Hubert Ildikó: XXXIII. Baróti Szabó Dávid (1739-1819) napok Virten…
…a költő halálának 203. évfordulóján[1]
*
Nagy Balázs fotója a költő pannonhalmi könyvtárban fellelhető fal-domborművéről
*
Életút adatokban
Háromszéki székely család gyermekeként 1739. április 10-én született Baróton, Beke Erzsébet és Szabó György földműves-gazdálkodó, nemes székelyek gyermekeként. Származására többféle genealógia készült, ezeket Horváth Balázs, Négyessy László és mások, Baróti Szabóról írt tanulmányai részletezően bemutatták, értékelték.
Édesapja a székelyudvarhelyi jezsuita gimnáziumba íratta be. „Semper catholicus” – ezt írták a trencséni noviciátus jegyzékébe, midőn 1757-ben megkérdezték tőle, nem volt-e valamikor eretnek.[2]
1757. nov. 30.– Tizennyolc éves korában belépett a Jézus Társaságba.[3]
1757/58 és 1758/59-ben Trencsénben novícius. Latin, ógörög nyelvtudását fejlesztette tovább.
A következő tizennyolc év (a trencséni noviciátussal együtt) tanulás és tanítás között folyt. A jezsuiták Historia Domusában az áll, hogy „a rendbe lépésekor már elvégezte a retorikát, de a noviciátus után
1759/60-ban a szakolcai kollégiumban megismétli, hogy a következő évben,
1760/61-ben a székesfehérvári gimnáziumban, mint a gimnáziumi I. osztály tanáraként taníthasson.”[4] A repetensi kurzus két évében a latin- görög nyelvi tanulmányok mellett („humanae litterae”) mennyiségtant tanult.
1760-1761-ben Székesfehérvárott a gimnázium I. osztályának tanára, a következő két tanévben,
1761/62-ben és 1762/63-ban Nagyszombatban a bölcselettan hallgatója.
1763/64-ben Kolozsvárott a gimnázium második osztályának tanára és a szemináriumi felügyelője.
1764/1765-ben Nagyszombatban repetens mathézisből.
1765/1766-ban Egerben a poétikai osztály professzora és a diákok vasárnapi hitszónoka.
1766-tól 1770-ig Kassán teológiai tanulmányokat folytat,
Nagyváradon a rendház történetírója és a gimnázium tanára, Besztercebányán harmadik próbaévét tölti.
1764/1765-ben Egerben a költészettan tanára és a diákok vasárnapi hitszónoka.
1765-től 1770-ig Kassán teológiai tanulmányokat folytat,
1769-ban itt szentelik pappá.
1770/1771-ben Nagyváradon a költészettan- és szónoklattan tanára, egyben a kongregáció prézese s a rendház történetírója.
1771/1772-ben Nagybányán szintén a költészettan- és szónoklattan tanára, elnöke az ifjúság Mária egyletének, a rendház annalistája.
1772/1773-ban Besztercebányán rendi harmadik próbaévét tölti, amikor
1773. július 21-én XIV. Kelemen pápa feloszlatja a jezsuita rendet Dominus ac Redemptor kezdetű bullájával. A csapás akkor éri a rendet, mikor szellemi és anyagi virágzásának tetőpontján áll. A királynő nem segíthet kedvelt papjain, mert XVI. Kelemen pápa minden államban megszünteti a jezsuiták működését. A rend tagjai világi papokká lesznek, iskoláikat és vagyonukat átadják a királyi katolikus vallás- és tanulmányi alapnak.
Mint világi pap először Komáromban tanított középiskolában, 1777-től pedig Kassán.
1773-ban próbálkozik meg antik mértékű magyar vers írásával. Harmincnégy évesen.
