A szeretetben nincs félelem [1]
[1] „A szeretetben nincsen félelem;
sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem
gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé
a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb
szeretett minket!” (János I. 4:18-19)
Kovács katáng Ferenc beszélgetése Prokopp Máriával
A Kultúra Lovagjává avatáson, 2020. (Fotó: Mezeiné Tomorszky Mária)
Prokopp Mária 1939-ben született Budapesten. Széchenyi- és Magyar Örökség-díjas, gyémánt diplomás művészettörténész. Kovács katáng Ferenc kérdezte.
Kovács katáng Ferenc: Sztálin a VIII. kongresszuson a háború elkerülhetetlenségéről beszél. Mária 1939 tavaszán a II. világháború előszelével jött a napvilágra Budapesten. Az ifjabbak számára jobb-rosszabb, történelemkönyvekből megismert időben. Meg kell hallgatnunk a szem- és a fültanúkat, hogy tisztábban lássuk a kort. Meséljen Mária a nagyszüleiről, szüleiről s az életkörülményeikről!
Dr. Prokopp Gyula és Brenner Irma esküvője (1900)
Prokopp Mária: Nagyszüleim mindkét oldalról jogász értelmiségiek voltak. Apai nagyapám, Dr. Prokopp Gyula (1860-1925) esztergomi ügyvéd, az Esztergom és vidéke lap kiadója és tulajdonosa, főszerkesztője, majd városi főügyész, Esztergom város közszeretetnek örvendő, jótékonyságáról ismert, önzetlenül a közjóért dolgozó, kedélyes ember volt. Őt, sajnos, nem ismerhettem már személyesen, de a feleségétől, özv. Dr. Prokopp Gyuláné, Brenner Irmától (1868-1952), szeretett és egyetlen nagymamámtól sokat hallottam róla. Ővele a 13 éves koromig, az ő haláláig, sokat voltam együtt, mivel az esztergomi földszintes családi házunk államosításáig, 1950-ig, egy udvarban laktunk. Ő nagyon nehezen viselte a házunk elvételét, az idegenek beköltözését. De ekkor hozzánk költözött, a negyedik szobánkba – akik megmaradhattunk a saját lakásunk három szobájában, mivel két személyenként hagytak meg egy szobát: mi ugyanis négyen voltunk testvérek – s nagy szeretettel vettük körül az akkor már lábát tört, és mankóval is nehezen lépegető nagymamánkat. Tőle sokat hallottam az ő és nagy családja életéről, akik tizenegyen voltak testvérek. Az I. világháború előtt fűszer-nagykereskedésük volt Esztergomban, amely leégett, mindenük elveszett, de a 11 gyermek és a szülők nagy hittel és hivatástudattal megmaradtak. Valamennyien kiváló nevelésben és taníttatásban részesültek, amit a családjukban tovább tudtak adni. Egy sem lett depressziós!
Végezték a napi feladatot, sugározták a szeretetet MINDENKI felé.
Ez volt számomra az ő örökségük.
Sose hallottam, hogy nem érnek rá valamire vagy valakire!
Édesapám, Dr. Prokopp Gyula (1903 – 1983) járásbíró 1951-ig, majd 1957-től prímási levéltáros. Közbeeső években alkalmi munkákat igyekezett – nem könnyen – keresni, mert még fizikai munkára sem kapott alkalmazást a “reakciós bíró”. Apa ugyanis 1946-ban népbírósági bírói kinevezést kapott az Esztergomi Járásbíróságon, amely szerepben csak két tárgyalása volt, amelyen a Kommunista párt által kiküldött népi ülnökök előre jelezték, hogy milyen ítéletet hozzon. Apa ezt nem vette figyelembe, hanem felmentette mindkét vádlottat, miután a tanuk kijelentették, hogy sosem látták a vádlottat. Ugyanis akkor még az emberek az igazat mondták a bíróságon… Ezután 1951-ben Édesapát, a négy kisgyermek szülőjét azonnal eltávolították az állásából…
A többi kolléga nem csinált lelkiismereti problémát a diktatúra által megkívánt ítélethozatalból sem Esztergomban, sem az ország többi részén, mondván ez van, és élniük mégiscsak kell…
Dr. Stengl Antal és Meiszner Janka (1906)
Édesanyám, Dr. Stengl Marianna (1907 -1997) latin-történelem-művészettörténet szakos tanárnő, budapesti lány, édesapja, Dr. Stengl Antal kúriai bíró (+1927) az 1935. évi házasságkötésükkor már nem élt. Édesanyja, Meiszner Janka (+1936) vasvári lány, gróf Festetich család főerdészének a lánya volt. Édesanyám 1939-ig budapesti középiskolákban tanított, és 1938. évi Esztergomba költözésüktől 1954-ig négy gyermeknek adott életet és vezette a háztartást.
