Botos Ferenc: Római szőttes, Virrasztók (vers- és haikufüzér)
*
Római szőttes (versek)
Pieta
új barbár korunk ellen
védeni kell, fénylő apollói márvány
csak várakozol egy égi bájjal
sugárzó, gyöngéd szűzi ölben
Fra Angelico
dísztelen márványon
egyszerű felirat
megtalálta Istent
az ember a kő alatt
A lovas
csak zuhog, zuhog rá a fény
és a bronz ragyog
körötte keringő tarka áradat
nézi, hogyan elevenül meg
a holt anyag
cselekvésre hív a ló ideges lépte
de a sztoa bölcs nyugalma
is int felénk: talán ilyen voltál
a Duna felett állva, te harcos
te tépelődő, filozófus császár
Ostia
napba néző tenger fényei
sokujjú utcák illata
forró homok, porló mozaik
visszatérünk, vagy nem jövünk soha
Virrasztók (haikuk)
egy mókus figyel
rozsdaszínű lomb alól
a temetőben
most hull a hull a
levél: lomb aranytánca
tűnik a remény
a sok közül egy
mezítlen ágbogával
most ő a legszebb
két cserép között
hajnali háztetőn, pók
ezüstje reszket
Illusztráció: Il beato Angelico (Basilica di Santa Maria sopra Minerva)
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