Latinul természetesen előtte is sokat verselt, hiszen középiskolás kora óta a poétikát tanulta-tanította. A hosszú időt átölelő jezsuita képzés (repetens képzéssel megtoldva), tanárkodása rá is „kényszerítették” erre. Ám a latin nyelvű „ujjgyakorlatok” érzelmileg valószínűleg nem voltak erős ösztönzések a költői ambíciók felé, ellentétben a magyar nyelvvel, amelynek szerelmese és kitűnő használója volt. („Már fiatalon, 1764-ben írt latin költeményt Barkóczy Ferenc hercegprímás tiszteletére,[5] ezt az ódáját később magyarra is fordította.”[6])
Baróti Szabó a rend feloszlatása után került az esztergomi egyházmegyébe világi papként. Komáromi születésű rendtársa Rauch Ignác, a latinul kitűnően verselőt arra kéri, hogy „próbálja meg csak úgy találomra, hogy a magyar hexameterek és lírikumok a görög vagy a német hangzathoz állnak-e közelebb.” Kassai találkozásukkor Kazinczy Ferencnek költőnk így emlékezett vissza erre: „1773ban Besztertzén Zólyom Vármegyében eggy* Rauch Ignátz nevű Jézsuita Társa kérte, hogy a’ Klopstock* és Sined* példája szerint próbáljon írni Magyar Verseket,*hogy láthassák, ha a’ Magyar hexameterek és Lyrikumok a’ Görög ’s Római hangzathoz hasonlítanak é inkább vagy a’ Némethez? Szabó tőle kért thémát, és mértéket; ’s képzeld melly kevés poétai ízléssel bírt a’ Német! azt adá, a’ mellyből az: Eggy izmos tsatlós * és Imperiomban eggy Prédikator Tiszteletes Úr nálunk *kezdetű nem tudom mi leve.”[7]
1774-ben Szabó Dávidot, az esztergomi főegyházmegye papjaként, Rév-Komáromban gimnáziumi tanárként alkalmazták. Szónoklattant tanított, amikor az iskola a Benedek-rendűekre bízatott (1777), s ezért újra álláskeresésre kényszerült. A helyváltoztatást nehezen viselte, mivel Komárom nemcsak azt a helyet jelentette számára, ahol rendje feloszlatása után meghúzhatta magát, hanem Virt közelségét is. Tanítványa, Pyber Benedek révén annak Virten élő földbirtokos családja körében igen jól érezte magát. Otthonra lelt körükben. A család felajánlotta Baróti Szabónak, hogy élete végéig otthonába fogadja, de a költő ezt most még nem fogadhatta el. Tanári állásért folyamodott Batthyány József herceghez[8] – mivel a helytartótanács 1776-ban az akadémiai és a gimnáziumi állások betöltésére Pesten és Pozsonyban versenypályázatot írt ki, amely pályázók között volt – ekkor már ex-jezsuitaként – Baróti Szabó is. A gimnázium hat évre terjedő öt osztályból állott: a három alsó volt a grammatikai osztály, amelynek elvégzése után a két osztályra oszló humanitas osztályának a legfelsőbb humanitás tanfolyamainak tanári állására pályázott, amelyet el is nyert. Kassára nevezték ki a felső osztályok tanítására.[9] Vallástant, stilisztikát, római szónokok és költők műveit, természeti jogot, gyakorlati geometriát, természetrajzot, görög- és római mitológiát, a császárság történetét, Magyarország földrajzát tanította. Az 1772-ben kibocsátott Ratio educationis szerint Magyarországon csak egy királyi tudományegyetem tartható fenn, ezért a kassai jezsuita egyetem megszűnt, helyébe a püspöki egyetem felsőbb osztályaiból a jogi és filozófiai tanulmányokra szorított két évfolyamú királyi jogakadémia lett. Az egyetem alsóbb osztályaiból főgimnázium létesült.
„1776. november elsején megkezdte működését, képesítése szerint, mint a humaniórák, a filozófia, a mathésis és theológia tanára. Tanította pedig a humaniórák II. osztályában a vallástant, a stilisztikát, a római szónokok és költők műveit, a természeti jogot, a gyakorlati geometriát, a természetrajzot, a görög és római mythológiát, a császárság történetét és Magyarország földrajzát. Tehát a II. humanista osztály valamennyi tárgyát, mert akkor még nem volt szaktanítás és az összes tantárgyakat egy tanár tanította.”[10]
1777-ben megjelent Kassán Baróti Szabó Dávid, Új mértékre vett külömb’ verseknek három könyvei….
1787-ben Batsányi Jánossal és Kazinczy Ferenccel megindítják a kassai Magyar Museumot. [11]
1779-ben Jacobus Vanier Praedium rusticum című művét Paraszti majorság címmel „hat láb mérséklett magyar versbe foglalta”. Először Rát Mátyás a Magyar Hírmondó szerkesztője közölte részleteit, bemutatva a mű egészét, s biztatva Baróti Szabót a kiadásra.
1784-ben II. József rendeletben írta elő, hogy a tanítás nyelve az egész birodalom területén a német legyen. Az iskolákban csak németül tudó tanárok alkalmazhatóak. Baróti Szabó [„Németül nem tuda s örült hogy nem tuda”[12]] és tanártársainak legtöbbje nem beszélte a nyelvet, ezért később lemondanak a tanításról. Kassán megjelent ez évben a: Kisded Szó-tár, melly A’ ritkább Magyar szókat az A.B.C. rendi szerént emlékeztető versekbenn elő-adja.
1786-ban újra verses kötetet tett közzé. Vers-koszorú, mellyet az új mértékre vett, ’s üdővel megegyengetett, és későbben készültt verseiből kötött…
1786/1787-ben Baróti Szabó Dáviddal együtt – aki a kassai gimnázium seniora és aligazgatója volt – a gimnáziumban hét tanár tanított. A tanári minősítési táblázat a következőket állapította meg róla: „előadási módja kellemetlen, mindazonáltal alapos és buzgó. Érintkezési modora egyházias, de nem megnyerő. Egészségi állapota: beteges, különösen lábbajban szenved. Nyelvtudása: magyar és latin.”[13] Aligazgatói éveiben a kassai iskola hírneve és a beiratkozottak száma évről-évre nőtt. (Pl.: az 1783-84-es tanévben 416 fő volt.)