1948 után nem kaphatott tanári állást, mert a diplomát 1945 előtt, a Horthy-rendszerben szerezte. Csak Dr. Zolnay László múzeumigazgató kérésére, aki 1954-ben érkezett Esztergomba, kaphatott teremőri fizetéssel állást – a művészettörténeti doktorátusával – a Keresztény Múzeumban, ahol 1971-ig dolgozott, amikor szívinfarktust kapott, és nem tudott már felmenni a második emeletre. De a Keresztény Múzeumban töltött 17 év alatt megszervezte, kialakította – pénz nélkül, levelezéssel – a Múzeum nemzetközi jelentőségű hírnevét és Könyvtárát, és szakképzett többnyelvű, tárlatvezetői gárdát képzett ki stb. Meghívásra részt vett ausztriai és németországi művészeti kiállításokon, a múzeum alkotásaival, és konferenciákon előadásokat tartott… Megírta Családunk történetét, és a Keresztény Múzeum történetét is levéltári kutatáson alapuló tanulmányokkal gazdagította.
Így én már középiskolás koromban megszereztem az idegenvezetői igazolványt, amellyel külföldi és hazai csoportokat vezethettem, és ezzel a kis keresettel is segítettem a megélhetésünket. A megélhetésünk alapját a baromfiudvar (a háború alatt és után baromfi- és disznótartással segítették a szüleim a család megélhetését), és a kis szigeti konyhakertünk adta, ahol mindannyian, a gyerekek is keményen dolgoztunk, amíg azt is kisajátította az állam 1960-ban. De ekkor már sikerült elérni, hogy cserében választhattunk külterületen telket. Napjaim a tanulás mellett tavasztól őszig napi szelektált gazgyűjtés az állatoknak a hegyoldalban az iskola után, segítés a konyhai munkában, főzés, takarítás, varrás, stoppolás, – és szaladás a különórákra: zongora és német-órára, ahol ingyen tanított bennünket az ismerős, ill. rokon tanár…
A családi ünnepek, név-és születésnapok, a vasárnapok, a Karácsony és a Húsvét lelkesen felkészített, bensőséges napok voltak, amelyek életre szóló élményt adtak.
KkF: EWTN Katolikus Világhálózat Délelőtt című TV-adásában köszöntötték 80. születésnapján, 2019-ben. Itt sok mindent elárult az életéről, de a 19 perces műsorban nem tudott elmerülni a részletekben. [2]
Ha jól számolok, akkor 1945 szeptemberében kezdte iskoláit Esztergomban. Milyenek voltak ezek az évek? Őriz-e maradandó emlékeket az általánosból, és milyen problémák merültek föl a gimnáziumba kerülésénél?
Tizenkét évesen…
PM: A küzdelemből bőven kijutott az iskolai éveim alatt. Esztergomban a Szatmári Irgalmas nővérek elemijét és gimnáziumát 1948 őszétől a nyolcosztályos József Attila általános iskola és a négyosztályos Dobó gimnázium váltotta fel. Az általános iskola igazgatója 1950-ben Akucs László fiatal tanító lett, az MSZMP tagja. Őt a családjával a mi házunkba helyezték, a nagymamánk lakásába, azzal a megbízatással, hogy figyelje életünket, látogatóinkat, és jelentse a Pártnak…
Nekem a VI-VII-VIII. osztályban ő volt a történelem-tanárom, és ő vezette a minden reggeli 15 perces Szabad Nép újság olvasását, amit rendszeresen számonkért…
Délutánonként, amikor otthon tanultam, gyakran átjött megnézni, hogy mit csinálok éppen…
Ennek, hogy a történelmet éveken át kitűnő feletti színvonalon tudtam, nehogy kifoghasson rajtam, bizonyára része volt, hogy történelem szakra jelentkeztem később…
Mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik.
Ebben már annak idején is a tudatában voltam. Ebben a biztos hitben élt a családunk. Ez adta az erőforrásunkat!
Ez az igazgató, hogy érdemeket szerezzen a Párt felé, 1953-ban, VIII. osztályos koromban megbélyegzett, kiszerkesztett a megyei újságban, hogy illegálisan angol nyelvet tanulok egy apácától… Ennek értelmében, semmilyen továbbtanulásra nem gondolhatok, írta a lap…
S valóban, ipari szakiskolába sem sikerült felvételt nyernem…
De júniusban behívták katonai továbbképzésre az igazgatót, és a helyettese elintézte – nagy bátorsággal -, hogy bekerüljek a közgazdasági technikumba… s onnan a következő évben különbözeti vizsgával átmentem a gimnáziumba… Ezt hívják Isteni Gondviselésnek!
