – Ellinger Ede fényképe után rajzolva. In: Vasárnapi Újság. 1890. I. 5. 5. o.
Az 1889. december 20-i tűzeset, délután 3 órakor a nézőtéren az előcsarnok felett keletkezett. A belső tér teljesen elpusztult, a megmaradt homlokzatot és az előcsarnokot pedig biztonsági okokból kellett hamarosan lebontani.
Életképek egy hajdanvolt színházból
1. Johann Strauss, Jókai Mór és a statisztéria…
A teátrum repertoárjának oroszlánrészét képezték az operettek, amelyek közül sokat közvetlenül az osztrák ősbemutatót követően adtak elő. Így háziszerzőnek számított ifj. Johann Strauss és Franz von Suppé is. Gyakran ők maguk is dirigálták az általuk komponált darabokat. Az intézményt 1874 és 1878 között a Swoboda-énekesdinasztia tagjai vezették: a bécsi Hopfoper korábbi jeles tenoristája, Joseph Wilhelm Swoboda és fia, a bécsi operett fénykorának meghatározó operettbonvivánja, id. Albin Swoboda igazi élvonalbeli zenés színházat teremtett, a prózai darabokra is (a saját társulat mellett vendégjátékokkal) nagy hangsúlyt fektetve. A későbbi direktorok alatt sem szakadt meg a koncepció kontinuitása.
J. Strauss emléktáblája, Zámbó Kornél alkotása a teátrum egykori helyén. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Johann_Strauss_plaque_Budapest05.jpg
A hazai publikum elé itt került először 1874-ben A denevér (a Swoboda-direkció bemutatkozása, id. Albin Swoboda Eisenstein-alakításával), 1883-ban pedig az Egy éj Velencében. A cigánybáró inspirációját az adta, hogy a keringőkirály 1882-ben vezényelte itt A vidám háború c. művét. Ekkor találkozott az általa tisztelt Jókai Mórral, aki a Monarchia népeinek békés egymás mellett élését megjelenítő, A cigánybáró c. készülő kisregényét ajánlotta megzenésítésre. A novella és a Schnitzer Ignác librettójára írt operett ugyanabban az évben, 1885-ben került a nyilvánosság elé. A Gyapjú utcai Német Színház egy hónappal a bécsi ősbemutató után, 1885. november 27-én játszotta először, átütő közönségsikerrel.
Az impozáns színrevitel népes statisztériát foglalkoztatott. A Fővárosi Lapok 1885. december 13-i száma a következőképpen tudósít róluk: „A német színház igazgatója tanácsi engedélyt kapott, hogy statisztái számára a színházzal szomszédos épületben bérelhessen öltözőt, mert például a »Cigánybáró« sok statisztája öltözködni a pincébe szorult.” A sikert mutatja, hogy a téli hidegben a két épület közötti „ingázást” is vállalták a közreműködők.
2. Jótékonysági estek: Adolf von Sonnenthal, Ellinger József…
A Gyapjú utcai színház gyakran adott helyet jótékonysági előadásoknak. Az 1889-es tűzeset a bécsi Burgtheater vezető színésze, a zsidó származású, művészi érdemeiért nemesi rangra emelt Adolf von Sonnenthal fellépését hiúsította meg a Pesti Izraelita Nőegylet javára. A művész korábban a „Concordia” izraelita jótékony egylet, az Erzsébetvárosi (VII. kerületi) Népkonyha és az alföldi szegények javára is vállalt itt vendégszerepléseket, leghíresebb alakításait a pesti közönségnek is bemutatva.
Beszámolók Adolf von Sonnenthal fellépéseiről a Gyapjú utcai színházban (Alexandre Dumas – Louis Schneider: Kean, a színész; Schiller: Wallenstein halála; Georges Ohnet: A vasgyáros; Karl von Holtei: Babérfa és koldusbot vagy egy költő három tele /Lorbeerbaum und Bettelstab/, José Echegaray y Eizaguirre – Paul Lindau: A nagy Galeotto c. drámáiban) és budapesti tartózkodásáról. In: Pesti Hírlap. 1887. IV. 27. 4. o.; Pesti Hírlap. 1887. IV. 29. 4. o.; Pesti Hírlap. 1887. XII. 23. 4. o.
Az óbudai klezmerzenész családban született és a zsidó kántori hagyományt az operaszínpadon képviselő, az 1848-as forradalomban nemzetőrként részt vevő Ellinger József 1874. január 4-én Verdi: A trubadúr c. dalművében alakította a címszerepet, a bevételt izraelita jótékony egylet számára ajánlva fel. Erkel tenoristája, az első Bánk bán sokat szerepelt német nyelvterületen: a bécsi Hofoperben 1852-ben debütált, 1871-ben pedig Halévy: A zsidónő c. operájában a jelenlegi Staatsoper épületében is ünnepelték. A művészdinasztia-alapító énekes négy évtizedes pályafutása során olyan egyéniségekkel lépett fel, mint Clara Schumann, Pauline Viardot (Turgenyev, Berlioz, Gounod és a festő Ary Scheffer múzsája), Hermann Levi és Richter János.