1787. március 20-án kelt tanári állásáról lemondó levele:
„Nem azért, mintha a munkától magamat elvonni akarnám, ámbár testi erőim már-már gyengülni kezdenek, hanem mivel nem tudok németül, és így képtelen vagyok a tanítás különböző tárgyait ezen a nyelven előadni, alázatosan jelentem, hogy hivatali kötelességeimnek nem tehetek eleget. Mivel tehát tanári székemet másnak kell átengednem, a legalázatosabban kérem a főtiszt. igazgató urat, de különösen a gróf úr [Szendrődi Török Lajos tankerületi főigazgatót] őméltóságát, a főigazgató urat, hogy kegyesek volnának engem a közoktatásban eltöltött 20 esztendőre való méltányos tekintettel, a magas helytartótanács jóindulatába ajánlani.”[14] (Mivel a tantestület jó részét nem tudták kicserélni, ezért átmenetileg tovább taníthattak.)
1787. november 13-án-án Batsányi János, Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó János megalakítják a Kassai Magyar Társaságot.[15]
1787-ben megjelent a Ki a nyertes a hangmérséklésben? [Baróti Szabó észrevételei Rájnis József: A magyar Heliconra vezérlő Kalauzára.]
1788 nyarán megjelent a Magyar Museum első kötete.
1789-ben újabb verseskötetet adott ki Költeményes munkáji címmel. E kötetben jelent meg Milton Elveszett paradicsoma, Első szülőink elesete[16] címmel. (A Kassai Magyar Museum már közölt belőle részleteket.)
1790 nyarán királyi határozat mondta ki, hogy Magyarországon mindenki tudjon magyarul. Azok a professzorok, akik nem bírják a nyelvet, három év alatt kötelesek megtanulni. Helytartótanácsi rendelet alapján a magyar nyelvnek az egyetemen külön katedrát kell felállítani stb. Baróti Szabónak több javaslata is volt a magyar nyelv eredményes tanításának ügyében. Az iskolák nyelve ismét a latin lett, a hivatalos német nyelv tanulását pedig tetszőlegessé tette a rendelet. II. Lipót a tandíjat is eltörölte, emiatt a tanulói létszám gyarapodott.
1792-ben megjelent a Kisded Szótár második, bővített változata, 1794-ben pedig Vanier-fordítása megjobbított kiadásban látott napvilágot.
1797. április 13-án, 59 évesen – Sahlhausen báró-főigazgatóhoz írott levelében – lemondott tanári állásáról és főigazgatói tisztéről: „Súlyos és Méltóságod előtt is ismert okokból, a következő, 1797/1798. iskolai évre lemondok tanári szolgálatomról. Az idecsatolt alázatos kérvényemet kegyeskedjék Méltóságos Uram a magas kir. helytartótanács előtt hathatós pártfogásával akként támogatni, hogy olyan igazgatóval dicsekedhessem, aki mindent elkövetett, hogy kívánságom beteljesedjék.”[17] Az engedélyt meggyengült egészségére és magas korára (59 éves volt ekkor) irodalmi munkásságára való tekintettel megadták (I. Ferenc király kormánya) évi 600 forint nyugdíjat állapítottak meg részére.[18] „Főtisztelendő Szabó Dávid úr, aki a kassai főgimnázium II. humanista osztályának sénior-professzora, tanári kötelességének lelkiismeretesen és buzgó munkássággal igyekezett eleget tenni. Köztiszteletben és általános nagyrabecsülésben álló férfiú, akinek feddhetetlen erkölcsi magatartása és közhasznú, hazafias szellemű paedagogiai működése kivételes elismerést és dicséretet (encomium) érdemel.”[19]
1798-ban a Magyar Minerva meginduló kiadói vállalkozásában feladatot vállalt, de nevével az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságban is találkozhatunk. [20]
1799-ben, nyugalomba vonulásakor Kassáról Virtre költözött a Pyber-családhoz, akik örömmel fogadják.[21]
1800-ban Komáromban kiadta Ortographiai és Grammaticai észrevételek című munkáját,
1802-ben pedig negyedik versgyűjteményét Meg-jobbított, ’s bővített költeményes munkáji címmel,
1803-ban írók műveiből válogatott mondásokat tartalmazó gyűjtése látott napvilágot (A magyarság virági). Közben lefordította Vergilius kilenc eklogáját. Egyet már közölt a Magyar Museumban[22] is.
1806-ban elkészült Aeneis-fordításával, melyet Pyber Benedeknek ajánlott.
1807. január 22-én kétszer egymás után szélütés érte.[23]
1810-ben Bécsben napvilágot látott Aeneis fordításának első öt éneke (Virgilius Énéisse első kötete, I-V. könyve Fordította Baróti Szabó Dávid. Doll Antal költségével.).
