Magyar Miklós: Claude Monet és Georges Clémenceau a japán művészet bűvöletében
Monet, Clemenceau, Blanche Hoschedé és Alice Butler japán vendégük, Kuroki Takeko társaságában
A 18. század végén és a 19. század elején Párizs a japonizmusnak nevezett művészeti hatás lázában élt. Az 1867-es párizsi világkiállításon jelentek meg először a japán fametszetek és a hagyományos műalkotások. Mindenki japán kimonót, legyezőt, képet vásárolt. A francia festők sem tudták ez alól kivonni magukat. Henri de Toulouse-Lautrectől Pierre Bonnard-ig gyűjtöttek műveket japán festőktől. A Claude Monet-hoz közel álló impresszionisták, mint Edgar Degas és Camille Pissarro jelentős japán gyűjteménnyel rendelkeztek, ám Monet kollekciója valamennyit felülmúlta. Kitagawa Utamarótól (1753-1806) negyvenhat, Katsushika Hokusaitól (1760-1849) huszonhárom és Utagawa Hiroshigetől (1797-1858) negyvennyolc képet gyűjtött össze.
Monet egyik japán barátja, Tadamasa Hayashi az 1878-as párizsi világkiállítás alkalmából érkezett a művészetek fővárosába. 1890-ben letelepedett Párizsban, és japán gyűjtemények eladásával és közvetítésével foglalkozott. Kojiro Matsukata japán üzletemberrel pedig 1920-ban ismerkedett meg Monet. Matsukata gyakran meglátogatta a festőt Giveryben, és huszonöt képet vásárolt tőle. Az impresszionizmus csodálójaként jelentős gyűjteménye volt a francia impresszionista festőktől.
Monet egész kertjét saját maga tervezte japán minták nyomán. Szomszédjai egy cseppet sem örültek az általa létrehozott tónak, azt gondolták, a tavirózsák mérgezik a környező vizeket. A festőnek a munkálatok előtt igazolnia kellett a hatóságok előtt, hogy a telepítendő növények nem mérgezők.
Monet házának látogatói egy bambuszok övezte ösvényen áthaladva érnek a kert nagy részét elfoglaló tóhoz, ahol a híres japán híd tűnik a szemük elé, amelynek az a jellegzetessége, hogy nem piros, mint a felkelő nap országában látható fahidak, hanem zöld.
A tavirózsák a japán híddal
Az igazi meglepetés a festő házában éri az odalátogatót.
Monet háza
Amint belépünk a házba, a folyosótól kezdve a lépcsőházon át a konyháig, mindent beborítanak a japán fametszetek.
Monet konyhája japán metszetekkel
A japonizmus Monet festészetére is hatott. Ennek legeklatánsabb példája feleségéről festett képe, amelyen Camille látható japán kimonóban, a háttérben pedig hagyományos japán legyezők sorakoznak. Camille elegáns pózban áll, fején szőke paróka, kezében egy nyitott japán legyező. A festményt a korabeli közönség és a kritika felemásan fogadta. Camille vidám arckifejezése, ruhájának ragyogó vörös színe, a legyezőn a francia színek − mintegy Franciaország szimbolikus megjelenítése – egyeseket lenyűgözték. Mások a kimonó színét túlságosan agresszívnek tartották, rajta a kegyetlen arckifejezésű szamurájt pedig illetlennek vélték a modell fenekénél.
A japán nő, Madame Monet japán öltözékben
Claude Monet barátja, Georges Clemenceau és a japonizmus
Ismeretes, hogy a „tigrisnek”, „a győzelem atyjának” nevezett Georges Clémenceau-t (1841-1929) − akiről nekünk, magyaroknak a trianoni békediktátum jut az eszünkbe – mély barátság fűzte Claude Monet-hoz. Az már kevésbé tudott, hogy nemcsak Monet, Clemenceau is szenvedélyesen gyűjtötte a japán műkincseket. Azt gondolhatnánk, Monet hatására kezdte Clémenceau gyűjteni a japán műtárgyakat. Nem így volt, a festővel csak 1890 után alakult ki szoros barátsága, ő viszont már az 1870-es évek végétől számos értékes japán műkincsnek birtokában volt. A laptulajdonos és képviselő Clemenceau kapcsolatban állt távol-keleti „kuriózumokat” közvetítő kereskedőkkel. Nem egyszer szeme előtt csomagolták ki az éppen akkor érkezett árut, amire azonnal lecsapott. Japán lenyomat-gyűjteménye 1878 és 1893 között elérte az 1800 darabot. A legtöbb képe Hiroshige Utagawától és Katsushika Hokusaitól volt.