KkF: Érettségi után egyenes út vezetett az ELTE bölcsészkarára?
PM: Ismét az Isteni beavatkozás segített, hogy testvéreimmel és számos kortársammal ellentétben, nem veszítettem egyetlen évet sem az érettségi után!
Ez akkor az értelmiségi gyerekek között egészen rendkívüli volt!
Már az érettségi vizsgán is megnyilvánult a Párt igyekezete: irodalomból nem a megadott, és az órákon kidolgozott, begyakorolt tételsorból húzhattam tételt, hanem kézzel írt papíron nyújtotta át nekem az elnök a tételt…
Egyértelmű volt számomra a szándékuk…
Istennek hála, ügyesen válaszoltam, jelest kaptam…
Sok év után, mikor már barátságban voltam az osztályfőnök-magyar tanárral, a rendszerváltás után, megkérdeztem, hogy miért volt ez így?
Ő nem ismerte a mi családunkat, pesti fiatalasszony volt, az első érettségiztető osztálya voltunk, nem is figyelt fel erre a körülményre, s csak azt válaszolta, hogy tudtam, hogy te mindent tudsz…
S jött a felvételi vizsga az egyetemen, történelem-művészettörténelem szakra 40 fokos, kegyetlen kánikulában, 1957 júniusában a legnagyobb vérengzések, elfogatások és kivégzések idején…
Édesanyám, aki 1932-ben doktorált művészettörténelemből, igyekezett már egy évvel korábban felkeresni a régi évfolyamtársait, szakmabelieket, hogy tájékozódjék a felvételi vizsga követelményei felől. Zádor Anna, a Művészettörténet Tanszék tanára, nagyra becsülte édesanyát a közös egyetemi éveiktől kezdve, benne volt a felvételi bizottságban, és Oroszlán Zoltán régész professzor, aki a bizottság elnöke volt, nagyon jóindulatú volt. De ott volt a bizottságban a KISZ politikai küldötte is…
Hamarosan megérkezett az akkori rutinos értesítés az ELTE-ről: „a vizsgán megfelelt, de hely hiányában nem kapott felvételt. Fellebbezését benyújthatja a Minisztérium adott címére”…
Ez volt a látszat-demokrácia.
S megírtuk a fellebbezést Jóború Magda miniszternek, hogy a Keresztanyám, Bacsa Mária tanárnő, aki Magda kedves tanára volt az Andrássy úti gimnáziumban – s aki azokban a napokban halt meg –, szeretettel említette nekem az ő nevét… S írtam, hogy hiszem, hogy az ő emlékére, minden lehetségest meg fog tenni a felvételem érdekében…
S megtette… Szeptember 12-én, a rokonságunk együtt köszöntötte édesanyámat és engem Szűz Mária neve ünnepe alkalmából, amikor csengetett a távirati postás, és hozta az értesítést! „átvizsgáltuk az ügyét, és felvételt nyert az ELTE BTK történelem-művészettörténet szakára…”
Nagy örvendezéssel magasztaltuk Istent, aki ismételten, csodálatosan ránk tekintett…
KkF: Elméletileg az egyetemen még meglegyinthették a Fényes szelek. S mire 1969-ben, első munkahelye után, visszatért tudományos munkatársként az ELTE-re, már láthatta is a mozikban Jancsó Miklós erről szóló filmjét. Hogy emlékszik vissza mindezekre?
PM: Az öt év egyetem sok örömet adott a tanulmányaimban, de sok küzdelmet is jelentett, amit akkor természetesnek vettem, és nagy figyelemmel igyekeztem helytállni.
Kollégiumban laktam, az első évben tízen voltunk egy szobában, később már csak négyen.
Igyekeztem mindenkit szeretni, segíteni, jókedvűnek lenni… – és ennek eredménye, hogy az idei, 2022. évi 60. éves gyémánt-diploma-kiosztáson is nagy szeretettel találkoztunk az egykori szobatársakkal!
Akkor, 1957-62 között, a nagyon veszélyes években, amikor az egyetemről való kizárások, elfogatások, kihallgatások mögött csak egy véletlen mosoly, vagy szó állt, fokozottan vigyáztam minden szavamra, sosem tettem politikai megnyilatkozást stb.