Miközben az Aeneis és Vergilius tíz eklogájának a fordítását[24] végezte, újabb verses kötet összeállítása is foglalkoztatta. Erről a szándékáról tanúskodik az a kézirat-együttese, amelynek kiadására életében már nem került sor. (Futó versek 1810 címmel halálának kétszázadik évfordulóján láttak napvilágot ezek a kéziratok.[25])
1813-ban Pesten kiadták Aeneis fordításának második részét, VI-XII. könyvet s tíz eklogát Baróti Szabó költségén.
1819. augusztus 13-án Batsányihoz írt búcsúlevele[26] a költő gyenge egészségi állapotáról adott hírt barátjának: „…ez árnyék világról hallani sem akarok. Röviden irok: nem bir a tollal megfékező kezem. Semmit nem járhatok: esztendeig múlik, hogy a szobából ki sem mehetek: lantot ver az inam …”[27] A költő ez év november 22-én Virten halt meg.
Fotó: Sz. N. L.
VIRT[28]
Nem falu, Virt, nem Váras; hanem tsak négy, vagy öt házból
Szép tsínnal készűltt Nemes űlés: nem tesz azonban
Sem falu, sem Váras vele fel: levegőre Komárom
Vár-megye nem mútat könnyenn hozzája hasonlót.
(5) Embereit látnád! félek, ne-hogy, őket ha kezdem
Meg-dítsérni, megint némellyeket öljön irígység.
Dombonn űl, el-meszsze magát láttatja: szemekbe
Zőld pázsint nevet háta megett; majd rakja keresztit
Sárga Tzeres. – Jobb karja felől Izsa, Kurta-kesz épűlt
(10) ’S Mártzel’ háza; balánn a’ ’Zitvai tőre kereszteltt
Helység, Radvány, Mots, kastélyos Karva. – Feszül-ki
Pompásonn a’ ’Zitva, ’s Dunát ábrázol előtte.
Túl balról ereget zőld sátort, ’s hangokat hétszer
Viszsza-verő szálast tegzes Díána, ’s övedzi
(15) A’ móst említtett két víznek partjait. – Almást
Virtre ki-nézhetnéd töviből, ha lehetne keresztűl
A’ terjedt leveles fák közt szemed’ hordanod. A’ jobb
Óldalról a’ tenger rét Patig árad-el, és azt
Egyre borotválják Pán’ hízott gőbölyi. Már mit
(20) Szólljak az hév vízről, a’ kűlömb féle vadakról?
Sétáló helyeit, vagy minden tzifra virággal
Hímes kertit előbb írjam? – Vettetni tanyákat
Itten látsz, feles árbotzokat ballagni meg ottan:
Itten gyors ladikok víz-hátat hasítnak, amottan
(25) Puska ropog, nyúl főldre terűl, levegőnek öléből
A’ ki-repűltt ólom madarat puha hantra terít-le:
Itt náddal kerekítve, ’s tömén tollakkal el-öntött
És zajogó tó, látok amott szőlői gerezdbe
Őltöztetve hegyet: vőlgyek meg-nyílnak emitten;
(30) Ott emelik kegyesen magokat dombok fel. – Ha mardos
Bú bánat, vagy már Atropos vagdalni ki-kezdett
Éltednek bordájából; jere Virtre, jer, indúlj:
Itt lakik a’ nevetés, a’ víg öröm, élet, egészség.
Itt ha meg-állapodol, Tata nem von délre, Komárom
(35) Nap-nyúgottra, sem Esztergom piros hajnal-hasadtra.
* * *
Mást hívok kebeledbe, ’s velem már nyóltzadik Ősz is
Tsak bútsút mondat, kedves Virt, néked! az’ óra
Fel mikoron kél már, hogy azoknak testek is eggyütt
Légyen, kik szívbenn eggyek? szállással örökre
(40) Engem’ ugyan kénálsz kegyesen, ’s bé-veszem örömmel
Szíves ajánlásod’; de nem engedi Karsa, hogy éljek
Jó-vóltoddal, ha-tsak lábról nem szed-le betegség.
Hogy bóldog légyek, légyek bóldogtalan? aztat
Sem te, sem én nem kívánom: leszsz nékem az hasznos,
(45) Néked igen dítsőséges, nyavalyámnak ha nyújtaszsz
Orvosló kezeket, mellyel fonnyasztani szokta
Testemet Oska-por. Nevekedj! a’ Pyberi Háznak
Légy örömére, kegyes Virtem; ’s ha szerentse megint jobb
Szárnyánn erre hozand, ismérd-meg régi Poétád’.