Ellinger József jótékonysági előadása a Gyapjú utcában egyik leghíresebb szerepében, Verdi: A trubadúr c. operájában. In: Fővárosi Lapok. 1873. XII. 30. 1002. o.
Ellinger József négy évtizedes pályafutása során A trubadúr címszerepét számos alkalommal megformálta, t.k. Pauline Viardot (az énekesnő 1858. november 25-i gálaestjén) és – 1870-ben – a „magyar Pauline”, Rumy Gizella (Orlai Petrich Soma múzsája, a Sappho-képe ihletője; az íriszdiagnosztika-feltaláló Dr. Péczely Ignác felesége) oldalán a Nemzeti Színházban. A feleségével, a nemzetközi színpadokon, így a bécsi Hofoperben is gyakran fellépő Ellingerné Engst Terézzel (Therese Ellinger-Engst) is emlékezetes alakításokat nyújtottak ebben az operában: az énekesnő szinte korlátlan hangterjedelme révén a mű mindkét női főszerepét – miként a bécsi operaház 1861-es dokumentációja bizonyítja –egyazon időben tartotta a repertoárján. Sajnos, a Gyapjú utcai színházban Ellinger József fellépésének a szereposztása nem maradt az utókorra…
3. A Nibelung-ének zenedrámában és prózában
A befogadószínházként is jelentős teátrumban olyan társulatok mutatták be tudásuk legjavát, mint 1875-ben (Swoboda meghívására), 1881-ben és 1888-ban a színjátszást megreformáló meiningeniek és 1879 februárjában a Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója c. regényének afroamerikai zenés színházi adaptációját játszó színesbőrű Jarrett & Palmer társulat.
Byron: Marino Faliero c. drámájának 1888-as előadása a meiningeni társulat vendégelőadásában. In: Pesti Napló. 1888. X. 20. 3. o.
Angelo Neumann utazó együttese, a Richard Wagner Theater játszotta először magyar színpadon Wagner: A nibelung gyűrűje c. tetralógiáját (Az istenek alkonya c. záródarabot Az istenek hajnalpírja címmel), 1883 májusában. A négy estés, az előadókat rendkívüli követelmények elő állító ciklus a hazai születésű Anton Seidl, a New York-i Filharmonikusok későbbi főzeneigazgatója vezényletével és a bayreuthi díva, Amalie Materna főszereplésével igazi szakmai- és közönségsikert aratott – A walkűrt még ismételni is kellett.
Wagner Ring-tetralógiájának magyarországi bemutatója. Az abszolút női főszerepet, Brünnhildét az 1876-os bayreuthi ősbemutatón is alakító Amalie Materna énekelte a pár nap múlva, tragikus módon 30 éves korában elhunyt Hedwig Reicher-Kindermann (a bayreuthi ősbemutatón alt-énekesnőként Erdát személyesítette meg) helyett. In: Nemzet. 1883. V. 20. 6. o.
A Nibelung-ének egy másik érdekes feldolgozását is előadta a teátrum, Emanuel Geibel: Brunhild c. tragédiáját. A könyvdrámaként értékelt színművet a kiművelt beszédtechnikájával és kifejező arcjátékával-gesztusaival méltán jeles német tragika, Klara Ziegler varázsolta élővé – mindhárom vendégszereplése során, 1872-ben, 1873-ban és 1887-ben. München, Lipcse és Hamburg sztárja fontosabb szerepeit mind megformálta itt: Schiller Stuart Mária és A messinai menyasszony, Grillparzer: Medea és Hebbel: Judit c. drámáinak hősnőit…
Klara Ziegler, az ünnepelt német színésznő Emanuel Geibel: Brunhild c. drámájának címszerepében. In: Pesti Hírlap. 1887. IX. 17. 5. o.
4. Jászai Mari példaképe, Charlotte Wolter
Hans Makart: Charlotte Wolter Messalinaként, Adolf von Wilbrandt: Arria és Messalina c. drámájában. Forrás: https://de.wikipedia.org/wiki/Charlotte_Wolter#/media/Datei:Hans_Makart_-_Charlotte_Wolter_als_%E2%80%9EMessalina%E2%80%9C.jpg
A magyar színjátszást Jászai Mari művészetére gyakorolt hatásával is gazdagító, kölni születésű Charlotte Wolter 1857-ben a budai Várszínházban kezdte a pályafutását. A bécsi Burgtheater tagjaként vált a viktoriánus kor emblematikus színésznőjévé, akit Hans Makart is megörökített. A Gyapjú utcában 1880-ban és 1886-ban t.k. a Stuart Mária, Grillparzer: Sappho és Medea, Mosenthal: Deborah és Ernest Legouvé – Eugène Scribe: Adriana Lecouvreur főhősnőiként fogadta lelkesedéssel a közönség.
Charlotte Wolter a Stuart Mária címszerepében a Gyapjú utcában. In: Pesti Hírlap. 1886. IV. 11. 13. o., Pesti Hírlap. 1886. IV. 12. 3. o.