Frissen avatott bölcsészdoktorként – öccsével a pesti Duna-parton (1967)
1969-ben nagy örömmel fogadtam az 1 évre szóló szerződésemet az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetébe, az Alma Materbe, a volt Piarista Gimnázium épületébe, mint MTA kutatói munkatárs, akinek a feladata a szeptemberi CIHA 21. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus egyszemélyű titkárságának tudományos és gyakorlati teendői voltak.
S emellett rendszeresen tartottam órákat a kongresszusi elnöki feladatait végző Vayer Lajos professzor helyett.
Kemény esztendő volt, de megvolt a jutalma, véglegesítettek a tanszéken, és lassan, de biztosan, sok szeretettel övezve, jutottam el a rendszerváltást követően a professzori kinevezésre. A Covid-járványig, 2019-ig tanítottam professzorként a tanszékünkön, és ma is, 2022-ben is doktoranduszok témavezetője vagyok…
A kollégák és a volt tanítványaim szeretettel, megbecsüléssel öveznek, konferenciákra hívnak előadónak, tanácsaimra hallgatnak stb.
KkF: 1970-től rendszeresen járt külföldi tanulmányutakra. Nemcsak a piros útleveles országokba, hanem a kék útleveles Olaszországba és Franciaországba is. Ami ma már természetes, akkoriban nagyon különleges lehetett. Mik voltak a hozadékai e széles kitekintési lehetőségnek?
PM: A számos külföldi ösztöndíjas utamnak nagy hozadéka volt, áttekintést kaptam Európa XIV-XV. századi képzőművészetéről, megismertem személyesen a témával foglalkozó jeles kutatókat az egyes országokban, és ők is megismertek engem, amelyek öröme ma is körülvesz, így kapok meghívásokat szakmai konferenciákra stb.
Így tudtam megszervezni a rendszerváltás után a tanszékünk számára 22 európai egyetemmel megkötött ERASMUS-szerződést, amelyek nagy része ma is folytatódik.
S így tudtam megszervezni 2017-ben a Nemzetközi konferenciáját Esztergomban a Vármúzeumban, Reneszánsz Studiolók Európában címmel, amelynek előadásai idén, 2022 őszén jelentek meg a Nemzeti Múzeum kiadásában.
KkF: Számtalan publikációja, kötete kíséri a termékeny szakmai előmenetelét. Behatárolná, hogy mik a szűkebben, és mik a tágabban vett kutatási területei? Kijelölhetők bizonyos fix pontok és jelentősebb állomások ezen az úton? Köthető hozzájuk egy-egy tanulmány vagy kiadvány? Ha végig vezetne bennünket ezen az úton, szívesen társul szegődnénk.
PM: Főbb kutatási eredményeim (időrendben):
A mértékletesség allegóriája Vitéz János érsek Studiolójában, Esztergom (1465-66)
1/ Esztergom Várkápolna 14, századi falképei: szakdolgozat (1962): A Magyar Királyság legjelentősebb trecento stílusirányt képviselő hazai alkép-együttesének készülési idejének meghatározása a korábbi 1370-es évek helyett az 1340-es évekre, Telegdi Csanád prímás megrendelése. Publikációk magyar és olasz nyelven: Művészettörténeti értesítő, Acta Historiae Artium (Pitture murali del XIV secolo nella cappella del castello di Esztergom. II. problemi dello stile. In: Acta historiae artium Academiae Scientiarum Hungaricae, XVIII. évf. (1972) 3–4. sz. 169–192), Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata. In: Művészettörténeti Értesítő, XXII. évf. (1973) 3. sz. 187–198.
2/ az esztergomi prímási központ művészetének kisugárzása az esztergomi egyházmegye területére: Gömöri falképek tudományos vizsgálata (1967); bölcsészkari doktorátus és publikálása: Művészettörténeti Értesítő, 1969. (Gömöri faliképek a XIV. században. In: Művészettörténeti Értesítő, XVIII. évf. (1969) 2. sz. 128–147.
3/ kutatásaim során bebizonyítottam, hogy az itáliai Trecento korareneszánsz stílusa Magyarországon Itáliával egyidőben és magas művészi színvonalon bontakozott ki. Ennek művészettörténeti helye és értékelése a 14. századi európai festészetben. Ez volt az 1976-ban megvédett kandidátusi értekezésem tárgya.
Könyv alakban MTA kiadó angol nyelven adta ki, amelyet azóta is rendszeresen idéznek a korszak művészetével foglalkozók az egész világon:
Italian Trecento influence on murals in East Central Europe particularly Hungary. Budapest, Akadémiai, 1983.