Mintha nem költeményt indítana a pontos földrajzi helynek (szinte topográfiai) meghatározása! A Zsitva parti Pyber-kúriától[29] egészen Esztergomig, Tatáig tágítja a láthatárt a költő, miközben jó megfigyelőként, életteli mozgásokkal tölti meg a hegyeket és megnyíló völgyeket, költői képeivel meglepve olvasóját. A Virttől Virtig tartó táj-kör a vers második felében már elszakad minden tárgyilagosságtól, a költő búcsúzik Virttől, felidézve annak a nyolc ősznek az emlékét (36. sor), amelyet az iskolakezdésig itt tölthetett. A Virttől búcsú vétel más verseiben is téma maradt, s ezeknek az elköszönéseknek nemcsak a Komáromba, majd Kassára való visszatérés volt az oka, nem is csak az elköszönő vendég-udvariasságé (a családfőtől, s annak négy lányától és két fiától), hanem a jövő bizonytalanságától való félelemé is. S ez érzelmi ingadozás valamennyi 1797-ig Virtről írt verseinek jellemzője maradt. Olykor egész tragikusra véve a hangnemet, amely mostoha földre verte ki őt, „… a fájdalom itten / El-lepi; nyelve meg-hűl, fás keze kobzot el-ejt.”
Baróti Szabót 59 éves korában nyugdíjazták. Pyber Ferenc, akit atyjaként szeretett, már tíz éve halott volt. S ekkor a költőt hálás tanítványa, nagylelkű gesztusként, amit már Pyber Ferenc is többször felajánlott, meghívta házába lakni. Szándékáról először Aranka Györgynek beszélt egy hozzá írt levelében.
Az alábbiakban közöljük a költemény 1802-es kötetének variációját annak érzékeltetésére, hogy Baróti Szabónál mit is jelentett a verseinek átdolgozása.[30]
VIRT
Sem falu Virt, sem Váras; hanem tsak nègy vagy öt házból
Szèp tsínnal kèszűltt Nemes Űlès. Azzal azonban
Fel nem tësz falu, sem Váras. Levegőre, Komárom-
Vármegye nem könnyen állítt hozzája hasonlót.
Dombon űl; nagy-mesz’e ki-lát; nagy-mesz’e ki-látszik:
Zőld pázsint nevet háta megett, és búza kalász’al
Gazdag határ: jobb karja felől Izsa, ’s Kurta-Kesz èpűlt;
Bal rèszén Radvány, Mots, Karva: ki-terjed előtte
A’ leg-halasb nagy Zsitva, ’s Dunát ábrázol. Amottan
Szèp eleven sátort ereget, ’s hang-szózatot hétszer
Visz’a-verő ligetet tegzes Díána; ’s övedzi
Mind a’ két folyomany’ tág-öblű parttyait. Almás
E’ nevezett vizeken mindgyárt túl-fekszik. Ezek köz’tt
El-fut egèsz’ Patig a’ sík rèt: itt rendre legelnek
Kűlön, a’ Juh-nyáj, Mènes, Gőböly, Gulya. – Már mit
Szóllyak az hév vízről, a’ külömbféle vadakról,
’S más hasznos szèpsègekről? – Nèzd az öreg hálók
Vettetnek; nagy terhes hajók eregelnek amottan;
Itt a’ gyors ladikok játèkokat űznek az habbal;
Ott a’ puska ropog, ’s a’ nyúlra, madárra halált szór:
Itt a’ kèkellő vőlgyek le-lapúlnak; emitten
A’ Dombok magokat gyengén emelíttik. – Ha bú, gond,
Vagy más-féle betegsèg bánt, jer Virtre; fel-èpűlsz.
Itt lakik a’ nevetès, a’ víg öröm, élet, egèszsèg.
Itt ha meg-állapodol, Tata nem von dèlre, Komárom
Nap-nyúgotra, sem Esztergom víg hajnal-hasadttra. –
Mást hívok kebeledbe; ’s velem már nyóltzadik Ősz-is
Tsak bútsút mondat, kedves Virt! vallyon az óra
Már mikor adgya-meg azt: hogy azoknak testëk-is egy’ütt
Lègyen, kik szívben egy’ek! szállással örökre
Engem’ ugyan váltig kínálsz; ’s bé-vèszem örömmel
Szíves ajánlásod’: de nem engedi Kassa, hogy èllyek
Még most vélle! – Talán a’ sok bútsúnak utánna
Tartós lesz’ örömem nekem-is valahára te-benned.
(3-4-5-6)
3. Koszorúzás a virti temetőben
4. Baróti Szabó Dávid – Pyber Benedek által építtetett – háza Virten, amelyet a 20. században bontottak le. (A Hajós és Bernáth család tulajdonában lévő archív fotót Csernák Tímea virti lakos bocsátotta rendelkezésemre.)
5. A Pyber-kúria, amelynek közelében állt a Zsitva folyó partján Baróti Szabó Dávid háza. (A Hajós és Bernáth család tulajdonában lévő archív fotót Csernák Tímea virti lakos bocsátotta rendelkezésemre.)
6. A Pyber-udvarház parkjában álló kápolna, ahol Baróti Szabó Dávid misézett, a II. világháborúban megrongálódott. Az elmúlt években szépen felújították. (A Hajós és Bernáth család tulajdonában lévő archív fotót Csernák Tímea virti lakos bocsátotta rendelkezésemre.)
A kápolnát körülvevő temetőben, Baróti Szabó Dávid sírjához közel található kedves tanítványának, Pyber Benedeknek és fiának a sírja. Kicsit távolabb a Pyber-család idősebb nemzedékének kriptája.
