Jámborné Balog Tünde: Lucapogácsa
*
Zárd be jól az ajtót leányom, itt kódorog a Gonosz valahol,
mondotta nagymama aggodalmasan Luca-nap estéjén anyámnak. A petróleumlámpa gyenge lángja megrebbent, majd hirtelen sercegve, szikrázva felcsapott, összekormozva a lámpaüveget, de még a falat is fölötte. Ugye mondtam, szólalt meg újra, és sokáig leste az ablak keretében feketéllő éjszakát, amely napról-napra nagyobb darabot nyelt el a világosságból. Mi lesz, ha elfogy egészen, és a sötétség lesz az úr a földkerekségen? – gondoltam rémülten gyerekfejjel. Mi lesz, ha jön Luca és megzörgeti az ajtót?
Szegény, szegény Szent Luca, ha sejtetted volna, mi lesz névünnepedből – amely a Gergely-naptár bevezetéséig a téli napfordulóra esett –, micsoda pogány babonaságok vadona burjánzik el tájékán, ki tudja, nem fordulsz-e vissza a mártírhalálhoz vezető úton? Mert hiába származik neved a latin lux – fényesség – szóból, napod a legsötétebbek közé tartozik. Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja, tartották a régi szögediek. A hosszú éjszaka kedvez a bűbájoskodásnak, boszorkány-praktikáknak, talán ezért tette meg a néphit Luca asszonyt az ördöngösök fejének. A napján kezdődő tizenketted gonoszjáró idő, jó lesz nyírfasöprűt kötni éjfélkor a kémény alá, amivel kizavarható; fokhagymával keresztet írni az ajtókra, amivel távol tartható; Luca székét, tésztaszűrő kanalát faragni tizenkét napon át, amik segítségével a karácsonyi éjféli misén felismerhető a boszorkány.
Nagy a különbség a két Luca, a keresztény szent és a közép-európai démoni boszorka, a világos és sötét Luca között. Szent Luca fényhozó, a szembajok gyógyítója. Somogyban a gyermekek így köszöntötték: Luca fekszik ágyában Az őrző angyalával, Gyere Luca, menjünk el, Mennyországot nyerjük el. Kotyolni a kisfiúk – például Palócföldön – a másik Luca nevében jártak: Bornyazzon tehenjek, csikózzon meg lovok, fiazzon meg asszonyuk! – kiabálták az istállókban és bemásztak a baromfi ólakba is ezzel a mondókával: A mi tyúkunk toj, toj, toj, a maguké kot, kot, kot. Sötét Luca bosszulta meg, ha az asszonyok az ő napján fontak. Annyi orsót dobott be a kéményen, hogy aztán nem győzték a munkát. Csak a lucabúza elvetésére és a pogácsasütésre nem vonatkozott tiltás, sőt, majdhogynem kötelező volt mindkettő. Luca napján ezért én is búzát csíráztatok és pogácsát sütök, mint tette valamennyi női felmenőm – anyám, nagyanyáim, dédek, ükök, szép- és ősanyáim – évszázadokon át. Ma is előttem van Margit nagyanyám, megadóan félrehajtott feje körül hajának ezüst glóriájával, amint elénk teszi az Örzsi nagyanyámról maradt virágos cseréptálat tele frissensült lucapogácsával, és gyermeki kíváncsisággal várja, melyikünk találja meg a belesütött kétfillérest. Ha én leltem rá a szerencsepénzre, nagymama huncut mosollyal behozta öcsémnek a tartalékot, gazdagodjon meg ő is az új esztendőben. Egy leánynak nem kell sok pénz, hanem a fiú, az más. Ó, nagymama! Bár csak megsütötted volna öcsémnek előre azokat a szerencsehozó pogácsákat, talán még most is közöttünk lenne.
Lucapogácsával az év leghosszabb éjszakáján a család hazatérő halottait várták, akiket illendően kellett fogadni. Mióta ezt tudom, nekik is sütök, kicsit szégyenkezve ősanyáim előtt, mert az enyém nem az az utolérhetetlen vajas vagy tejfölös, kelt, tepertős, hajtogatott, pihentetett műremek, mint az övék lehetett, csak egyszerű túróspogácsa, nagymama egyik kézzel írott kis receptkönyvéből, az Enni=valók hét=köznapokra címűből: Végy egy rész lisztet ( én a fületlen csuporral mérem ), sózd meg, tégy hozzá ugyanannyi fagyos vajat (kevesebbel is jó!), morzsold el a liszttel és gyúrd össze egy rész friss oltástúróval. Formázz belőle kis czipókat, pihentesd hűvös helyen reggelig. Nyújcsd ki ujjnyi vastagra, szaggasd ki, tetejét kenheted tojással, szórhatod keménymaggal, piros paprikával, parmezánnal (vagy ami sajtot találsz a spejzban), és forró lernibe süssed szép pirosra.
Jó étvágyat! Az ajtót meg kulcsra zárjad, mert a gonosz körülötted is ott ólálkodik!
Illusztráció: Adam Elsheimer
Ezek is érdekelhetik!
Jámborné Balog Tünde: Holtak vigíliáján →
Hegedűs Gyöngyi: Mondat margóért →
Vörös István 60 (Kovács katáng Ferenc nagyinterjúja az ünnepelttel) →
