Basa Viktor: et incarnatus est (két vers)
*
Ében dzsungelek
(55 Cancri e)
1
szögletes gyémánt
sűrűsödik a sötétben
kavargó grafitpor
———-és a csillagok
mint kút mélyéről
hallott torz beszéd
erőtlen, szürke,
bénult szárny az ég
s a hegyekben csorgó
vízér rendszerek
mint a szív, ha ritkás bozótban
———-lassút dobban
vagy mint a porladó kövek
———-létükkel küzdenek
2
most felejtlek
———-végleg el
távoli menedékem
de pusztámban mégis
———-burjánzik
ében dzsungeled
et incarnatus est
tél végén a kertész
———-markába veszi a földet
orrába szívja a humusz
———-hideg, olajos illatát
és fárad, amíg csak él
így hajlik földig a nő is
megszüli majd és
———-mellére veszi a csecsemőt
magát adja a teremtőnek
———-testével hódol az alkotó előtt
közel engedi magához
———-az anyagot a mester
horzsolja a bőrét
———-nyomot hagy a mű
de nem törődik
———-azzal se ha fáj
csak vési a követ
———-a szobrász
így engedtél te is
———-mindenkit közel magadhoz
Illusztráció: Olvadás (fh. pigmentréteg-részlet: L. Ridley)
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