Pyber Benedek érdemeinek felsorolása helyett álljon itt gyászjelentése (Hazai és külföldi tudósítások, Magyar és Erdélyország, 37., Pesten, Szerdán, Szent András-Hava 5-dik napján 1825.):
Nemes Komárom Vármegyében Virthen fzomorú gyáfz lepte-el azon házat, melly eddig a’ barátságnak, és a’ Magyar Nyelv virágoztatásának kedves lakhelye volt. Tekintetes Györkényi Pyber Benedek Ur, Tekintetes Komárom ’s több Nemes Vármegyéknek Tábla – Bírája, hosszas betegsége után bötsös életének 65-dik esztendejében Oct. 18-ikán megfzünt élni.
Nem kételkedhetünk, hogy ezen hír a’ Magyar Literaturának minden Barátait bánatos érzésre fogja fakasztani; mert P y b e r ben olly Hazafit látnak elhunyni, a’ ki Nyelvünknek Bajnokát, halhatatlan emlékezetű Baróthi Szabó Dávid Urat, változhatatlan fzíves barátsággal holtáig Úri házánál ápolgatta, ’s így annak a’ gond nélkül való dolgozásra tsendes magánosságot fzerzett ; a’ ki minden Magyar Literátorhoz buzgó indúlattal viseltetett, és a’ magyar könyveket nem tsak betsűlte , hanem költséggel is napfényre segítette; a’ ki önnön maga is Szenekának fordításán dolgozott, és a’ Tudós Papokkal, kiket e’ végből magánál igen örömest látott, a’ Magyar Nyelv eránt támadtt kérdésekről vetekedni örvendett. Illy barátságos indúlatú, egyenes lelkű, nyájas társalkodású Hazafit, és nyelvünk Kedvelőjét vefztettük tehát el P y bér Benedek Urban, kinek híre mind addig fenn marad, míg a’ Magyar Nyelvnek Árpád maradékainál bötse léfzen. — Vajha a’ Magyarok Istene helyette több olly Hazafiakat támasszon, kik nagyobb tehetséggel bírván, a’ Nemzeti nyelvet, és Magyar írókat most, midőn már nyelvünk jeles virágzásra emelkedett, még hathatósabban gyámolíttsák. Pyber Benedek Urnak, és az ő boldogult Attyának Ferencznek halhatatlan érdeme léfzen az, hogy Litteraturánk’ első felemelkedését barátságosan gyámolították; mert Haza-fiúi tisztelettel kell említenünk hogy a’ P y b e r ház volt az, mellyben a’ barátság fzárnyai alatt vagy támadtak, vagy tökélletesedtek tisztelt Szabó Dávidunknak minden- munkái. Azért mélt, hogy minden Hazafi tisztelje a’ nyelvünk’ culturájának ezen böltsőjét, és áldja a’ boldogúltnak Özvegyét is Tekintetes Horváthy Borbála Asszonyt, és eggyetlen fiját Ignáczot.
Jegyzetek
[1] Baróti Szabó Dávid (Barót, 1739 – Virt, 1819) ex-jezsuita szerzetes, költő és nyelvújító emléknapját minden évben megtartja a háromszáz lelkes település, Dunaradvánnyal és néha Barót várossal közösen. A november tizenhetediki előadás témája: Virt fényes napjai a 18-19. század fordulóján (Baróti Szabó Dávid és a Pyber-család). Előadó: Hubert Ildikó, a verseket felolvasta: Balatoni Teréz, a Babits Mihály Gimnázium nyugalmazott tanára.
[2] Hajdók János, i. m. (10. j.), 7.
[3] A jezsuita kiképzés meglehetősen hosszú (általában 10-12 év).
1.) A noviciátus (újoncidő) rendszerint két év, leglényegesebb eleme Szent Ignác harminc napos lelkigyakorlata. Az újoncidő a fogadalmak letételével ér véget.
2.) A juniorátus (idegen nyelv tanulása, általános műveltség fejlesztése) egy év. [„Repetens humaniora” – ilyen névvel szerepelnek a jezsuita katalógusokban azok a noviciátust végzett növendékek, akiket az elöljárók erre a továbbképzésre küldtek. A jezsuita képzésben elvégzendő repetensi tanulmányok magas szintjéről, annak céljáról, képzési anyagáról, tankönyveiről, tanárairól stb. forrásmunka: Szabó Flóris, i. m. (20. j.).]
3.) A filozófia legalább két évig tart, általában a rend saját egyetemein és főiskoláin.
4.) A magisztérium rendszerint két évig tartó gyakorlati időszak a rend intézményeiben.
5.) A teológia alaptanulmányai általában négy évig tartanak. Ekkor készül a skolasztikus (tanulmányait végző jezsuita rendtag) a pappá szentelésre, amire a teológiai és a lelkipásztori kiképzés végén kerül sor.
6.) pasztorális gyakorlatok – Miután a jezsuita rendtagokat pappá szentelték, néhány évig rendszerint kifejezetten lelkipásztori munkát végeznek.