1917 novemberében Clemenceau másodszor lett Franciaország miniszterelnöke. A háborút lezáró béketárgyalások és a trianoni békeszerződés után vereséget szenvedett az elnökválasztáson, és lemondott miniszterelnöki posztjáról. A politikától való visszavonulása után életének utolsó tíz évét barátainak, az utazásoknak és az írásnak szentelte.
1896-tól 1929-ben bekövetkezett haláláig Clemenceau Párizs 16. kerületében, a Benjamin-Franklin utca 8-ban lakott. A lakás 1931-ben múzeumként nyílt meg a nagyközönség számára. Clemenceau japán gyűjteményének értékes darabjai közé tartozik két, 19. századból való váza. A bal oldalon lévő Daikokut, a gazdagság istenét, míg a jobb oldali Hoteit, az anyagi boldogság istenét ábrázolja.
A 19. századi japán vázák
A visszavonult Clemenceau kedvenc tartózkodási helye az óceán partján, Saint-Vincent-sur-Jard-ban lévő egyszerű háza volt, amelynek kertjét barátjával, Monet-val tervezték meg. A ma „Clemenceau háznak” nevezett műemléképületben megcsodálhatók a volt politikus gyűjteményének darabjai.
Monet és Clemenceau közös kedvence − Katsushika Hokusai
Hokusai a japán képzőművészet legismertebb alkotója, a japonizmus megteremtője. A hihetetlen munkabírású művész élete során közel 30.000 képet készített különböző nevek alatt, mint a Gakyojin, ami azt jelenti, hogy „a rajz bolondja”. Leghíresebb műve az 1831 és 1833 között készült A Fuji-hegy harminchat látképe című fametszet-sorozata, amelynek legismertebb darabja A nagy hullám, amelyből több eredeti fametszet készült. Ezek több nyugati gyűjteményben megtalálhatóak, mint a Metropolitan Művészeti Múzeum, a londoni British Museum, a chicagói Művészeti Intézet, a Los Angeles megyei Művészeti Múzeum, a Melbourne-i Viktória Nemzeti Galéria. A képen a tenger mély kékje és a fehér tajték egy hatalmas hullámot formáz meg, amelynek szélein sárkány- vagy saskarmoknak tűnő képződmények látszanak. A hullám mélyén a japánok szent hegye, a hófödte Fuji − Hokusai kedvenc témája − a hullámhoz hasonlatos. A háborgó tengeren két csónak hánykolódik, rajtuk alig kivehető evezősökkel.
Katsushika Hokusai: A nagy hullám
Hokusai a zenére is hatott. Amikor Claude Debussy 1885 és 1887 között Rómában tanult, egy antikváriumban megvásárolta Hokusai A nagy hullám című fametszetét és kiakasztotta szobája falára. A tenger című zeneművét többek közt a japán művész ihlette. Ezt a hatást érzékelteti a MÜPA 2016. március 20-i hangversenyének plakátja is. Debussynek A tenger című művét mutatták be, a plakáton pedig A nagy hullám reprodukciója látható.
A MÜPA plakátja
Míg Monet kedvenc Hokusai-képe A nagy hullám volt, Clemenceau gyűjteményének ékessége egy másik Hokusai-alkotás, A Fuji szép időben.
Katsushika Hokusai: A Fuji szép időben
Illusztráció: Monet
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Az utolsó dallam jogán →
P. Gábor Mózes: Galileai alternatíva →
Magyar Miklós: Renoir-illusztrációk Émile Zola regényéhez →
