José F. A. Oliver: Pas de deux
🎬
Bak Rita
José F. A. Oliver
José Francisco Agüera Oliver (1961. július 20. Hausach) német író. Spanyol vendégmunkás család fiaként született az egykori NSZK-ban. Gyermekkorától németül és spanyolul is beszél, emellett fekete-erdei hazájának alemann nyelvjárásával is megismerkedett. Oliver romanisztikát, germanisztikát és filozófiát tanult a Freiburgi Egyetemen Breisgauban. A nyolcvanas évek óta – kisebb megszakításokkal – szabadfoglalkozású íróként él szülővárosában, Hausachban, emellett Svájcban, Spanyolországban, Egyiptomban, Peruban és az Amerikai Egyesült Államokban is élt rövidebb ideig. Verseket, elbeszéléseket és kultúrpolitikai témájú esszéket ír. Verseivel kísérletezik, néha el is énekli őket felolvasásain, a Sydney-i Operaházban pedig a tánc eszközeivel adták elő költeményeit. Doppel-Uaf rapperrel is fellépett. Oliver a Német Írók Társaságának tagja és az 1998-ban általa alapított LeseLenz Irodalmi Fesztivál kurátora.
Úton van a világban, de a Fekete-erdő, Hausach az otthona. A nyelv- és az irodalomközvetítés fontos cél számára. 2021-ben ünnepelte a 60. születésnapját a németországi Offenburgban. A Mittelbadische Presse úgy fogalmaz, könnyű a költőt ünnepelni, hiszen munkássága nagyon értékes. Olivérrel kortársai szerint nagyszerűen lehet beszélgetni, nem kizárólag az irodalomról lehet vele filozofálni.
Nagyban hozzájárult az irodalom és nyelv közvetítéséhez gyermekek és fiatalok számára. A Literaturhaus Stuttgarttal kialakította az „Írói műhelyek iskolák számára”-programot és a hausachi Leselenz keretein belül a „gyermekbarát@fiatal”-kezdeményezést, melynek az volt a célja, hogy a fiatalok megismerhessék a német írókat, azt az örömet, amelyet az irodalomközvetítés által élnek át, amely – a koronavírus okozta nehézségek miatt – digitálisan vált élvezhetővé.
A költő 2020-ban jelentette meg a „Lírai alkotás az oktatásban” című művét. A német nyelven alkotó a fiatalokat LeseLenz-ösztöndíjjal, illetve a „Thumm Alapítvány Fiatal Irodalomért”-díjával segíti.
Irodalmi megbízásai révén eljut a világ minden tájára és sok külföldi költőt hív el Leselenz nevű eseményére. A fesztivál ötlete zseniális, főleg az a mód, ahogy működik, irodalombarátok gyűlnek össze a világ minden tájáról ezen az eseményen.
Olivérnek 2018 óta külön rovata van a Mittelbadische Presse lapban, az emberek szívesen olvassák az írásait. Nagy visszhangot váltott ki a „21 vers Isztambulból” című kötete, melyet 2016-ban adott ki. Naplói alapján 2017-ben verses dokumentumfilmet forgattak, a Hölderlin-évben, 2019-ben Mikael Vogellel közösen egy kötettel adóztak a néhai német költő emléke előtt.
Díjait látva egyre nagyobb tisztelettel adózunk munkássága előtt: különböző ösztöndíjak birtokosa, elnyerte a Chamisso-díjat, Baden-Württenberg kultúralapítványának díját, vagy a Thaddäus-Troll-díjat, illetve a Bázeli Költészeti Díjat. 2021 júniusában megkapta a Heinrich Böll-díjat is:
„José F. Oliverben az fogott meg, hogy Andalúzia és a Fekete-erdő között vándorol” – mondta Köln főpolgármestere, Henriette Reker. „Oliver képes megteremteni azt a nyelvi közeget, ahol mindenki otthon érzi magát.” Társadalompolitikai elkötelezettsége miatt lett Heinrich Böll örököse. Nem klasszikus regényíró, mint Heinrich Böll volt, aki verseket is írt, „versei olyanok, mint a zene”.
José F. A. Oliver
Pas de deux*
🎬A vers, szerzője felolvasásában >>SWR2-film
azt mondhatnám olyan szomorú vagyok mint tenger a kikötőben Te
azt mondanád hívd a napot az elárvult tanúk padjára Én
azt mondhatnám érzem a gyöngéd egyedüllétek száját Te
azt mondanád a konyhaasztal a konyhaasztal Én
azt mondhatnám behegedtem a törékeny óráktól Te
azt mondanád a szavak sohasem mentesek a meneküléstől Én
azt mondhatnám szelíden félek a rettegéstől Te
azt mondanád a gyerek eredet és akna egyben Én
azt mondhatnám szeretlek Te
azt mondanád ki simogatja csodálatos sebeid Én
azt mondhatnám a halál egyre jelenvalóbb lesz Te
azt mondanád egyszerűen megvan a hivatali beosztása Én
azt mondhatnám hogyan él mint harcos Te
azt mondanád szelídítsd meg saját vad ösztöneidet Én
azt mondhatnám hogyan látnak anyák apai tekinteteket apákban Te
azt mondanád a lélegzet becsomagolja a lélegzetvételeket Én
azt mondhatnám néha tényleg odafigyelsz rám Te
azt mondanád ne tedd a szád a füledre Én
azt mondhatnám testpénz@ világ egyszerűen rímel Te
azt mondanád a költészet a nyomor egy darabja Én
azt mondhatnám te vágy@időmetafora vagy számomra Te
azt mondhatnád az órák is csak meztelen lábak Én
azt mondhatnám a kenyér, a kenyér állott Te
azt mondhatnád az utolsó ing szabad a táskáktól Én
azt mondhatnám megismétlődsz magadban @ bennem Te
azt mondhatnád a napok összefonódnak minden éjszaka Én
azt mondhatnám fogalmad sincs a túracipőinkről Te
azt mondanád a fecskeszíved a fecskeszíved Én
azt mondhatnám a szárnyak megsérültek Te
azt mondanád a kéz érez minden hiúságot Én
azt mondhatnám senki másról nem álmodom csak R:ólad Te
azt mondanád az illúziók sem ismerik az utolsó fűzfákat Én
azt mondhatnám hol vagyunk mi okból hogyan miért Te
azt mondanád felejtsd el a feleletkérdéseket Én
azt mondhatnám magyarázd el nekem ezt a verset Te
azt mondhatnád 1+1=1 @ nem egyenlő 1 Én
hirtelen nem tudnék mit mondani Te
azt mondanád na akkor- da capo! Én
azt mondhatnám / na rendben Te
azt mondhatnád hallgass és táncolj
táncolj ide mint t:úrázónyelv
@ csókolj meg
*A vers eredeti címe és megjelenési helye: Pas de deux (megjelenés előtt)
Fordította: Bak Rita
Illusztráció: Andreas Arnold felvételével
Ezek is érdekelhetik!
Brian Evenson: A fiatalabbik testvér →
Pablo Neruda: XCIV (»Ha meghalok, élj túl engem roppant, tiszta erővel…«) →
Alain de Botton: SZERETETHIÁNY →