7.) A posztgraduális vagy speciális tanulmányok a fiatal szerzetes adottságaitól és a lelkipásztori szükségletektől függően kettő-négy évig tarthatnak.
8.) A kiképzés végén a tercia következik (ez a két év noviciátus után a harmadik probációs év), ez egyben az addigi jezsuita élet tapasztalatainak értékelésére szánt idő is. Lényeges eleme a 30 napos nagy lelkigyakorlat, amit a jezsuiták ekkor végeznek másodszor és rendszerint utoljára. A tercia készít fel az ünnepélyes fogadalmakra, amelyekkel a szerzetes nyilvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a rend mellett.
[4] Uo., 9.
[5] Midőn Nagy Méltóságú, Fő Tisztelendő BARKÓCZY FERENTZ Úr, Sz. R. B. Hertzeg, Esztergami Szent-egy-ház’ Érseke, Magyar Ország’ Primássa ’s a’ t. A’ vóltt Társaság’ N. Sz. Kollegyiomába fordúlna, ezen Deák Verseket koholám [latin-magyar], 1777, 2. könyv, 152-154.
[6] Már Hajdók János, (i. m. 10. j.), 10.) utalt erre a versírásra.
[7] 1777-ben megjelent kötetében olvashatjuk „A’ kegyes Olvasóhoz […]” bevezetőjében: „Negyedik esztendő fordúlt, a’miólta múlatság; vagy is inkább bú felejtés okáért üdő közben Hazánk nyelvének illy szoros korlátába zárám bé magamot, és a’ Rómaiaknak gyönyörű nyomdokaikat […] Annak előtte, midőn még jobb szelek hordoznák vitorláimat, még eszem ágában sem vólt, hogy valaha ezen munkába avatkoznám.” … „Rauch Ignácnak, a 3. próbán együttlevő társamnak gyakori unszolására, semmi példát még akkor a magyarban nem látván, Besztercebányán 1773 eszt. végefelé ezen darabon kezdettem mértékre próbálgatni a verset.” Lásd még Négyessy László, A mértékes magyar verselés története, Bp., 1892, 61–63. Baróti Szabó és a jezsuiták korábbi időmértékes próbálkozásairól: Szelestei N. László, Argenis-fordítás időmértékes magyar versbetétekkel, ItK 2000, 230.
Kazinczy Ferencnek is elmesélte a költő, versírási kezdetét, Kassa, Orpheus 1. Dar. 80dik óld. Jun. 21dik. 1789.
[8] Konkrét adatról nem tudunk, hogy Battyány József herceg támogatta-e Bartói Szabót állákeresésében, de a hozzá írt versekből azt sejtjük, hogy igen.
Az 1772-ben kibocsátott Ratio educationis szerint Magyarországon csak egy királyi tudományegyetem tartható fenn, ezért a kassai jezsuita egyetem megszűnt, helyébe a püspöki egyetem felsőbb osztályaiból a jogi és filozófiai tanulmányokra szorított két évfolyamú királyi jogakadémia lett. Az egyetem alsóbb osztályaiból főgimnázium létesült.
[9] Adorjánnak (i. m., 9. j.) köszönhetően ismerjük kassai tanártársainak névsorát, Baróti Szabó Szabónak az intézményben betöltött szerepéről, sőt tanári módszereiről is hírt kaphatunk tanulmányában.
Kassán aligazgató is volt. In: Károly Gy Hugó, A kassai főgimnázium történelme, (A kassai főgymnázium. 1874-5. évi tudósítványában), 29.l.
[10] Szabó Adorján, Baróti Szabó Dávid Kassai tanársága, Gödöllő, 1942, 211-212.
[11] Társ volt a kassai Magyar Museum kiadásában, amelynek nyolc negyedében (1788–1792 között) számos verse mellett szemelvényeket közölt Milton Elvesztett paradicsomából, Vergilius első eklogáját, valamint egy alexandrinekben irt epistolát Batsányihoz (II. 135–37.), amelyet azonban munkái későbbi kiadásaiba nem vett fel. Több verse jelent meg a Magyar Hírmondóban (1781–1782, 1792–94.) Kazinczy később kiválik a folyóiratból.
[12] Kazinczy Ferenc, VI. Utazások Kassa 52. (Orpheus 1. Dar. 80. 1789. jun. 21.) Kazinczy Ferenc, Pályám emlékezete, ……………………….. 52. https://mek.oszk.hu/07000/07016/html/
[13] Szabó Adorján, i. m. (9. j.), 8.
[14] Uo., 9.
[15] Batsányi János, a kamarai adminisztrátor gyakornokaként, Kazinczy Ferenc a kassai tankerület nemzeti iskoláinak felügyelője ekkor.
[16] A fordítás alapjául szolgáló könyv: Betrandi Naumann átdolgozása (Lapsus protoparentum, Bécs, 1768).
[17] Uo., 19.