4/ az esztergomi Vármúzeum reneszánsz falképeinek datálása a stílus-elemzés és a helytörténet alapján: 1465-67: Vitéz János prímás kinevezése és az Akadémia Istropolitana megnyitása közötti két év (számos publikáció és konferencia-előadás).
5/ 2000-től a Vármúzeum valamennyi falképemlékének restaurálása megkezdődött Wierdl Zsuzsa festő-restaurátor művész, az ICOMOS falkép-bizottságának elnöke vezetésével és az én művészettörténeti szaktanácsadásom kíséretével…
Wierdl Zsuzsával (2017)
2017-ben Nemzetközi Konferenciát szerveztem Wierdl Zsuzsa festő-restaurátor művész és a Sorbonne professzorának a segítségével a Vármúzeumban: Reneszánsz Studiolók Európában címmel.
Az előadások kötetben való megjelenése: 2022; a Magyar Nemzeti Múzeum kiadásában.
6/ NÁPOLY! – V. István magyar király elsőszülött lánya, Magyarországi Mária, Nápolyi Királyné (1270-1323) művészetpártolása Nápolyban és Itáliában.
7/ A Magyar szentek ikonográfiája: Szent István, Szent László, Szent Imre, Boldog Gizella királyné stb.
8/ Párhuzamosan foglalkoztam a Keresztény Múzeum trecento képeinek tudományos vizsgálatával, datálás és mester meghatározás, tanulmányok és katalógus készítése.
9/ Egész pályafutásom alatt figyelemmel kísértem a kortárs magyar képzőművészet alakulását. Kiállítások megnyitása, szervezése és az alkotásaik ismertetése stb.
10/ Esztergom műemlékeit is egész életemben igyekszem segíteni a kutatásaimmal és az előadásaimmal, publikációimmal.
Ezt szolgálja a Balassa Bálint Társaság elnökeként sok év óta folyó tevékenységem is.
KkF: Van-e olyan témakör, amivel nem volt módjában foglalkozni, de szívesen megtette volna?
PM: A kulturális érdeklődésem nem ismer határt, a fenti témákon kívül sok mindennel foglalkoztam, mert végső soron minden összefügg mindennel!
Így Dantéval való foglalkozásom az esztergomi Studiolo Erények ábrázolásai kapcsán, és Madarassy István 100 remekműve kapcsán, a firenzei kiállításának megnyitása során érintettem már több rokon területet, és ha Isten még ad egy kis időt, további témákkal is szívesen foglalkozom!
Prokopp Mária könyveiből
KkF: Közismert tény, hogy számtalanszor kísérték/kísérik Máriát ismerősök, ismeretlenek művészettörténeti kalandtúráira honunkban vagy a szomszédos országokban. Fékezik, vagy épp ellenkezőleg, inspirálják a tudományos munkájában ezek a “tárlatvezetések”?
PM: Nagyon szeretek ismeretterjesztő előadásokat tartani. Sok örömet, lelkesítést ad a hallgatóság figyelme, érdeklődése, amelyet a helyszíni látogatások, ill. a képek vetítése alkalmával a műalkotások sugárzása ébreszt valamennyiünkben…
S ez a sugárzás mindig egyszeri, mindig új, amelyet a résztvevők együtt-gondolkodása, inspirációi és a körülmények jelentősen befolyásolnak!
KkF: „A 18. század vérzivataros korszakában különösen fontos volt hangsúlyozni – a hazaiak és egész Európa számára egyaránt, – hogy Magyarország adta a világnak a legkorábbi és legnagyobb számú királyi szentet, megelőzve minden más országot! Az orawkai portré-galéria ezt a tudatot kívánja erősíteni.” [3] Jól látom, hogy nem csak a 18. században volt fontos szentjeink, szentéletű elődeink megismerése/megismertetése, hanem manapság is elengedhetetlenül szükséges lenne?
PM: A magyar szentjeink európai, és az újkorban nemzetközi tisztelete jelentősen fokozza hazaszeretetünket és az érdeklődésüket a hazai történelmünk mélyebb megismerésére…
Ezért számomra nagy öröm az ilyen témájú tanulmányokra, előadásokra való felkérés teljesítése.