A két német, egymással is rivalizáló díva, Wolter és Ziegler mellett olyan, német nyelvterületen nemzetközi karriert befutott hazai színésznőknek is tapsoltak a német teátrumban, mint Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, Bognár Friderika és Bárkány Mária.
A vendégművészek közül emlékezetes előadások fűződnek Katharina Schratt (Ferenc József barátnője) és az énekes komikus szerepekben brillírozó Alexander Girardi (neve az általa viselt jellegzetes kalap névadójaként is maradt az utókorra) nevéhez is.
5. Német színészből magyar színidirektor, Feld Zsigmond
Felvetődik a kérdés, az 1889-ben leégett színház hagyományainak volt-e örököse. A felemás választ a társulat egyik jelentős színművésze, Feld Zsigmond (Ispáca, 1849. április 9. – Budapest, 1939. november 2.) pályaíve adja meg.
Feld Zsigmond. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Feld_Zsigmond#/media/F%C3%A1jl:Feld_Zsigmond-1.jpg ; Az Ujság. 1924. XI. 23. 19. o.
A Nagyszombat környéki kereskedőcsaládban született művész Bécsben nőtt fel, itt folytatta színi tanulmányait is, t.k. Adolf von Sonnenthallal, Alexander Girardival, Katharina Schratt-tal együtt. Pályafutását a bécsi Josefstädter Theater és a Heinrich Laube vezette Wiener Stadttheater társulatában kezdte, majd 1874-ben a Swoboda-direkció a Gyapjú utcai Német Színházhoz szerződtette. Szerepköre a hősszerelmesektől (Schiller: A haramiák – Karl Moor) a nagy karakterszerepekig ívelt. Leghíresebb alakítását Ludwig Anzengruber: A kirschfeldi pap c. színművének címszerepében nyújtotta.
Közeli barátja, a Vígszínház művészeti igazgatója, Ditrói Mór a következőképpen méltatta szerepformálását: „Édes bátyám! Aki látott, hallott mint „Kirschfeldi pap”-ot, annak a szíve ma is megdobban a visszaemlékezésre. Tökéletes művészi alkotás volt.” Egyik felfedezettje, Góth Sándor, a Vígszínház későbbi meghatározó egyénisége is hasonlóan nyilatkozott: „Meghatottan emlékszem vissza Feld Zsigmondra a „Kirschfeldi pap”-beli nagyszerű és híres alakításában.” (a két idézet: Feld Zsigmond színigazgató emlékiratai. Bp., 1938, Feld Olga – Elbert és Társa.)
Feld Zsigmond igazi színházszervező egyéniségként 1876-tól a német nyelvű Herminavárosi Színház (Herminastädter Theater / Deutsches Theater am Herminenplatz) és – kezdetben nyári társulatként – a Városligeti Színház (Arena im Stadtwäldchen / Sommertheater im Stadtwäldchen) igazgatói tisztét is ellátta. Az előbbit az Operaház építésekor lebontották, így Feld az utóbbiban bontakoztatta ki sokoldalú tehetségét. A teátrum kezdeti másfél évtizedében gyakran és szívesen lépett fel a meghívására Adolf von Sonnenthal, Katharina Schratt, Alexander Girardi. Id. Albin Swodobának is tapsolt a Városliget közönsége, Leon Treptow – Louis Herrmann – Franz Roth: Az orvosunk (Unser Doktor) c. zenés darabjában.
Feld Zsigmond teátruma, a Vágó-testvérek által tervezett Városligeti Színház. In: Magyar Építőművészet. VII. évf. 10. sz. 1909. X. 40. o.
A Városligeti Színház nyári társulata éppen a Gyapjú utcai teátrum leégésének évében – 12 év után – 1889. június 16-án váltott a német nyelvről a magyarra. 1909-ben állandó kőszínházként megépült a Vágó-testvérpár (Vágó József és László) 1951-ben lerombolt szecessziós alkotása.
A Gyapjú utcai előd közvetlen hatása a magyarosítás ellenére mégis tetten érhető a Városligeti Színház műsorpolitikájában: mindkettő a sikerdarabokra (operettekre) és a drámairodalom remekeire, valamint a „húzónevek” szerződtetésére, neves művészek és társulatok vendégjárására épített. Jelentős német nyelvű előadásokat láthatott a Városligeti Színházban a pesti közönség: a legemlékezetesebbek a bécsi Josefstädter Theater (1913) és a Burgtheater (1915, 1917-1918, 1920-1921) produkciói. Az előbbi t.k. Molnár Ferenc: Liliomát játszotta itt – németül, a művet nemzetközi ismertség útjára indító koncepcióval, a fiatalon a Gyapjú utcai színház társulatában is játszó Josef Jarno rendezésében és főszereplésével…
Illusztráció: Albumlapozó
Ezek is érdekelhetik!
Komáromi Gabriella: Az apáca cipője →
P. Gábor Mózes: A múlt őrei és a jövő útmutatói →
Antal Anikó Zsuzsanna: Kékfestő →
