Hegedűs Gyöngyi: rosszul, mint jól
(Zalán Tibornak)
nem hiszi, hogy menekült.
valamiért azonban csak a hátát láthatták.
ami mindegy, hogy meztelen, vagy sem,
a tartásból minden leolvasható.
ha az arcot nem látják,
a hát gyanútlanul őszinte.
scotland42 (fotó: H. Gy.)
a tél – ha van ilyen –
tisztában van azzal,
amit csinál, és hogy ki
is vagy. karácsonya vagy
lesz neki, vagy nem. a halál
mindig kétfelől támad.
ezért van múlt és jövő.
most lenne jó, ha elveszett
hiteden túl várna istened.
s nem csak az, hogy ahol
nem vagy, az az innenső part.
scotland41. (fotó: H. Gy.)
a fák pasztell szürkéje
elsápasztotta
a mellette heverő montázsokat.
milyen egyszerű, elég egyetlen
lélegzet, mi nekem teher,
az ő vállán hatalom.
mi nekem hatalom, az
ő vállán teher.
fekete-fehér volt,
a képen attól volt
hó, hogy bemozdult.
scotland52 (fotó: H. Gy.)
hogy kellene ezt nulladik
személyben írni. az eső
koppanását melegtől táguló
anyagnak hinni. hogy lehessen
bármi, csak ez a világ ne.
de ne is egy másik.
scotland21 (fotó: H. Gy.)
Illusztráció: a szerző önarcképének s egy Zalán Tibor-portréjának felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