KkF: Ugorjunk négyszáz kilométert és közel négyszáz évet a kisárvai fatemplom falképeitől Dunaújváros viszonylag új katolikus templomáig. Évekig éltem ebben a városban, szabolcsi létemre azóta is árgus szemekkel figyelem csetlésük-haladásuk. Már templom is épülhetett ebben a volt szocialista mintavárosban, és ehhez több jelentős esemény is kötődik. Olyan szerencsés voltam, hogy ott lehettem, amikor 2019 májusában Ön méltatta az első átadott üvegablakokat. Amikor később mind elkészült, a következőket írta róla: „2022. július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén káprázatos napfény ragyogta be Dunaújváros szívében a rendszerváltás után épült, modern és monumentális Krisztus Király-plébániatemplomot, amelynek oldalfalait 7,5 x 4,5 méteres óriás üvegablakok képezik. Baltási Nándor plébános 2015-ben vette át a plébániát, és azóta minden törekvése az volt, hogy lelkipásztori küldetésének megfelelően, a templom belső atmoszférájának alakításával is segítse hitünk elmélyítését.”[4]
Ezek szerint Mária nem csak a középkori műtárgyak beazonosításával foglalkozik, hanem a legújabb alkotásokat is figyelemmel kíséri?
PM: Dunaújváros, a korábbi, 1950 előtti Dunapetele középkori Szent Pantaleon-kolostor maradványinak megtalálása, és ennek az ókeresztény vértanú, orvos-szent tiszteletének a dunaújvárosi feltámadása: minden igaz magyar számára nagy boldogság.
Az új templom üvegablakainak segítésében örömmel vettem részt.
A plébános tőlem kérdezte, hogy kire bízza ezt a nem kis feladatot?
S több művésszel megbeszélve ajánlottam BRÁDA Tibor festőművészt, és attól kezdve együtt gondolkoztunk a művésszel és a plébánossal az egyes ablakok tematikáján és a részletek elemzésével a kompozíció felépítésén. S ez lett a jeles művészünk hattyúdala… a 9 óriás-ablak ólmozott díszüveg festői remekművének elkészülte és püspöki megáldása után a művész átlépett az Öröklétbe. Ez a munka volt az igazi felkészülése az Isten országának megtapasztalására…
KkF: A Mértékadó egy korábbi számában a japánban letelepedett Wagner Nándor Mózes szobráról is írt, ami, ha jól tudom, kalandos úton került a fent említett templom bejárata közelébe. Kérem, hogy beszéljen nekünk a szoborállításról és a felavatásáról!
PM: Wagner Nándor (1922- 1997), jeles magyar szobrászunk munkássága a szocializmusban indult, amint ezt az idei, a 100. születésnapjára rendezett Műcsarnoki kiállítása méltóképpen bemutatta… 1956-ban a szabadságharcunk vérbefojtása után Stockholmba menekült a fiatal családjával. Ott mindmáig látható jeles megbízásokat kapott monumentális köztéri szobrokra. Művészeti tanfolyamait sokan látogatták. Az egyik japán tanítványa elhódította a szívét, feleségül vette s Japánba költöztek. Itt élt haláláig. Csak a rendszerváltás után látogatott egyszer haza, és ajándékozta a Gellért-hegyi víztárolónál lévő FILOZÓFUSOK kertje című szoborcsoportját a hazájának. S a japán feleség, akivel csodálatos szabadtéri múzeumot alakítottak ki a japán otthonuk mellett, a halála után teljesítette a végrendeletét, és több alkotását hazaküldte Magyarországra.
Így érkezett Dunaújvárosba, a templom elé, az Isten tízparancsolatát tartalmazó két kőtáblát magasan felmutató MÓZES ötméteres szobra 2020-ban. Ez a szobor a 21. század magyarságának a hivatását fogalmazta meg, hogy csak az erkölcsi megújulás adhat jövőt a nemzetünknek és a világnak…
Balassi-emlékérem, 2018 (Rubovszky András, Prokopp Mária és Rieger Tibor – Fotó: Cservenka Judit)
KkF: Cservenka Judit tudósított a Balassi-emlékérem átadásáról: “Prokopp Mária nem ismeri a közelmúlt politikusának merjünk kicsik lenni meghunyászkodását, ő a magyar alkotószellem nagyságában hisz, kitüntetését megköszönve is arról biztosította hallgatóságát, hogy az első magyar főváros újra él!” [5] Esztergom díszpolgára, s a Balassi-emlékérem átvételekor is szót emelt Esztergomért. Milyen kitüntetett szerepet foglal el az életében?
PM: Molnár Pál, a Kossuth Rádió korábbi főszerkesztője, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány és nemzetközi irodalmi díj, valamint a Balassi-Bálint emlékérem alapítójával az Esztergomban, 1926-ban Babits Mihály közreműködésével alapított Balassa Bálint Társaság révén kerültem kapcsolatba a 2000 körüli években. Azóta közösen gondolkodunk a haza méltó segítésében, hogy Balassi Bálint szellemében keresztény európai szellemiségű magyar hazafiak lehessünk.