[18] A Magyar Merkurius (1797, 93. szám) adatát közli Váczy János, A magyar classicai iskola triásza, EPhK 10, 1886, 279.
[19] Szabó Adorján (i. m., 9. j., 19.) idézi a kassai akadémiai irattár alapján Sahlhausen főigazgató véleményét Baróti Szabó tanárságáról.
[20] Hubert Ildikó, Baróti Szabó Dávid és a Magyar Minerva körének szellemi kapcsolódása, Életünk,
[21] Pyber Benedek arról a szándékáról, hogy Baróti Szabót meghívja otthonába lakni, Aranka Györgynek számolt be, egy 1799. III. 12-én Virten íródott levelében. In.: Enyedi György, Aranka György és Pyber Benedek levélváltása, Magyar Könyvszemle, 115.évf., 1999, 346. A Pyber-család külön házat építtet a számára, ahol élete végéig nyugodtan dolgozhatott, fogadhatta író barátait, látogatóit.
[22] A kritikai kiadást sajtó alá rendezte Debreczeni Attila, Elektronikus adaptáció: Gulyás Emese, Informatikai fejlesztés: Nyitrai Nóra, http://deba.unideb.hu/deba/magyar_museum/index.php?xf=mm_2_2_11_o
[23] Hazai Tudósítások, 1807. évf. 10. szám, február 4-én tudósítja olvasóit: „… Baróti Szabót 1807. január 22-kén éppen miséje alatt először, s később este hét óra tájban újra szélütés érte…”, de az orvosnak, Nagy Sámuelnek hála, visszanyerte erejét.
[24] Ekloga kiadásának előszavában írja az Olvasóhoz: „Talán haszontalan dolgot mívelendek: mert Virgililius’ Eklogáji régebben ki vannak adva, hogysem én azoknak fordíttásokról valaha álmadoztam vólna-is. Leg-előszször az Elsőre Batsányi; következőkre (a’ mint másutt említtettem) Pyber, és Döme Urak vettenek rá.” In: Eneisse. Ford. Baróti Szabó Dávid, Második kötet, VI-XII. ének, és eklogák, Pest, 1813, 313. lap
[25] Baróti Szabó Dávid, Futó versek 1810, Sajtó alá rendezte, az utószót írta Hubert Ildikó, Széphalom Könyvműhely, Bp., 2019, 219 p.
[26] Batsányi 1819. augusztus 20. után, a levél átvételekor Linzben írta a következőket: „A földi nyomoruságokból felszabadító végórát óhajtva várja, olyan lévén. mint az aki Jovis ignibus ictus, Vivit, et est vitae nescius ipse suae! (Jupiter tüzes villáma leütötte és nem tud magáról.) Ugyanezt jelentő, s ezen szókkal bizonyitó saját (bucsuzó levelét, melyet halála előtt nem sok idővel (még utolsó napjaiban is ilyen szomoru állapotban sem feledkezhetvén el a barátságnak szent törvényeiről), igen erőtlen és reszkető kézzel írt vala hozzám, itt Felső ausztriában vettem s mély megilletődéssel olvastam – őbenne vesztvén el legrégibb és leghivebb pályafutó bajtársamat, valamint a Haza is egyik legjobb, leghasznosabb tudós fiát, s a Magyar Nyelv és Poézis egyik legfőbb diszét és oszlopát. = Wallaszky Dezső, Baróti Szabó Dávid búcsúlevele Batsányi Jánoshoz =It, 1987/88, 322.
[27] Wallaszky Dezső, Baróti Szabó Dávid búcsúlevele Batsányi Jánoshoz =It, 1987/88, 318-322
[28] A közlés forrása Baróti Szabó Dávid 1786-ban megjelent kötete (Harmadik szakasz, 5–7.). A vers variációi a következő Baróti Szabó kiadásokban is előfordulnak: 1789, Első kötet, 227–228, 1802, Harmadik kötet, 64–65.
[29] Baróti Szabó Dávid komáromi hároméves tanársága idején Pyber Ferenc fiának, Benedeknek tanára volt, s ő hívta meg a költőt nyári időszakban virti kúriájába pihenni. A jezsuita rend feloszlatás okozta (1773) fájdalmát soha ki nem heverő Baróti Szabó boldogan töltötte a szerető család körében szabadságát. Nyugdíjazása (1798) után, Pyber Benedek élete végéig lakóhelyül kínálta fel otthonát Virten. Külön házacskát is építtetett számára a kúria szomszédságában, s haláláig gondját viselte a költőnek. Verseinek kiadásában segítette, s örömmel látta vendégül annak tudós ismerőseit.
[30] Baróti Szabó Dávid összegyűjtött verseinek készülő kritikai kiadásából emeltük ki a most közölt verset, s ennek variációját.
Illusztráció: fh. kép forrása: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/3297
Ezek is érdekelhetik!
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
Tasnádi Edit: A 100 éves török novella Magyarországon →
Mezey László Miklós: A FELVIDÉKI NEMZETISÉGI SORSREGÉNY ÉS VÁLTOZATAI →
