TÉLI TÁRLAT
„Szeressétek egymást, emberek” – bolgár kortárs művészek kiállítása*
A tárlat megnyitója
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaink és Vendégeink! Örömmel köszöntök minden jelenlévőt a kiállító művészek: Gendova Miroljuba, Vladimirova Milena, Ullmann Katalin, Csörgey Turi Mária, Hrisztova Diljana, Kneisz Eszter, Kozsuharov Zsuzsanna, Orosz Klaudia, Maevszka-Koncz Borjana, Kozsuharov Ognjan, Lukács Péter és a magam nevében, egyben a mai esemény kapcsán néhány gondolatomat szeretném megosztani Önökkel.
Kertész Imre, kiváló Nobel-díjas szerzőnk Mentés másként c. kötetében felidézi Flaubert Maupassant-nak mondott tanácsát, azaz „addig nézzen egy fát, amíg másnak látja, mint a többit s felismeri hasonlíthatatlan egyediségét.” Én pedig most ennek részben fordítottját javasolnám Önöknek, vagyis hogy addig nézzék az itt kiállított változatos műfajú, stílusú, színvilágú műtárgyakat, amíg fel nem ismerik bennük hasonlíthatatlan közös jegyüket, jellemzően közös vonásaikat. Rohanó korban élünk, talán a jelenlévőknek most nincs arra sem idejük, sem türelmük, hogy hosszasan meditáljanak e szemet gyönyörködtető alkotások előtt, ezért feltárom Önök előtt Vladimirova Milenával közösen megfogalmazott megoldásunkat. Bő hónapja immár, hogy elnök asszonyunkkal több mint fél napot töltöttünk el együtt a Magyar Zene Házában, ahol illusztris kormányzati képviselők tájékoztatták a nagyérdemű, válogatott közönséget a Veszprém Európa kulturális fővárosa projekt nagyszabású terveiről. Az előadókat hallgatva volt lehetőségünk arra, hogy elmélázzunk a hazai bolgárság és kiváltképp a Bolgár Kulturális Fórumba tömörült közösség európaiságáról, társadalmi szerepéről továbbá képzőművészeink látásmódjáról, közös stílus jegyeiről. Konszenzus alakult ki közöttünk arra nézvést, hogy az általános, átfogó jegy, amelyik mindegyikük alkotóművészetében felsejlik, sőt kidomborodik az a vitalitás: az elevenség és az életöröm. Az a meglátásom, az a meggyőződésem, hogy az itt bemutatott művek is eleven színgazdagságukkal, dinamikus formáikkal érzékelhetően, szinte kitapinthatóan ezt sugározzák magukból, ezzel hatnak elementárisan a befogadókra. 11 szuverén művész életművének csupán kis szeletét szemlélhetjük ugyan, de bízom abban, hogy meglátásunkkal, állításunkkal Önök is egyetértenek.
Önkéntelenül felmerül bennünk ezután az a kérdés, ha kilépünk a hétköznapi valóságból és most külső és belső világunk áttételes, ihletett interpretálását szemléljük, hogy mi hajtja, sarkantyúzza a művészt alkotása létrehozásában. Miért fest a festő, miért rajzol a grafikus, miért sző a kárpitművész? Talán elsődlegesen azért, mert ez a szakmája, a hivatása és lelkéből sarjadzó hitvallása, mert reményvesztetten is kitartó álmodozó, aki bízik abban, hogy műveivel hathat embertársaira, szerető gondoskodásával szült, ihletett teremtményeivel szebbé, jobbá teheti, varázsolhatja mindannyiunk életét.
A művészek credójához jutva karácsony közeledtével és a tárlat alcímét „Szeressétek egymást, emberek!” is felidézve, gyűlölködéstől sistergő környezetünkre is utalva egy kimagasló, egyetemes elveket megfogalmazó magyar gondolkodó, Hamvas Béla a szeretetről írt megszívlelendő soraival zárnám beszédemet. „Nem hiszek másban, mint a világosságban. Azt a gondolatot, hogy az egyedül helyes életrend a szereteté, csak azért fogadom el, mert ez az egyedül értelmes. Ami ezen kívül van, az nonszensz. A szeretet indokolhatatlan, és nem ezért vagy azért, hanem mert indoklásra nincs is szüksége, vagyis létezéssel együtt adott tény, de éppen a szeretet az, amely az ember magányát feloldja, és az embert betakarja. A szeretet védelem… az egyetlen valódi védelem az ellen, hogy itt vagyunk a világon, meztelenül és egyedül.”
Kérem, köszöntsék kiállító művészeinket, akik munkáikkal most, ma este és otthonunkat díszítve pedig állandó örömet szereznek nekünk. Külön elismerés illeti Lukács Pétert szervező tevékenységéért és a tárlat értő megrendezéséért, a plakát tervezéséért és kivitelezéséért. Köszönöm, hogy meghallgattak. Ezennel a Téli tárlatot megnyitom. Érezzék magukat jól, emelkedett hangulatban!
Doncsev Toso
*Várnegyed Galéria (I. ker., Batthyány u. 67.) A kiállítás 2022. december 17. – 2023. január 28. között látogatható.
*
Galéria
Csörgey Turi Mária: Nagyapám hegedűje – 2022, üvegmozaik, 50×50 cm
Gendova Miroljuba: Jogi viszonyok – 2022, vegyes technika, farost, 60×70 cm
Hrisztova Diljana: Three Ladies in red – 2022, akril, vászon, 60×80 cm
Kneisz Eszter: 1. Merre, 2. November, 3. Szemlélődés, 4. Veranda – 2022, szövött technika, farost
Maevszka-Koncz Borjana: Anyám piros fonalai a vízen át – 2020, gobelin, 42×64 cm
Kozsuharov Ognjan: Dunyov portré – 2014, patinázott gipsz, 40 cm
Lukács Péter: Egyensúly – 2015, olaj, farost, 50×100 cm
Orosz Klaudia: Álom 1. – 2022, akril, 40×50 cm, Találkozás – 2014, olaj, 70×50 cm, Álom 2. – 2022, akril, 40×50 cm
Ullmann Katalin: Kerámia ékszerek – 2022, mázas kerámia
Vladimirova Milena: Budai Naplemente – 2019, akril, vászon, 60×50 cm
Kozsuharov Zsuzsa: Nestinari, 2014, tus, vászon, 22×22 cm
Illusztráció: TÉLI TÁRLAT a Várnegyed Galériában
Ezek is érdekelhetik!
Csak ülünk, és cseve… – csetelünk. Ceca Georgieva és Lévai Nóra beszélgetése →
Szepes Hédi: EMBEREK, BÁLVÁNYOK, KRISZTUSOK az Etyeki Műhely Galériában (Nagy Bertalan-kiállítás) →
Wehner Tibor: A SZEMLÉLŐDŐ KÉPSZEREPLŐK ÉS A KÉP-SZEMLÉLŐK* →