KkF: Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Kultúra Lovagrendje alapítója 2020 januárjában, a Magyar Kultúra napján – lovagias tetteinek felsorolása után – „A kulturális értékeket kutató és népszerűsítő életművéért” lovaggá ütötte Máriát: „Az ELTE professzora, akinek életét a magyar és az egyetemes kultúra ápolása határozta meg. Fáradhatatlanul ismerteti meg hallgatóival a reneszánsz mestereket, a korai középkor építészetét és freskóművészetét. Az elsők között indította el a Kárpát-medencei freskóművészet tudományos feldolgozását. Azonnal a helyszínen van, ha régi templomok festése alatt középkori freskó létezésének valószínűségéről kap információt. Az általa írt könyvek népszerűsítik a templomokat, és felfedezésre, személyes megtekintésre biztatnak. Szakmai vezetésein oktat is: ne csak nézzük a csodákat, hanem értsük is a jelképeket. Előadásaiban párhuzamos példákat állít Magyarország és Európa más területeiről. Kitűnő kapcsolatot tart a kortárs művészekkel, szívesen vesz részt kiállításaikon. Támogatja a témában kutató fiatalok tevékenységét.”
Szervezőként ott voltam az ünnepségen. Felemelő érzés volt, hogy köszönthettem Máriát a Magyar Kultúra Lovaggá avatása alkalmából. Az ünnepi hangulatban öröm volt látni, hogy milyen szeretet övezi, mennyien ismerik és gratulálnak. Hogy tud ilyen élő kapcsolatot tartani szeretteivel, ismerőseivel, volt tanítványaival? Telefonon, mailben, személyes találkozásokkal? Mekkora a levelező- és a telefonlistája?
PM: Életem, tevékenységem mozgató rúgója Isten szeretete, amely nem ismer határokat.
A 70. születésnapomra, 2009. március 24-én az ELTE BTK Múzeum körúti dékáni Tanácstermében nagy ünnepélyességgel átadott, a tanítványaim által összeállított tanulmánykötet címéül ezt adták: Omnis creatura significans / Minden teremtmény jelentős és a 2014-ben a Kairosz kiadó Magyarnak lenni-sorozatában megjelent, Dvorszky Hedvig, az MMA akadémikusa által írt, rólam szóló kötet címe is ez volt: MINDENKI EGYFORMÁN FONTOS. S valóban, igyekszem minden embert, mint Istennek az Ő képmására alkotott teremtményét szeretni és tisztelni. Igyekszem felfedezni Isten arcának vonásait minden emberben, mert Isten nem teremt selejtet, jóllehet szabad akaratot adott mindenkinek, amellyel eltorzíthatja az arcát, életét…
KkF: Weöres Sándor a Teljesség felé című kötetéből idézek: „A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mint ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: Teljesen tiszta vagyok. De vannak, igen kevesen, egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; ha veszíteniök kell, vagyontárgyat, egészséget, családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi. Szavaikból nem sokat meríthetsz, de a lényükből magát a mindenséget. Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni, máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább.” [6]
A Magyar Örökség Díj átvételén, 2022. (Fotó: felvidek.ma)
Szép és nemes gondolatok. Miért van az, hogy e sorokról Mária 2021-es Széchenyi, és a 2022-es Magyar Örökség díja jut eszembe? Az idézet utolsó mondatával azonban nem érthetek egyet, hiszen Mária ereje töretlen. Szervez, mozgósít, mozdul… és lehet még feljebb! Milyen érzés átvenni ilyen rangos kitüntetéseket? Mi forog ilyenkor Mária fejében?
PM: Mindig van még feljebb, tovább! Az ember vágyai végtelenek itt, ezen a véges földön, mert a végtelen Istenhez, a Teremtőjéhez vágyik!
KkF: Kíváncsi voltam, hogy hány YouTube-kisfilm található Mária neve alatt az interneten. Kilencvennél elakadtam a számolásban… Találomra meghallgattam néhányat, pl. a III. Béla király világhírű esztergomi palota-kápolnájáról szóló előadását. Az 53 perces, képekkel illusztrált ismeretterjesztő anyagban páratlanul sok, laikusoknak is érthető információt tálalt elénk. Törékeny alkatából hihetetlen temperamentum árad, hatalmas erő és hit sugárzik Máriából, megalapozva mély tudással, és ezzel elvarázsolja hallgatóit. Úgy tűnik, mintha sosem volna ideje elmondani mindazt, amit az adott téma- és helyzet megkívánna. Sok tudós elvonul az elefántcsonttornyába, ott elmélkedik és kutat. Mária mikor elégedett? Szokott-e megkönnyebbülten hátradőlni a székében?
PM: Én minden este hálát adok Istennek az adott napért. Elégedett azért vagyok, mert minden tehetségemmel igyekeztem az adott lehetőségek között megtenni, amit lehetett, amit tudtam… S azt is tudom, hogy ebben a földi létben semmi sem tökéletes, csak törekszünk feléje. Ennek elfogadását segíti a keresztény alázatosság erénye, amelyre ugyancsak törekedni tudunk a földi létben…
KkF: Különös figyelemmel kíséri a Napút folyóirat s utódja, a Napút Online sorsát. [7] Hogy került kapcsolatba ezzel az ikonikus fórummal?
PM: A kiváló Napút irodalmi és kulturális folyóiratra és a Napút Kiadó által gondozott könyvekre irodalmár barátaim, ismerőseim hívták fel a figyelmemet a 2000-es évek elején: Kabdebó Lóránt egyetemi évfolyamtáram, aki nemrég távozott az Öröklétbe, és a csepeli művészeti baráti körömhöz tartozó P. Papp Zoltán, a Dunatükör folyóirat alapító főszerkesztője, és mások.
Örömmel olvastam Szondi György szellemes, okos írásait, érdekeltek a bolgár-magyar kapcsolataink révén az ő bolgár irodalmi fordításai stb. S végül személyesen is megismerhettem a Napút rendezvényein, és levélváltásunk révén a “mindig derűvel” Szondi György kiváló írónk, költőnk és irodalomszervező Mestert, akit igen nagyra becsülök!
KkF: Egy helyt az nyilatkozta, hogy a mély hitének köszönheti erejét a sok lótás-futásra, utazásra. Milyen napirend szerint él, hogy jut ideje ennyi mindenre? Milyen terveket sző az elkövetkezendőkre?
PM: Igyekszem értelmes s rendszeres napirendet követni: reggel 6-7 óra között ébredek, reggelizem, és követem a naptáramban szereplő feladatok, programok teljesítését, amit az előző este elhatároztam. A naptáram mindig telve van a levelezés során kapott meghívók és felkérések időpontjaival. Ezek között igyekezem időt találni a kutatásra és a tanulmányok megfogalmazására…
Este, vacsora után főzök több napra és többfélét…
Igyekszem egészségesen táplálkozni és élni, rendszeresen mozogni, gyalog járni, hetenként járok tornára, gyógyszert nem szedek, állati termékeket is ritkán eszem…
A nyári hónapokat Esztergomban töltöm az Arany-hegyi kertünkben, levegőn és kerti munkákkal is… Igyekszem időt szakítani a barátaimmal, kollégákkal és nagycsaládunk tagjaival, kicsikkel és idősekkel való kapcsolat ápolására, betegek látogatására, segítésére…
A nagycsaláddal az esztergomi kertben (2010)
[2] https://www.youtube.com/watch?v=moB62ujXKBk
[3] Prokopp Mária: Az Orawka/ Kisárva-i fatemplom falképei (1650 körül) https://btk.ppke.hu/uploads/articles/2469227/file/Tan28szineshonlapra_logós_vjel.pdf
[4] Prokopp Mária: A kilencedik, Elkészült a dunaújvárosi Krisztus Király-plébániatemplomának utolsó ablaka, Új ember – Mértékadó, 2022. július 25-31. https://ujember.hu/wp-content/uploads/2022/08/220724_mertek_.pdf
[5] Prokopp Máriát Balassi-emlékéremmel tüntették ki 2018.02.15.) https://felvidek.ma/2018/02/prokopp-mariat-balassi-emlekeremmel-tuntettek-ki/
[6] Meztelenség, Helikon 2021
[7] „Te boldog Magyarország, csak ne hagyd magad rászedetni!” http://www.naputonline.hu/2020/04/07/prokopp-maria-mit-jelent-nekem-a-magyar-identitas-tudata/
Illusztráció: fh. fotó forrása: felvidek.ma
Ezek is érdekelhetik!
»…a szeretet erősíti az immunrendszerünket« (Beszélgetés Dr. Felszeghi Sárával) →
»Antigonéról másképpen« – Dettre Gábor filmrendezővel Domokos Johanna beszélget →
Az ember, aki valamiért is tudott élni, nemcsak valamiből…* (IV/4. rész) →
